Tudtam,hogy más vagy..

Szeretsz?

Hajnalban felriadtam.Körülnèztem,magam voltam.Lementem a konyhába ahol apámmal néztem szembe.
-Stiles?!
-Ehk mizu?
-Mièrt nem alszol?
-Nem tudok..
-Az elmúlt napokban nem beszéltünk valamin sokat.. Hogy vagy?
-Jól vagyok már mondtam.Csak egy kis kajáèrt jöttem..
-Stiles tudom, hogy nehéz most..
-Apa!
-Akkor legalább elmondod, hogy vannak a sebeid?
-Majdnem begyógyultak.
-Örülök.
-Ès te miért vagy ilyenkor?
-Most megyek..
-Hajnali 3-kor?
-Sajnálom munka az munka.-átölelt,majd elis tűnt.
-Megint egymagam vagyok..-legalább tudtam gondolkodni.Azaz azt hittem.Csattanást hallottam.Valaki betört.Megfogtam a legközelebbi dolgot amit találtam és szép lassan felmentem a lépcsőn.Egy árnyat láttam a szememsarkából,lecsaptam.
-Ahh... Én vagyok..
-Mi a francot keresel itt?!-guggoltam le hozzá.Ki más lehetett ha nem ő..Aki összezavar mindennap.
-Amióta apád így dolgozik,beszöktem hozzád.
-Mindennap?
-Mindennap.
-Ugyan miért tennéd?
-Nem is tudom,vigyáztam rád amíg alszol.. és olyankor elég aranyos tudsz lenni..
-Fogd be.. -imád zavarba hozni.
-Hallgattass el..-felálltam,otthagytam.
-Nem fogom ezt csinálni..-bementem a szobámba,persze, hogy utánam jött.
-Ez most mi volt?
-Az hogy beállítasz ide.. és AZT akarod velem.Ha csak ezért kellek akkor felejts el.Nem vagyok a játszószered.
-Stiles miről beszélsz?
-Sose beszélünk kettőnkről,hogy mik vagyunk!Hogy mivagyok neked!Csak ahogy kedved van megjelensz!Lehet kedvelsz,de szeretsz egyáltalán?!
Felmernèl egyáltalán vállalni engem hm?Vagy azt mondanád, hogy az omegád haverja?! Már nem tudom mit higyjek..Ès ez megőrít minden egyes nap..
-Stiles..-közeledett felém.-Soha az életben nem használnálak ki semmilyen célokra..Tegnap próbálkoztam valamivel?
-Nem..de reggel elmentèl..
-Scott miatt.Akkor még nem tudta.Fontos vagy számomra,tudod jól..-már mellettem állt.
-De?
-Nincs de..Stiles..èn..szeretlek-döbbenten álltam mellette.Nem hittem,hogy kimondja,vagy hogy tényleg így érez.Mosolygott rám..èn pedig sokkot kaptam..
-Te most komolyan..?
-Igen te idióta..szeretlek..
-Èn is.. én is szeretlek..
-Vègre hiszel nekem, hogy tényleg téged akarlak?Csak téged?Örökre?-bólintottam.
Megcsókoltam,nem számított rá.
-Khm ez mi volt?
-Elhalgattalak.-mosolyogtam önelègülten.
-A sebeid begyógyultak igaz?
-Aha.
-Jó.
-Derek ne merèszeld!-felkapott,majd az ágyradobott.
-Te kezdted!Èn csak befejezem.
-Te akartad Hale..-elkeztem vetkőztetni.Először a felsőtestèt.Próbáltam nem feltűnően bámulni..Nem sok sikerrel.
-Tetszik a látvány?-nyelten egy nagyott.
-Elèggè..-ő is levetette rólam a pólóm.Azóta az est óta nem látta a felsőtestem.Hegeim megmaradtak.Kissè szègyeltem őket.Vègigcsókolta hegeim,majd felnézett rám.
-Ugye tudod,hogy nem kell szègyellned?
-Pedig kéne..
-Nem..nem kène..
-Túl jó vagy hozzám...
-Lehet..Bízol bennem?
-Csak benned..
-Átadod magad nekem?
-Csinálj velem amit akarsz..-először a szájon csókolt,majd kezdett lejebb és lejebb csókolni.Az egész testèvel mozgott rajtam.Szívem hevesen vert,akartam őt,csak őt,mi ketten a világellen..Kezünk ökölbe volt szorítva,nagyokat sóhajtoztam.
-Tudom, hogy élvezed..
-Tudom, hogy mindig is ezt akartad-vágtam vissza.Amire ő visszavágott.Kicsatolta övemet,levetköztetett,majd magát és átfordított.-Tènyleg ezt akarod Hale?
-Tudom,hogy te is.-suttogta fülembe.Igaza volt.Erről fantáziáltam éjjelente az álmaimban és most itt vagyunk.Sokkal jobb volt,mint az álmomban.Az elején felnyögtem amikor..igen..betette..Fel-le mozgott rajtam.
-Szóval csak ennyit tudsz..?-próbáltam kinyögni ezt a pár szót a menet közben, próbáltam beszólni neki,de hazugság volt.Túl jól csinálta.Felgyorsított,kussba kellett volna maradnom..Minden másodiknál felnyögtem és élvezte..Direkt nem vette lassúra a tempót.Imádta hallgatni a hangom.
-D-derek kèrlek..
-Mi az Stilinski 3 perc a rekordod csak?-lihegte a fülembe.Kezeimet leszorította.Lelasított...miattam...
Levegőèrt kapkodtam,nem bírtam sokáig.
-F-fejezd be..-abban a pillanatban abbahagyta és kimászott belőlem.Összebújtunk.Mindketten levegőèrt kapkodtunk.
-Ennyi volt a szűzessègemnek..
-Te..?
-Olyasmi..-mosolyogott,de nem "milyen béna vagy* mosolyával.Örült neki.Homlokon csókolt,majd jobban magához húzott.Simogatta minden egyes rèszemet.
-Milyen volt?
-Nem fogok az èlmènyemről mesélni neked...
-Már úgyis tudom..Bűzlesz a vágytól,èlvezettől..
-Ez nem fair...Mindent kitudsz szimatolni..-elővettem a durcás nèzèsemet.
-Ezzel jár,ha velem jársz..
-Szóval járunk?Ezt sose mondtad ki.
-Ezt fogod csinálni?
-Micsodát?
-Bedurcizol?
-Uhum.Jó èjt.-bevette az álcám.Felnevettem,majd végre nálam volt az irányítás.-Látnod kellett volna az arcod.
-Jobb lett volna,ha tényleg alszol.-motyogta.
-Ugyan Derek,az a bajod, hogy most én vettem át az irányítást, és te nem szereted,ha nem nálad van.Tudom,hogy igazam van.
-Stiles fejezd be..
-Mit?Mèg elsem kezdtem.
-Stiles nem viccelek!-nekivetettem magam.Először szájára tapadtan rá,majd a nyakánál folytattam,lefelè.Ezekre a mozdukatokra karmait belèmmèlyesztette,amire felnyögtem.
-Fejezd be..Nem akarlak bántani..-felcsúsztam hozzá,hogy testünk minden porcikája összeèrjen, amitől ismèt belèmkarmolt,akarata ellenère.
-Stiles ezt nem tudom kontrollálni..-beletúrtam hajába,arcát vègigsimogattam.
-Ne kímèlj-suttogtam füleibe.Folytattam tovább.Mostmá értettem, mit miért csinált.Mindent csak miattam, hogy vèdjen..Az éjszaka alatt jó párszor belèmeresztette karmait,èreztem,hogy próbálja visszahúzni.
-Engedd,had tegyelek magamèvá,rendben?-szintèn suttogtam füleibe.Megtette, végre ellazult.A vége felé kezdtem hozzászokni és márcsak párszor sóhajtoztam fel az èrintèsère.

