Lidércfény

3.Lidércrérc

– Nem azt mondtad, hogy a folyó a közelben van? – kérdezte kétkedve Perett, amikor végre megtalálták a csörgedező patakot. Szerinte messze volt a tábortól, amit tizenöt perce el is hagytak.

– Inkább örülj, hogy van.

Keres lehajolt a vízhez, és feltöltötte flaskáját. A többieknek azt mondta, ezért akart ide jönni. Ami félig még igaz is volt. Valamiért azt remélte, ott találja a bagolyfejű lidércrémet, magyarázatot kap a tegnapiakra. Nem volt benne egészen biztos, hogy nem csak a képzelete játszott vele sérülései mellékhatásaként. De a part mentén nem volt semmi, legalább egy különös kőre számított volna.

– Megvagyok, mehetünk? – fordult oda két útitársához. – Lehetőleg siessünk, az utóbbi időszakban nem haladtunk valami sokat, de már ideje lenne elérni a Lidércbércet, nem?

– Persze, mert a tegnapi nap halogatásai kizárólag a mi hibáink voltak.

– A te szavaid, nem az enyémek, Auryn.

Keres elindult, jó pár méterrel előttük járt már, mire ők is észbe kaptak és követni kezdték. Hallgattak, egészen addig, míg rá nem tértek a térképükön megjelölt útvonalra, ami ugyanolyan bejáratlan volt, mint a vidék bármely másik része, de ott valamiért nagyobb biztonságban érezték magukat.

– Van valami, amiről tudnod kell, Perett. Ha Auryn még nem mesélt róla – törte meg a csendet Keres.

– Mi az?

– Tegnap volt szerencsénk összefutni egy lidércrémmel. Fényes nappal, ami azt illeti, és sokkal jobb formában volt, mint kellett volna lennie.

Perett meglepetten Aurynra pillantott, hogy erősítse meg, aki beharapta ajkát, finoman bólintott.

– Én ezt nem értem. Mégi-mégis hogy lehetséges?

– Keresnek voltak jó elméletei – vigyorgott Auryn.

– Na? – fordult a lányhoz Perett. Keres zavartan elpirult, túl sok minden járt a fejében, hogy bármi értelmeset mondjon. Azóta a dolgok felülértékelődtek. Arra gondolt, milyen egyszerű lett volna nekik elmondani a tegnap esti patakparti történéseket, a kavicsevő lidércrémnek bizonyára köze lehetett hozzá. Perett biztos tovább tudta volna vinni a gondolatvilágot nála. De amint ez az eszébe jutott, megrázta a fejét, talán még motyogott is magában valamit, de szótlan maradt.

– Hagyjuk, nem lényeges – mondta csendesen.

– Tényleg? – horkantott Auryn és fonta karba a kezét. Keres rá sem hederített.

– Csak gondoltam, jobb, ha tudsz róla, ilyen is előfordulhat – zárta le.

– Akkor is furcsa – állapította meg a fiú elgondolkodva. Valószínűleg az út hátralevő részén ezen fog kattogni az agya.

– Milyen messze vagyunk a Lidércbérctől – kérdezte hirtelen Perett.

– Miért nézel rám? Fogalmam sincs – méltatlankodott Keres.

– Nem nálad van a térkép? – a lány rögtön megrázta a fejét, majd mindketten Aurynra néztek.

– Nyugalom, megnézem, de szerintem elég egyértelmű, hogy ez a hegy lesz az, pont előttünk. Biztos ti is észrevettétek volna, ha szétnéztetek volna.

Mind a Lidércbércre tekintettek, már senkit nem érdekelt a térkép mondanivalója. Keres csalódott volt, a Lidércbérc egy túlságosan is átlagos hegynek tűnt. Remélte, hogy tartogat számukra meglepetéseket. Auryn megkönnyebbült, alig hitte el, hogy sikerült elérniük a keresett hegyet. Ami talán még furcsább volt, hogy annyi akadály után, mindhárman ott voltak, épségben és együtt. Perettet hamar izgatottság töltötte, fűtötte a kalandvágy. Őszintén szólva, őt az sem zavarta volna, ha semmit sem találnak ott, csupán megmásznak egy hegyormot, majd visszafordulnak. Persze abban az esetben a két lány alaposan fejbe vágta volna.