Tudtam,hogy más vagy..

Emlèkek..

Egész nap rágondoltam és a tegnap estére.Ő és én egymáson..Visszaakartam menni múltba és újból átèlni amit akkor éreztem..
-Stiles figyelsz?!-nem figyeltem.-Stiles?!
-Huh?!
-Min gondolkodtál?
-S-semmin..
-Beszèltem Allisonnal.
-Utál...Tudom..Csak nem tudom melyik részét tudod?Utál, mert más vagyok,vagy mert Derekkel.-megrezzentem.Valaki megfogta a hátamat,megfordultam Allison volt az.
-Nem utállak..Sajnálom Stiles túl reagáltam..
-K-komolyam beszélsz?
-Komolyan.-àtöleltem, olyan szorosan, hogy lassan alig kapott levegőt.
-Stiles..
-Oh bocsi..-eltávolodtam tőle.
-De miért?
-hm?
-Mit szeretsz benne?
-Ez engem is érdekel!-szólt közbe Scott.
-Hát..Ő más..velem.. törődő, aggódó,tele van szeretettel.. és..
-Várj még mindig Derek Haleről beszélsz?!-tárta ki szemeit Scott..
-Igen róla.. és a szemei..a haja..
-Na jó eleget hallottam.-állított le Scott.
-Egyetèrtek.
-Oh bocs..-èppen elindultunk volna órára,amikor Allison megálított.
-A nyakad..Ki van szívva?
-Hm valakinek kalandos volt az éjszakája?
-Fogjátok be!-rohantam órára.Mindketten nevettek.Gyerekesek.Órák után nem hittem a szememnek.Ott állt az ajtó előtt,mosolygott.
-Mit keress itt?-nèztek rám a többiek.
-Vár...
-Kit?
-Engem..-egymásra néztek,nem foglalkoztam velük.Olyan gyorsan mentem ki az ajtón amilyem gyorsan csak lehetett.Pár másodperc alatt már szembe álltam vele.
-Milyen volt a napod?
-T-te mit keresel itt?!?
-Elèd jöttem.Baj?
-N..nem csak meglepődtem,nem számítottam rád..
-Szia Derek!-lèptek ki Scottèk az ajtón.
-Scott,Allison.
-Mi akkor nem is zavarunk..Jó szórakozást haver..-megveregette a vállam,majd önelègült mosolyával otthagyott.
-Kösz Scott..
-Akkor jössz?
-Hova is?
-Meglepetès.
-Ugye nem akarsz megölni?!
-Minden vágyam..
-Mindig tudtam!-imádtam megmosolyogtatni.Amióta mi ketten vagyunk csak..Ő mindig mosolyog.Miattam.Tènyleg szeret velem lenni.Beszálltunk a kocsimba,Derek vezetett.Egy erdős részhez èrtünk.Legalább 15 percen keresztül mentünk amikor megállt.
-Te tènyleg megakarsz ölni?
-Mèg szèp.-A kocsit leparkolta két fa közé.Nem szállt ki.
-Kezdesz megijeszteni.-felèm fordult,megcsókolt.
-Muszáj ennyit beszèlned?
-Ha így nézzük..-nèztem a száját.
-Hullócsillagok.
-Hm?-ráztan meg fejem, és próbáltam koncentrálni arra amit mond.
-Pár percen belül látni fogod őket.
-Mèg alig ment le a nap..
-Ezek különleges.-pár másodperccel később tényleg láttuk őket.
-Wow.. Hogy lehetséges ez..?-nem válaszolt,csak nézte a számat.-Hátul nagyobb a hely.-súgtam a fülèbe.
-Hívd fel apudat..
-Mire kèszülsz?
-Itt leszünk egész este..
-Hm?
-Jól hallottad.
-Ez egy..?
-Randi..Sose vittelek még el.-gyorsan haza telefonáltam,majd hátul kièlveztük a vágyainkat egymás iránt.
-Ugye tudod,hogy ma Telihold..?-átfordított , és már megint ő volt felül.
-I-igen és?
-Semmi csak ilyenkor erősebbek az èrzèseink..
-Ne folytasd,csak jobban foglak kívánni-magamhoz húztam,ès egyből èreztem a harapása erősebb volt,nyelve számba volt..Sokkal fürgèbben mozgott rajtam mint legutóbb.Fájdalomtól,most én karmoláztam a hátát.Többnyire nem szokott meglátszani rajta,de most minden vonal meglátszott rajta.Átváltott a szeme.Egyből abbahagyta.
-Hè,ne..Derek semmi baj..Nèzz rám!
-Sajnálom, messzire mentem.-visszahúztam magamra.Arcát felèm fordítottam.Mosolyogtam.
-Csodálatos vagy...Ne szègyelld..Főleg ne előttem.-kezeinket összekulcsoltuk.Most először feküdt a mellkasomon.Most először hallottam ilyen közelről a lèlegzetèt..
-Tönkretettem mindent.
-Nem,dehogy.Legjobb estém..
-Hülyèskedsz..
-Nem.Komolyan mondom.-bekapcsoltuk a rádiót és úgy voltunk vele,hogy inkább egymáson pihenünk és beszèlgetünk.Egèsz este összevoltunk bújva és nevettünk.Kibeszèltük Scottott és visszaemlèkeztünk az első találkozásunkra.
-Stiles..?
-Hm?
-Tènyleg nem zavar, hogy vérfarkas vagyok..?
-A legjobb barátom is az..Sőt ő majdnem megölt engem..
-Tudod, hogy értem.
-Tudom.Sokkal izgalmasabb így az életem, és te így vagy Derek...Szeretlek minden egyes porcikáddal együtt.Teliholdkor vagy Vadászat közben..-felkapta a fejét.
-Te tényleg azt mondtad?
-Uhum.Kimonjam mègegyszer,hogy elhidd?
-Èn is szeretlek..-már megint rajtam mozgott fèltestèvel,de ez más volt.Ezen az estén minden más volt.Mi,a levegő,a csókok amik elhagyták szánkat.Itt vallottuk be egymásnak èrzèseinket.
Èleten legjobb napja volt.

-Wow...
-Igen..Ez a történet rólam és apádról és erről a sok hegről.-mesèltem a fiamnak.
-Srácok hol vagytok?-èrkezett haza Derek.
-Konyha!-kiáltottam ki.
-Mi folyik itt?
-Èppen elmesèltem Elinak,hogyan lettünk szerelmesek.
-Legalább azokat a részeket kihagytad?
-Mit gondolsz?
-Stiles Jézusom..
-Mostmár tudom, kitől örököltem a Lacrosse tudásom.-Eli felállt,majd otthagyott minket.
-Gyere csak vissza!-Derek mögèm állt,majd átkarolta a csípőm.Elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Biztos visszajöjjön?-felèfordultam.Mèg mindig úgy mosolygott rám mint az első csókunknál.