poet and poem| ranpoe oneshots

levél rólad

Poe az útobbi időben borzasztóan sok időt töltött azzal hogy leveleket,verseket írjon Ranpo-nak szíve választottjának kinek annyira fel akarta tárni a szívét de nem volt hozzá bátorsága.Nem tudta hogy kéne szavakba öntenie hogy kéne vele szembe állni.Na meg persze ott volt a bizonytalanság hogy egyáltalán meg-e éri megpróbálni.hisz Ranpo tökéletes volt a szemében. Okos, kedves, vicces, aranyos és mindig olyan fantasztikusan tudott beszélgetni az emberekkel. Sose aggódott csak kimondta amire gondolt.

És poe? Poe csak egy visszahúzódó halk ifjú volt egy mosómedvével.Hogy is akarhatna ranpo egy ilyen embert maga mellé.

Így hát gyülekezdtek a lapok Poe asztalán melyek több ezernyi sort rejtettek szerelméről.Nem merte őket oda adni a detectívnek, de olyan jó érzés volt kiadni magából minden érzését.Bárcsak a fiúnak is így kitudta volna önteni a szívét ahogy egyszerű lapokra is tudja.
°____________________•________________________°

Poe sietve sétált az iroda felé. Végre elkészült a regénnyel amit ranpo már annyira várt! alig várta hogy láthassa a fiatalabb arcát ahogy felvirul a könyv láttán. Oh hogy is gondolhatta volna hogy a szemüveges nem a könyven örül annyira? túlságosan kevésre tartotta magát ahoz hogy elhigye a másik igenis szereti.

-öhm...R-ranpo-kun itt vagyok- szólt be halkan az ajtóból az irodába

-áhh Poe-kuuun! végre ide értél már gondolkodtam hogy felhívlak merre járhatsz!-kapta a boldogan csengő és kicsit sem halk választ az író ezzel is rá és ranpo-ra vonva a figyelmet.

-itt van karl is!Kyouka gyere!-szólt vidáman kenji oda futva a mosómedvéhez.Egy gyors mozdulattal felkapta és már ott sem volt.Mostmár poe teljesen egyedül áltt ott mert még állatkájától is megfoszották.

-Poe-kun miért nem jössz ide? ne csak áldogálj ott ha már itt vagy.-invitálta asztalához ranpo a másikat.

A könyvet szorongatva el is indult próbálva kerülni a szemkontaktus bárkivel ranpon kívül.

-R-ranpo-kun végre elkészültem az új regénnyel.r-remélem t-t-tetszeni fog.-poe sose volt jó a beszélgetésben.És utálta hogy dadogott,ezért próbált minnél kevesebbet beszélni.Sok dolog volt amit utált magában ez is egy volt a sok közül ami miatt nem merte beismerni ranponak az érzéseit.

-uuu had nézzem-mondta vidáman a detektív és kivette a kezéből a könyvet.
nagyából 5 perc alatt át pörgette a könyvet majd egy kis gondolkodás után így szólt.

-öngyilkosság történt amit megpróbált úgy alakítani hogy úgy tűnjön mintha a nyomozó lett volna aki egy régi ellensége volt.-jelentette ki maga biztosan a fiatalabb.

-Tényleg így v-volt...-mondta Poe egy kissé szomorúan. már megint olyan gyorsan megfejtette.Ranpo olyan okos volt.Hogy is hihetné hogy valaha is többre fogja tartani egy barátnál.Egyáltalán a barátja akar lenni? vagy csak sajnálatból tölt vele ennyi időt?

A nyomozónak is feltűnt hogy lekonyult a másik.
-Nagyon jó volt a regény! nagyon jól felépítetted ezt is Poe-kun! ha nem lenne a képessegem talán sose tudtam volna rájönni!-próbálta felvidítani a másikat.

-I-igazán í-így gondolod?-emelte fel a fejét
-hát persze hogy így!sose hazudnék neked-erre a kijelentésre Poe kissé elpirult amin ranpo egy jót mosolygott.
°____________________•________________________°

Sajnos gyorsan elszállt az idő és Poenak ideje volt vissza térni otthonába meg hát máris volt egy ötlete a következő regényéhez.Persze nagyon sajnálta hogy máris ott kellet hagynia ranpot és azt kivánta bárcsak lenne hozzá mersze hogy áthívja magához.