Egy álom valóra válik ||Draco Malfoy ff.|| BEFEJEZETT✓

7. Fejezet - Közelgő születésnap

Már csak 2 hónap van hátra a suliból. Jó itt, csak van egy tényező, ami (pontosabban aki) miatt nem az igazi. Talán vannak olyan szerencsés emberek, akiket senki se piszkál. Hát, én nem azok közé tartozom.

Nem értem, hogy miért mondják azt Malfoyra, hogy menő. Szerintem egy undorító alak. Nem tud mással szórakozni, csak a szemétkedéssel. Viszont azért van egy pár pozitívum is benne. Például gyönyörű szeme van, jól áll neki az iskolai egyenruha és szép szőke.

A születésnapom is közeleg. Ron és Harry tudja, mikor van. Pontosan június 4-én, Malfoy szülinapja előtt 1 nappal. Erre már igazán nem tudok mit mondani. Várom már, hiszen 12 éves leszek. Anyáék már elhalmoztak egy csomó levéllel. Azért jó lesz újra látni őket. Már egy hete nem szólt be nekem Malfoy. Elég furcsa. Talán valami baja van? Ugyan, miért érdekel ez engem? Hiszen ő mennyit bántott engem! Hogy én mennyit tudok lelkizni!

Gondoltam inkább bemegyek a könyvtárba, és olvasok valami jót. Biztos voltam benne, hogy ez a hely az, ahol Malfoyt biztosan nem látom majd. Na nem azért mert olyan hülye és nem tud olvasni, hanem azért, mert ő nem szeret ide járni, és hát ja. Na ezt jól megmondtam. Szóval bementem. Keresgéltem valami könnyű olvasmányt, de egyszercsak:

- Bu! - hirtelen nagyon megijedtem, amikor valaki megfogta a vállamat.

Pedig csak Ron volt az.

- Hu Ron! Nagyon megijedtem! Mit szeretnél? - kérdeztem tőle.

- Áh, semmit! Csak gondoltam köszönök! - mondta mosolyogva.

- Értem.

- Amúgy már neked is feltűnt Malfoy furcsasága?

- Nem... - válaszoltam nyugodtan.

- Érdekes. Mégis miért? - kérdezte meglepetten Ron.

- Mert nem igazán érdekel Malfoy. - válaszoltam.

- Ja, oké.

Még egy kicsit beszélgettünk, utána elindultam az udvar felé, mert még volt szabadidőm. Kifelé menet találkoztam Malfoyjal. Nem szólt most sem semmit, csak vigyorgott. Mérgemben utána szóltam:

- Mi az Malfoy? Miért nem szólalsz meg? Talán elvitte a cica a nyelvedet? - kérdeztem bunkón, ahogy ő szokta.

- Nem vitte el! Csak nem pazarlom az időmet ilyen érdektelen és rangtalan emberekre, mint te, Blake! - válaszolta szokásos módon.

Na tessék! Egy hét után először szól be, és máris ilyen bunkón teszi! Miért gondoltam azt, hogy tényleg valami baja van? Hát egy biztos: egy Malfoy nem lesz már kedves veled attól a perctől kezdve, amitől megtudja, hogy az ő szavaival élve "sárvérű" vagy.

Viszont tényleg van benne egy-két pozitívum, de negatívum is bőven.
Miután belevigyorgott az arcomba, elindultam újra kifelé.

A szülinapomon gondolkoztam. Malfoy vajon tudja, hogy mikor van? Ugyan már! Miért is érdekelné őt az én szülinapom? Őt a magamfajták születésnapja nem izgatja. Mindegy is.

Olvastam a kertben, amikor Molly odajött hozzám.

- Szia Bella! Hogy vagy? - kérdezte jókedvűen.

- Szia Molly! Jól, köszi... - mondtam lehangoltan.

- Hallottam, hogy Malfoy folyton piszkál téged! Miért? - kérdezte.

- Azért mert mugli születésűek a szüleim. - mondtam szomorúan.

- Dehát nagyon jól tudsz varázsolni! - mondta bíztatva engem.

- Kösz, de ő nem így gondolja!

- De az a lényeg, hogy te mit gondolsz! Gyere, menjünk inkább fel a szobámba!

- Rendben!

Felmentünk a Hollóhátasokhoz. Családias kis közösségnek tűntek nem úgy, mint mi, Mardekárosok. Picit még beszélgettünk, aztán elindultam a saját szobámba. Mikor beértem Helena már várt.

- Szia Bella! Mizu?

- Semmi.

- Amúgy neked mi a véleményed Draco Malfoy-ról? - kérdezte vigyorogva.

- Az, hogy egy nagyképű srác! - mondtam mérgesen.

- Szerintem tök cuki!

- Uramisten! Meglátszik, hogy nem "beszélgettél" még vele eleget! Nagyon nagy a képe! Csak a beszólást kaptam tőle! Ha majd neked is be fog szólni, akkor majd nem fogod így gondolni! - fejtettem ki a véleményemet.

- Hát, nekem még soha nem szólt be! - mondta csillogó szemekkel.

Hát ehhez már nem tudok mit hozzáfűzni...