Lidércfény

4.Lidércfény

Mikor Keres magához tért, sok nem várt dolog fogadta. Az első az volt, hogy felébredt. Épségben volt annyira, hogy tudatánál legyen, ráadásul nem is falták fel időközben. Pedig, tekintve, hogy még mindig a sötét burokban tartózkodott, nyilván sok lidércrémnek meg lett volna rá a lehetősége. A szeme káprázott, szikrákat látott mindenütt, a feje sajgott, akárcsak minden végtagja. Ruhája, ahogy bőre is, megtépázott volt. Fuldokolva köpte a földet a szájából, ami izéből ítélve némi vérrel elegyedett.

A második dolog az volt, hogy nem a hegy lábánál hevert, vagy annak közelében. Keres arra tippelt, hogy valahol a túloldalt állt meg, mivel nem volt számára ismerős a környezete.

Ekkor jött a harmadik furcsaság. Zárt helyen ébredt, talán egy barlangban, mégis egészen világos volt, legalábbis nem vaksötét. Először nem is vett észre semmilyen járatot, ami odavezethetett volna, de mikor megtalálta, akkor is biztos volt, benne, hogy nem magától gurult oda. Valaki behurcolta!

Meglepő módon ott volt eddig a legtöbb fény, bár az is gyér volt. De nem is fény volt az, csak minimális csillogás, ami viszont az ottani sziklákból fakadt. Egy hatalmas barlangban volt, ami különös kövekből állt. Először azt hitte vékony réteg víz volt a lába alatt, pedig ugyanúgy egy kőtömbön állt, ami fényesre volt csiszolva. Csiszolva. Ugyanolyan oszlopok álltak mindenütt, viszont ezek jóval vastagabbak és magasabbak voltak a hegycsúcson lévőknél. Keres nem is látta a tetejüket, bár annak lehetett a sötét is az oka. Egy helyen a különös kövek egy kupolát alkottak, egymásba hajlottak, a lány meg is kérdőjelezte létezésüket.

Hirtelen megborzongott furcsa érzése támadt, először nem értette mitől, oka viszont hamar megmutatta magát. Ott állt vele szemben, a kupola alatt, csak úgy, mint előző nap a túlparton a bagolyfejű. Ki más? Ezúttal a lányt nézte, mindkét árgus szemével. Oldalra biccentette a fejét, várakozva előre meredt. Az, hogy barátságosnak mutatta magát, csak még inkább hányingert keltett Keresben.

A lidércrém volt a negyedik különös tényező. Egyben a leggyomorforgatóbb.

Keres elnyomta magában bizalmatlanságát, kimért léptekkel elindult a lény felé. Megkerülte az oszlopokat, de közben nem vette le a szemét róla. Megtorpant előtte, dacosan felnézett bagoly képére. Eddig nem figyelte meg, hogy a lidércrémeknek miféle szaga volt, most viszont nem tudott anélkül lélegezni, hogy ne érezte volna orrfacsaró bűzét, mintha keveréke lett volna az égett hajnak és penésznek. A lény előbb lecsapta fülét, rögtön utána az égnek meresztette, vicsorított, de próbált nem fenyegetőnek tűnni.

Keres kíváncsiságától vezérelve előrenyújtotta karját, kezét a rémre akarta rakni. Azt hitte egy érdes bundába ütközik, de keze tovább siklott egy sötét gomolyagba. Akkor vette észre először a lidércrém testében cikázó árnyakat, amik alig hagyták el saját dimenziójukat. Kavargó fekete csápok közé nyúlt, amik érintése alatt néha megszilárdultak, néha pedig kergethette őket, mint porszemcsét a levegőben.

Egy csáp a karjára simult, mintha átölelte volna, de volt benne valami erőszakos. Úgy érezte egy valódi kéz fogta át karját, Kerest a hideg rázta ki, hátratántorodott. Meghökkenve felnézett, még mindig egy vicsor fogatta, de ezúttal fenyegető volt.

Hirtelen nem látta maga előtt a lidérclényt, mintha a szél elfújta volna, a gomolyag eltűnt. Pedig egy pillanat sem telt el, a szörny ott volt előtte. A lány még csak nem is pislogott.

Azt érezte, valami sugdos a fülébe. Nem szavakkal, sőt, nem is hallhatóan, de valaki ott volt, elhintett néhány gondolatot a fejébe. Hátulról egy kezet érzett magán, az érintése a vállától vonult le egészen sérült keze ujja hegyéig. Ekkor valami szilárdat, valami valódit érzett ujjai közé simulni, felülete érdes volt, szálkái szúrták a tenyerét, súlya lehúzta kezét. Keres sietve hátrafordult, de nem volt ott senki. Felemelte az imént kapott tárgyat, az az ág volt az, amit fáklyának szánt. Pont olyan érzés volt visszakapni, mint ahogy elvették tőle. Ledöbbenve fordult vissza, a lidércrém pontosan úgy állt ott, mint az előbb. Keres megdörzsölte a szemét, hogy biztos lehessen benne, mit lát. Játszott vele. De még mennyire, hogy játszott vele!