A maffia szerelme y/n x h/n pov

Part.9

Fél nap elteltével y/n készen állt arra a bizonyos meglepire. Miután odáértek y/n kiszállt az autóból szigorúan vigyázva gyönyörségesen csini rucijára. 

-Készen állsz?-Kérdezte Dzsekszi izgatottan.

-Még szép!-Kiáltottam el magamat-Gyere már te csiga és mutasd az utat!

-JAJJ de türelmetlen valakicske-szólt nyávogós hangon-na jer!

Amint beléptünk egy nagyon szépséges étterem tárult a szemem elé.

-Azta kutyafáját Dzekszon ez valami lélegzetelállító-mondtam csodálkozva.

-Örülök hogy teccik-mosolygott rám-na gyere üljünk le-amint ezt kimondta elkezdett rángatni az asztalunk felé. 

Már egy jó pár órája itt ülhettünk mikor olyan érzésem támadt mintha figyelnének. Körbenéztem de sehol nem láttam senkit ezért inkább feladtam. Viszont mikor Dzsekszi kiment a vécére (én mondtam neki hogy ne egyen annyit) megint körbenéztem és megláttam Őt. Könnyek gyűltek a szemembe és mire pislogtam kettőt már ott sem volt. 

-Jesszus y/n te sírsz? Mi a baj?!-kérdezősködött Dzsekszi én azonban meg sem tudtam mukkanni

-I-i-i-itt vo-o-o-olt-suttogtam neki-láttam Őt Dzsekszon.

-KIT?!?!?-Hallani lehetett a hangján hogy kezd megijedni- y/n szólalj már meg! Kit láttál?

-Léót....

-Te bolond vagy...MEGHALT Y/N!!!! NINCS TÖBBÉ!!! FOGD FEL-Kiáltotta majd lecsapta az asztalra a pénzt és kifutott az étteremből.

Nem értem mi kavarta fel annyira a beleit hogy itt hagyjon de biztos megesik bárkinél..

Több mint 1 óra elteltével felfogta az a kis agyacskám hogy nem fog visszajönni ezért elkezdtem haza sompolyogni. Tekintve hogy gyalog az otthonom 80km, kocsival csak 8 ezért sokáig fogok sétálni. Míg sétáltam, csak arra tudtam gondolni, hogy Léó lehet él még... Ahhh ha csak még két percre látná azt a gyönyörű, kancsuló szempárt.  Végig az út mentén battyogott hősnőnk, és már ige sok ideje. Már amikor azt hitte hogy semmi nem történhetne, egy fekete, igen hosszú limuzin mellé gurult a semmiből. - Kell egy fuvar cica? - Szólalt meg egy túlságosan is ismerős hang. Y/n szóhoz sem jutott. Amikor oda nézett a lehúzott ablakhoz, nem látta a férfi arcát, csak az alakját. De hát az a mámoros hang túlságosan is elterelte a figyelmét, így azonnal be is ugrott az ablakon, bele "Léó" ölébe. - Édes kandúrcicamicám! - Sírta y/n, ám a következő pillanatban a férfi valamilyen ruhát rakott a lány szája elé, és a világ elsötétült...

-...felkel kísérd a szobám elé. - ...Rendben Ura...- Kezdett a világ újra kirajzolódni y/n körül. Egy ágyban feküdt ami sokkal nagyobb volt mint az otthoni kis kutya ágya. A szoba baba kék volt, és berendezett. A függöny behúzva. Az agya még mindig ködös volt, és hirtelen nem emlékezett semmire. Hogy került ide? Hol van most? Ki hozta ide? Hirtelen azt se tudta hogy ő maga kicsoda. Azonnal felült, és mint minden normális ember a telefonjáért akart nyúlni, de az nem volt se az ágy mellett, se az ágyban. Pánikolni kezdett hiszen kezdett össze állni neki a kép. DZSEKSZI! Te jó ég hogy lehet most a Bimóca babócája? biztos nagyon keresi y/nt. Ezért a lány el döntötte hogy bárhol is van, ő innen ki fog jutni. Felpattant a kis lábikóira, és igaz nem volt telefonja, hogy google mapsot használjon, sikeresen eltalált az ajtóig. Kicsit hallgatózott, de mivel nem hallott semmit kintről, ezért biztos lábbal kirobbant az ajtón. Itt megállt a menet, hisz kettő muszklis gorilla férfi állt az ajtaja előtt. - Áh y/n hercegnő, látom felébredt. - Y/nnek majdnem kiugrott a szeme. Soha nem hívták őt így. Bár jogos, igen jól nézett ki ebben a szénné hordott kis estéjiben, ami fény korában még fehér volt, és kék, most már viszont inkább fekete, és barna... Jogosan hívták őt hercegnőnek! - Igen. felkeltem. És most hogy ezt megvitattuk, szeretném megtudakolni hogy miért vagyok itt! - Toporzékolt a lány. - Máris oda vezetjük őfenségességességét. - Mondták a gorillák, és miközben meghajoltak karjukkal mutatták hogy az egy irányba vezető folyosón merre kell menni. 

Már vagy 20 perce sétálhattak, és y/n rengeteg szoba ajtót látott, és érdekes hangokat is hallott. Mintha ölnék egymást a bent lévő emberek. Y/nt kezdte kiborítani a sok ajtó, és a monoton sétálás. Senki nem szólt semmit csak a csoszogásuk hangja verődött vissza a falakról. Ám hirtelen az egyik gorilla beugrott a lány elé, és egy bazi nagy fehér ajtóra mutatott, ami arany kilincsel volt felszerelve, és drága kövekkel volt kirakva. Ahogyan a gorillák kitárták a kétszárnyas ajtót, y/n belépett, és sötétség fogadta. Amint kicsit beljebb sompolygott a gorillák rá is zárták az ajtót. Előtte egy fazon ült egy sok eséllyel bőr fotelben, hiszen minden kicsi mozdulatra is megreccsent a szék. Mivel minden sötétítő be volt húzva így nem látszott az alak, de a hangja ismerősen csengett a lány fülében...

- Már vártalak y/n... -