Egy álom valóra válik ||Draco Malfoy ff.|| BEFEJEZETT✓

10. Fejezet - Hazafelé

Hát ez is eljött. Első roxforti évem utolsó napjának az a része, amikor már csak a hazafelé vezető út van hátra. Ott álltunk a vasútállomáson. Harry csodálatos dolgot hajtott végre. A Bölcsek Kövét megszerezte, majd azt a jó ügy érdekében megsemmisítette Dumbledore professzor és Nicholas Flammel. Épp Harry Hagriddal beszélgetett, amikor én odafordultam a többiek felé.

- Ron, Molly, Hermione és Helena! Nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket! Nagyon boldog szünidőt kívánok nektek!

- Köszönjük, neked is! Menjünk, keressünk ülőhelyet! - mondta Ron.

Ekkor hirtelen a vonat sípolt egyet, mire Harry is csatlakozott hozzánk.
Végül találtunk egy üres fülkét. Szűkösen, de mind a hatan elfértünk.

Mikor már elindultunk:

- Arabella, mit fogsz csinálni a szünidőben?

- Nem tudom, Ron. Unatkozni.

- Az nem semmi. Inkább nem szeretnél nálunk is lenni?

- De igen, Molly. Hiszen szomszédok vagyunk.

- Igen.

Én elmerültem az egyik könyvbe, amit szülinapomra kaptam. Néha azért a könyvből fel-fel néztem, és láttam, hogy Molly Harry-t nézi, Helena pedig Ron-t. Egy mosoly jelenhetett meg az arcomon, mert Helena egyből kérdezni kezdett:

- Min nevetsz, Bella?

- Áh, semmin, csak eszembe jutott egy vicc... Azon.

- Ja, jó.

Örültem is meg nem is, hogy hazamegyek. Anyáék hiányoznak, de azért a Roxfortba is jó volt. Szeretem amúgy a vonatozást. Habár elég hosszú az út. Legalább kiolvashatom mindkét könyvet.

- Elmegyek mosdóba, fiúk lányok!

- Oksi, menj csak Bella! - mondta Helena.

Kimentem a kupéból, és egyből láthatárba került Draco Malfoy.

- Szia Draco!

- Helló. Mit csinálsz itt kint?

- Ezt én is kérdezhetném. Én mosdóba igyekszem. És te?

- Én csak levegőzni jöttem ki. Crak és Monstro folyton csak a fejüket tömik. Unalmasak már. Amúgy te meg a barátnőd miért nem ültetek a többi Mardekároshoz?

- Mert mi nekünk vannak Griffendéles barátaink is. Harry, Ron és Hermione. Hozzájuk ültünk oda, meg a Hollóhátas Mollyhoz. Nem tehetek róla, hogy a legtöbb Mardekáros nem szeret Griffendélesekkel lógni. Mi igen. Amúgy nem szívesen lennék egy fülkében a te barátaiddal. Tényleg elég unalmasak lehetnek. Tudom, mi ketten is barátok vagyunk, de azt is tudom, hogy te nem lennél szívesen egy légtérben Harryékkel. Szóval...

- Hát jó, ti tudjátok. De jobb hírnévben lennél, ha velem lennél egy légtérben, nem Potterékkel. De a te döntésed. Nem jössz be hozzánk? Mi csak hárman vagyunk bent. Ti meg hatan kuporogtok. Gyere át! - azzal megfogta a kezemet, és bevitt az ő fülkéjükbe.

- De Draco! Én nem is mondtam Mollyéknak, hogy itt leszek!

- Kit érdekel?! Ha igazából a barátaid, akkor megértik, hogy a suli legmenőbb diákjával lógsz!

Erre nem mondtam neki semmit.

- És... Igazából... Te... Muglikkal élsz? - kérdezte tőlem Crak zabálva.

- Igen. Mugli világban élek.

- Akkor sárvérű vagy?

- Hogy mi?!

- Nem szégyelled a pofádat, Crak? - vágta nyakon Draco.

- Bocsi, Malfoy.

- Ne tőlem kérj bocsánatot te félkegyelmű, hanem Arabellától!

- Bocsánat!

Nem mondtam neki semmit, de megpróbáltam könnyeimet visszafolytani.

- Inkább tömd a fejed, ahhoz úgyis értesz! - mondtam neki, amolyan Malfoy-os stílusban.

Lehet, hogy Draco rossz hatással van rám? Bunkó lettem? Vagy igazából ilyen lennék, és Draco csak kihozta belőlem az igazi énemet? Ki tudja...

Sokat beszélgettem az úton a három fiúval. Mikor megérkeztünk, már ott állt Mr. Malfoy, várt a fiára.

Anya mindenáron ki akart jönni értem, de én biztosítottam, hogy egyedül is hazatalálok. Így hát anya nagynehezen megállta, és nem jött ki elém.
Megláttam Harryéket:

- Szia Harry, Ron, Hermione, Molly és Helena! Bocsi, hogy csak úgy eltűntem, de Draco bevitt magukhoz. Bocsánat, hogy nem szóltam nektek!

- Semmi gond! - mondta mosolyogva Harry.

- Kellemes szünetet! - mondtam nekik egy ölelés után, majd elindultam.

- Neked is! - mondták kórusban.

- Arabella! Nem kísérhetnélek haza?

- Hát persze Draco! Apád tud róla?

- Ha megmondjuk neki, akkor igen.

Oda mentünk Lucius Malfoy-hoz, aki egy hófehér bőrű, tejfehérszőke hajú férfi volt. A kezében volt egy kígyós sétapálca.

- Jó napot Mr. Malfoy!

- Szép jó napod, Miss Blake! Sokat mesélt rólad Draco... Tényleg udvarias vagy. Mit szeretnétek? - nézett kérdően fiára.

- Hát, apa... Azt, hogy haza kísérhetem Bellát?

- Hát persze, Draco. De majd gyere ide vissza, mert nélküled nem megyek haza. Anyád így is ideges lesz. Siess! - azzal fenéken bökte Dracot az apja.

- Apád elég szigorú...

- Nekem mondod? Amúgy a Pudding Lane-n laksz, ugye?

- Igen, de honnan tudod?

- Az titok! - mosolyodott el.

Mikor odaértünk:

- Szép ház. Hát akkor legyen jó szüneted, Bella. Majd augusztusban találkozunk! - mondta a szöszi, majd egy puszit nyomott az arcomra.

Erre nem számítottam...

- Neked is Draco! - én is nyomtam egy puszit az arcára. Aranyosan mosolygott rám.

- Amúgy, ha szeretnél, akkor nálunk is lehetsz majd a szünetben. Majd érted jövünk, és együtt lehetünk nyáron. Megnéznéd a kúriánkat.

- Ez remek ötlet! Rendben! Akkor mondjuk két hét múlva ugyanekkor?

- Okés! Addig is vigyázz magadra! Szia!

- Sziaa!

Néztem távolodó alakját, s azon gondolkoztam, hogy milyen jó lett a vége. Már alig vártam, hogy újra láthassam őt. Lassan bementem a házba. Boldog voltam. És elégedett, hogy a kezdeti nehézségek és ellenszenv után milyen jó barátságot tudtam kötni Draco Malfoyjal.

Remélem hamar eltelik az a két hét, és újra láthatom a kiszemeltemet! Igen! Most itt bevallom, hogy szerelmes lettem Draco Malfoy-ba! És nem titkolom el! Végül beértem, köszöntem anyáéknak, és lehuppantam az ágyamra, és csak Dracora tudtam gondolni. Ő az én szőke hercegem Mardekáros talárban!