2020.06.29. Hétfő Emily
zzzzz.....zzz.. : ébresztő
Ahhh, jajj ne már, ezt nem hiszem el!! : Egy hatalmasat rácsaptam a telefonomra, hátha így sikerül kikapcsolnom az ébresztőt, de ez is kudarcba fulladt. (Emily)
Tényleg, de tényleg ,teljes szívemből utálom a hétfőt! Már megint 6:30-as kelés, készülődés a suliba. Most komolyan kinek van ehhez kedve kora reggel?
Attól függetlenül, hogy már dolgozhatok és Augusztusban végre betöltöm a tizennyolcat, sajnos ugyan úgy rám is vonatkoznak az alapvető szabályok, mint például a kötelező iskolába járás.
Igazából, nem is az iskolát gyűlölöm ( nem mintha szeretném) , hanem a tanulást és a tanárok igazságtalanságát. Az tény, hogy ők felnőttek már és tapasztaltabbak az életben, mint mi , bla bla blaa...., de azért tartsák már tiszteletben, hogy mi is emberekből vagyunk és NEEEE ADJANAK FÖL TÖBB, MINT HÚSZ OLDALNYI TANULNI VALÓT!!
Ráadásul az előző nap tudtam meg, hogy ma matek témazárót írunk, de a tegnap előtti történtek után még volt egy kis dolgom a rendőrséggel. Szegény Izabel, mindenkit lesokkolt a híre. Az egész sulis csoportban róla volt szó a hétvégén, még olyanokat is elkezdtek terjeszteni róla, hogy injekciózza magát, mert, hogy idegösszeomlásai vannak ( csak az igazi suttyók tudnak ilyeneket kitalálni), de erre máris kitérek.
2020.06.28 Vasárnap ( Tegnap)
Éppen terítettünk az ebédhez apummal, amikor kopogtattak az ajtónkon.
Itt a New Orleans-i rendőrség, Emily Cooper-t keressük. : Rendőr úr
Apa úgy nézett rám, mint ha egy doboz hashajtót vett volna be egyszerre.
É...Én esküszöm nem csináltam semmit. : Emily
Én ugyanannyira meglepődtem, sőt őszintén megijedtem, mint apa, ha a rendőrség keres, abból sosem sülhet ki jó dolog. Vettem egy mély levegőt és kinyitottam az ajtót.
Jó napot biztos úr. : Emily
