A maffia szerelme y/n x h/n pov

Part.7

-Mikor még anyád eszébe se jutottál mint gyermek, több száz évvel ezelőtt a démonok és az angyalok békességben éltek földön és égen. Anyád ugyanúgy csinálta a dolgait mint az összes többi angyal. Tett vett, szelte az eget, és az emberekről írt jegyzeteket, mennyien vannak, csak megfigyelte őket. Néhány démon már akkor is a földön élt, nem pedig a pokolban. Anyádnak az volt a dolga hogy leírja a különbséget az emberek, és a démonok között, és így ismerkedett meg egy igen fontos szereplővel. Apáddal. Anyád éppen kicsit sem feltűnően figyelte apádat, egy ablakon keresztül. Apád akkor még nem volt alkoholista, csak egyszer kétszer lecsúszott egy két fröccs. Anyád éppen azt vizsgálta hogy mennyire lehet alkohol függő egy démon, amikor az apád meglátta őt és kitrappolt a házból. Veszekedtek jó pár percet, de aztán másnap reggel anyád úgyis a démon ágyában kelt fel, és hát akkor már megtörtént a baj, másnéven szólva te, és az angyaloknál nincs abortusz, szóval muszáj volt megtartani téged. Az angyaloknak több évbe is telhet mire lefialnak, és hát anyád igen csak megszívta, mert te több mint egy évtizedig voltál barlanglakó. De aztán megszülettél, és hát anyád nemtudom hol van.

-Igazából ennyi a sztori, tudom nagyon érdekfeszítő, de hát a prófécia vagy miazisten azt mondta hogy elkell ezt mondanom. Remélem tanultál belőle valamit, mert én nem az biztos. Na most hogy megvolt eme bájos csevej, én elhúznám az irhámat. Jó? Jó. Ezt megbeszéltük.- Ezzel az asszony fel is állt, és eltávozott a házikóból. Y/n nem is tudott mozdulni pár napig szóval csak ott volt, és térdelve nézte a földet. Az anyja egy angyal volt, míg apja egy démon. Ez egyszerűen felfoghatatlan volt az ő 3 agysejtjének. Egy idő után y/nt viszont elnyomta az álom, és arra kelt hogy valaki szívből idegből rúgja az ajtót. Felült, kómás fejét megsimizte a kezével, és a haját felrakta egy rendetlen kontyba. Akit az ajtó előtt látott az nem más volt mint az ő kandúrcicuskája.
-LÉÓNÁRDÓ!!- Sikitotta y/n ahogyan a férfi nyakába csimpaszgodott, és csak nézték egymás szemét.-Már mindenhol kerestelek én édes kedves cicám, annyira féltem hogy valamelyik egysejtű patkány ellop tőlem, hogy nem nyugodhattam, ezért lekövettem a telefonodat. Jól vagy? -Kérdezte a szóban forgó félnótás, és lassan kisöpört egy hajtincset y/n gyönyörű arcából. Kezdett közelebb hajolni hozzá, érezve hogy ez a várva várt pillanat, most megcsókolja az ő szíve választottját. Erre y/n egy igen nőies ugatás szerű nevetést hallatott, amitől LéGrossé elámult. Ez a lány csak az övé lesz senki másé! Ezt megfogadta magában.

Y/n lemászott Léónárdó nyakából, és a földre zökkent. -Hogy lehetséges az hogy Anya Barátja nem tudta kitörölni az emlékezetedet?- Kérdezte a lány nagyra nyílt szemmel. - Y/n ezt... Nem akartam elmondani de úgy néz ki hogy muszáj lesz... Én, Léónárdó LéGrossé, egy fajta vérfarkas vagyok. Egy hibrid, szóval nem csak teliholdkor tudok átváltozni, de akkor vagyok a legerősebb. Tudtam, vagy inkább jobb szó az hogy éreztem azt hogy te vagy a kiválasztott. Azon a délutánon amikor eléd tévedtem, valami hozzád húzott, valami láthatatlan kapocs, ami köztünk van, mert te, Y/n egy olyan dolog vagy amit a világ még nem látott. - Mondta a beszélő fél, és hátrébb lépett, nézve a holdat. - Egy nem kívánt gyerek? - Kérdezte a lány. -Igen y/n. Egy pulya aki amúgy nem kellett volna, de ez most mindegy mert itt vagy, és igaz én elvileg mindentudó vagyok, nemtudom hogy te miért vagy, de ez most nem a lényeg. Érzem hogy te vagy a kiválasztott. Lehet arra vagy kiválasztott hogy random meghalj egy busz miatt, vagy az is lehet, hogy te fogod megváltani a világot. Igaz, nemtudom mi elől kéne megmenteni a világot, de hát egy 16 éves lány biztos tudja hogy hogyan kéne a világ összes súlyát a vállára kapni, és megmenteni mindenkit nem? -Kérdezte LéGrossé y/nre nézve. Egy ideig egymás szemébe néztek, de aztán y/n a fejét a csillagos ég felé fordította, és Léó követte a tekintetét. Mintha a lány nem is ebben a világban lenne, hanem átlátna valamilyen másik világba... Vagy csak szimplán bambul. Bármi megeshet. Y/nt közelebb húzta Léónárdó, és az állát megfogva maga felé fordította a lány arcát. Éppen közelebb próbált hajolni mire egy nem kívánt világítás vakította szembe a férfit, ezért meghátrált, elesett és úgy maradt. Y/n nem is tudta hogy hova kapja a fejét. A sérült LégGrosséhoz, vagy a hirtelen betoppant Dzsekszonhoz, aki a nyanya motorján robogott be a telekre...