Reggel riadtan ébredtem fel,szinte kiugrottam az ágyból.
-Jól vagy?
-Huh?I-igen..
-Nem úgy tűnsz..Mit álmodtál?
-Nèha vannak rèmálmaim..Mindig más...-felálltam,majd tükröm elè mentem,megnèzni a hátam.
-Hm jól elintèztèl tegnap..Egy darabig nem öltözhetek át nyilvánosan..
-Jèzusom..nem akartam ennyire durva lenni.. próbáltan visszafogni magam..
-Derek nincs baj.Megengedtem.Beleegyeztem.
-Nem..Mi lesz legközelebb?!Ha most ennyire ártottam neked..Ez nem helyes..Szörny vagyok..Nem kéne itt lennem...-visszafeküdtem mellé,arcát kezeimbe temettem.
-Nem vagy szörny hallod?Egyáltalán nem.Bíztam benned.Tudtam,hogy nem fogsz semmi rosszat csinálni.Tudtad kontrollálni magad.Ezek csak pár karmolás.Igen lehet egy kicsit fáj..De ez te vagy..Tudtam mibe megyek bele..-homlokon csókoltam,majd kèszülödtem felöltözni.Sóhajtottam egy nagyott.
-Nem akarlak itt hagyni..Gyere vissza.
-Miről beszèlsz?-nem értetette.Leültem az öleibe, amitől kissè beindítottam..
-Azt mondtad, hogy szeretsz ugye?Akkor mi lenne,ha visszajönnèl suliba,felvennèd az óráimat és akkor bármikor együtt tudnánk lenni?Plussz ha gyorsak vagyunk,akkor talán a szertárban.. Hogy döntessz?
-Most manipulálni próbálsz?
-Mièrt,hasztnált?
-Szerinted?
-Akkor én maradok!
-Neked iskolában a helyed.
-Nem akarom..Mi van ha...
-Hè,mi a baj?-elsimította a hajtincsemet szemem elől,hogy lássa szemeim,amik kètsègbe voltak esve..
-Csak tudod..mi lesz ha megint lesz egy pánikrohamom..?
-Stiles...Bármennyire lehetsz messze,mindig megfogom hallani a szívverèsed,mindig érezni foglak, ne feledd.Mindig ott leszek neked.Most szèpen suliba mész rendben?-bólogattam,megcsókolt,de én mindig csak ültem rajta és nem mozdultam meg.
-Ígèred,hogy soha nem fogsz elhagyni?
-Ígèrem..mindketten elmosolyodtunk.-Most menj,elkèsel.