A maffia szerelme y/n x h/n pov

Part.6

Y/n csak szelte az utakat, de sehol nem talált olyan házat, vagy régi épületet ami elhagyatott lett volna. Már rég délután volt, sőt már inkább mondanám estének, és a lány még mindig nem talált egy olyan helyet ahol beszélhetne az arkangyallal. Fáradt is volt, és már valamilyen szinten elege is. Éppen ezért besétált egy kisebb kávézóba.

-Szeretnék egy eszpresszót!- Mondta y/n, és leült az egyik bárszékre. A nénje aki egy újságot olvasott, nem nagyon hallotta hogy mit mondott a lány. - KHMMM!- hangoztatta a nem tetszését y/n. A nénike csak felnézett az újságából, felállt, a szemüveg kerete fölött ránézett y/nre, és csak annyit mondott: HMPH Jól van kisasszony máris hozom! És a nő elbattyogott hátra. Miközben y/n várakozott, áthajolt a pulton, és a nénje újságát olvasgatta, hirtelen felakadt a szeme mert az eszébe jött egy látomás.
Hirtelen fehér fény jött y/N szemére, és úgy érezte hogy a teste semmivé válik, és csak a lelke megy feljebb az ég felé. Talán haldoklik. Csak így random. Nem, végül vissza jött a földre, lenézett az újságra, és egy cikkben orr hevert egy kicsit sem feltűnő szöveg. TELJESEN ELFELEJTETT HÁZIKÓ SENKI SEM JÁR ODA, ÉS EGYEDÜL ÁLL EGY MEZŐ KÖZEPÉN. Johnston Road vezet oda. Y/n végig gondolta a lehetőségeit, és arra jutott hogy igen egyszerűen oda lehet temferegni, hiszen egy adag térkép ott hevert egy tálcán a pulton. A nénike a kávéját lecsapta az asztalra, és csak ránézett a hősnőnkre. -Még valamit?- kérdezte lenézően. Y/N megrázta a fejét, kifizette a kávét, és miután elvett egy térképet kislisszolt az ajtón. Kihajtotta a térképet, és már úton is volt

_4 óra múlva_

Y/n kicsapta a csodás kis térképét a zsebéből és megnézte hogy jó felé megy e.
Persze hogy nem.

_Még 2 óra múlva, olyan 5 körül_

Végre, sikeresen oda ért a házhoz. A cikk nem hazudott, aki nem ténylegesen ezt a házat kereste, biztos nem találja meg. De neki sikerült. Végre. A ház egy igen pókhálós, és romos egyed volt. Y/nnek az összes önbizalma eltűnt, hisz az egész háznak olyan nem jó érzése volt. Mintha az aurája teljesen másik világból jönne... De, hát ugyanúgy be kellett mennie hogy beszélhessen végre Anyád Barátjával. Hirtelen a tudatába ötlött hogy rá most haragszik a kandúrcicuskája, Léó... NEM! Koncentrálj y/n! Most magaddal foglalkozzz. Kántálta magában, ahogyan benyitott. A ház belseje olyan volt mint egy vadász lak, tele kitömött állat fejekkel, könyvek és újságok szanaszét, egy asztalon kamerák, egy medve csapda, néhány elem, pár nyíl, és egy íj. Teljesen baráti egy tinédzser lánynak. Y/n lerakta a táskáját az asztalra a nyilak mellé, és leült az egyik piros, meglehetősen radioaktívnak kinéző fotelba. És csak várt, mert fogalma sem volt hogy hogyan kéne ide hívni egy angyalt. Csak hívja a nevét? Vagy kezdjen el jógázni? Vagy olvasson fel valami régi könyvet? Nem tudta, ezért csak ült és várt. Olyan sokáig, hogy elaludt, és hirtelen arra ébredt, hogy fehér fényt érzékel köreiben. Azonnal fel is pattant kis üléséből, és kit látott maga előtt? Anyád Barátja.

Hirtelen nem tudta hogy mit csináljon, ezért csak vissza ült a székbe, keresztbe vetette a lábát, újjvégeit össze érintette, és csak annyit mondott ahogyan előrébb hajolt felső testével: Már vártalak... És kezével a mellette lévő sámlira mutatott hogy üjjön már le a nő. -Komolyan? Hogyha arra kéne ráülnöm inkább választanám egy kis kinti budit.- Tette keresztbe a karjait az angyal nő. -Jólvan, elnézést kérek fenséges madár nő, nem tudtam mit kellett volna csinálnom, tudod még csak egyszer voltam körülötted, és hát maradjunk annyiban hogy nem sült el az sem a legjobban.- Mondta y/n és felállt hogy a nővel úgy ahogy szemtől szemben legyen, de hát y/n, a kis 169 centijével nem nagyon érte el az angyal nő magasságát, így csak a tokáját tudta megszemlélni jobban. Egy fehér vonal ment rajta végig, mintha már egyszer ment volna zsírleszívásra vagy valami. Most hogy egyedül vagyunk, szeretnék majd beszélni magamról, rólad, arról a LéGrossé kutyáról, anyádról, apádról, a jövőről, és még sok más dologról, szóval én ajánlanám hogy ülj vissza. - Mondta, és y/n vissza ereszkedett a fotelbe. -NEM ODA! A sámlira gyerek. - jelentette ki a nő, és ahogyan y/n oda sompolygott a kicsi székre, az angyal a fotelben terjeszkedett egy kicsit, és elkezdett mesélni...