Emlékeztető: Mindig nézd meg a házszámot (Rodrick ff.)

1. fejezet

  Már több mint 2 hete lakunk itt. A srác még mindig nem hagyta abba a dobolást, de esküszöm, hogy mihelyt tudom, szétverem a fején a hülye dobverőket. Vickyt egyre inkább tekintem a legjobb barátnőmnek, és szerintem ezzel ő is így van. A ma reggel végre sikerült elérnem a buszt, ahogy felértem, rögtön hátra mentem, és lefoglaltam 2 széket. Amúgy sem akar senki mellém ülni, szóval... de biztosabb az úgy.

Vicky hamarosan fel szállt, hisz a alsó Surrey melletti busz megállót szokta használni. Feltettem a kezeim, hogy lássa ott vagyok. Ahogy lehuppant mellém, azonnal tudtam, hogy valami rosszban sántikál, hisz ott volt az arcán az a mosoly.

-Nincs kedved eljönni hozzám bulizni?-kérdezte meg teljesen váratlanul

-Nem tudom-válaszoltam a fejemet rázva-Anyukám...nem tudom elenged-e

-Rendben, remélem el tudsz jönni-mosolygott rám amolyan "haha anya ezt nézd,, pillantással

Az iskola unalmas volt. Utálom azt, hogy mindenki próbál beilleszkedni egy olyan helyre, ahova szinte lehetetlen. Igaz, én és Vicky kezdetektől A "Let's break the system,, életstílus szerint élünk, de ez nem hat senkire. Azt értem el ezzel a gimis éveim alatt, hogy még a lúzerek sem ülnek mellém. Viszont nagyon optimista vagyok, szóval örülök annak, hogy nagy könyökhelyem marad. Az iskola tehát marhaság. Unalmas, és egy hatalmas marhaság.

Mihelyt hazaértem, elkezdtem tervet alkotni. A régi házunkból rutinosan lopóztam ki és be, de mivel itt még nem volt dolgom ilyen helyzettel, meg kell tanulnom, itt hogyan tudom megoldani a helyzetet. A végső terv pedig tökéletes volt:

Először is. A szobám az emeleten van, ami azt jelenti, hogy nem mehetek az ajtón keresztül, mert anya felébred. Marad az ablak. Az emeletről viszont, hogy mászok le? Kérem szépen, az ajtó felett van egy ilyen falból kiálló "kistető,,. Azon le tudok csúszni, és az alja nincs is messze a a lépcső felső fokától, így le tudok majd mászni. Ugye, hogy jó lett. Kell majd hozzá testi erő, de vissza tudok mászni ugyanazzal a taktikával. Jó lesz.

A bulira alapvetően nem öltöztem ki, egy fehér-fekete csíkos pulcsit vettem fel, és egy fekete farmert. A taktikát sikeresen végrehajtottam, James Bond filmbe is illő nesztelen guggolásban landolást mutatva be. A parti nagyon jó volt. Rendesen becsíptem, és nagyon sokat buliztam. Alapvető hiba volt azonban, hogy túl sok fiú próbálkozott be nálam. Egy idő után, már eléggé becsípve hagytam el a helyet. Amikor végre elértem a felső Surreyt, lévén eddig az utca másik felén laktam, így most is ott próbálkoztam. Bemásztam az ablakon, és csak akkor vettem észre, hogy rossz helyen vagyok, mikor már késő volt. A szembe szomszéd, (a dobos srác) észrevett, és nekem szögezte a kérdést:

-Ki a fene vagy?

-Öhm...én...én már itt sem vagyok-csettintettem, és éppen kitettem volna a lábam, mikor is megcsúsztam. Szerencsémre a dobos elkapta karom. Így nem zuhantam le a tetőről.

-Hú, köszi-poroltam le magamat

-Ne nekem köszönd, én hagytalak volna kizuhanni az ablakomon, de nagyon furán festenék utána.-nézett rám-Ki engedlek az ajtón, de előbb józanodj ki kérlek.

-Oké-leültem az ágya szélére. és kb. 5 percig bámultunk bele a semmibe

-Egyébként Sam vagyok-közöltem

-Rodrick-válaszolt. Ez így volt rendben. Semmi kézfogás, semmi szemkontaktus, csak bámultunk a semmibe.

-Hé, Rodrick?-néztem rá-Nem hagynád abba a dobolást esténként?

-Csak akkor, ha megadod a számodat-nézett rám

-Azt már nem-mondtam

-Akkor marad a zenélés-nézett rám egy hatalmas és diadalmas mosoly kíséretében.

-Jólvan, nyertél-sóhajtottam, és elkezdtem diktálni-866-740-4531

-Rendben-mondta, majd felhívott, hogy biztos nem-e viccelek. Én is elmentettem az ő számát, majd kiengedett az ajtón.

Visszamásztam az ablakomon, és bebújtam az ágyamba. Egyre inkább azon kaptam magam, hogy Rodrickon gondolkodom. Barna szem, barna haj, és ahogy mosolyog...Ha az ember körülnéz a szobájában, látja a sok metálos posztert, és metálos pólókat. Totálisan úgy néz ki, mint a srác, akiről 10 éves korom óta álmodom. Nekem sosem kellett a szőke herceg, sem a gazdag, sem az erős. Én mindig egy ilyen fiúról álmodoztam. De persze ez az egész csak fikció. Nem ő a nagy ő, az teljesen máshogy lenne. Azt tudnám...

Csókolomsztok! Mindenki hahóó!! Nincs itt senki. Na nembaj. Akkor csak pofázok bele a világba, rendben? Amit elakarok mondani, hogy túl sok szabadidőm van, és mihelyt nem érem be magam, lesz egy leállás. Az lehet holnap, de lehet, hogy csak jövőre. Szóval ennek tulajdonítsátok azt, ha nem lesz új rész. Léna elveszett a matek háziban. Csak ennyit szerettem volna mondani. Bye :)