Emlékeztető: Mindig nézd meg a házszámot (Rodrick ff.)

3. fejezet

Vasárnap reggel, a húgomra ébredtem, aki éppenséggel a vállamat rázta.
-Mi az istent csinálsz?-kiabáltam rá
-Késésben vagyunk a templomból-mondta, majd kiballagott. 
  Ateista vagyok, nem szeretem ezt az egész “Isten„ dolgot. Viszont anyát boldoggá teszi, szóval veszek egy nagy levegőt, és nem mondok semmit. Van egy dolog, amit nem szeretek, ami pedig, hogy nem viselhetek nadrágot, mert lány vagyok. Arghh!
  Feltápászkodtam, és lassan a szekrényemhez ballagtam. Kiválasztottam a legutáltabb, legrosszabb ruhát az egész szekrényemből. Literálisan majdnem otthagytam a szemétben, de anya szerint “olyan szép„.
Felvettem és magamra néztem a tükörben. Pisztácia színű, mélyvágott ruha volt, a szoknya résznél fodros. A mell részt két gomb díszítette. Utáltam.
Nem volt viszont sok időm erre fókuszálni, még meg kellett csinálnom a hajam. Rosszul nézett ki, viszont rövid, tehát hagytam, hogy csak súrolja a vállam. Sok öregasszony meg fog bámulni arra felé, hurrá!
Anya szuper ideges volt. Egy 20 perccel hamarabb elindultunk, hogy biztos ne késsünk. Igen mi voltunk az elsők.
Tessán egy sima leander színű ruhácska volt, szinte tündérnek néztem volna, ha nincs az az unott képe.
-Vágj ehhez jobb fejét kicsim, kérlek!-Anya szörnyülködőn nézett végig kisebb lányán.
-Egy csomó szintet kivihetnék, ha nem lenne ez a hülye mise!-vágott vissza Tessa
-Vigyázz a szádra kislányom!-Anyának kikerekedett mindkét szeme, és átviharzott a szobán. Kinyitotta az ajtót, és intett, hogy mehetünk ki. Tessa még forgatta a szemét, aztán kiment.
                            ####

Leültünk az egyik padba, és őszintén imádkoztam, hogy vége legyen. Amikor megláttam Heffleyeket, majdnem elröhögtem magam. Greg a derekán egy RÓZSASZÍN pulóverrel vonult be. Pont a mellettünk lévő padba huppantak le. Nem bírtam a véremmel, mihelyt vége volt az első felállós résznek, és csöndben hallgattuk a prédikálást, a pad szélén ülő Rodrick felé fordulva kezdtem némán tátogni a szavakat.
-Mit csináltál?-kérdeztem suttogva, hiszen mindenki tudja, Rodrick Heffley az öccsei szivatásának királya
-Semmit-tátogta vissza.
-Biztos volt valami-artikuláltam némán, figyelve, hogy senkinek ne legyek feltünő.
-Beleült Manny csokijába-olvastam le a szájáról.-Amúgy milyen volt a tegnap?
-Nagyon jó-válaszoltam, ám ekkor mintegy tökéletes szinkronban, Rod anyukája, és az enyém egyszerre kopogtatták meg a vállunk.
-Figyelj a misére-olvastam le a szomszédos padban ülő édesanya szájáról. Az enyém jóval hevesebben reagálta le.
-Kisasszony, vagy a kicseszett misére figyelsz, vagy ki is mehetsz!
-Mintha egyáltalán itt akarnék lenni!-mormogtam az orrom alatt, és hatalmas szemforgatások közepette ismét a zöld ruhás papnak szenteltem a figyelmem.
A mise a végéhez közeledett, és éppen az ostyát mentek elvenni az emberek. Mivel én sem elsőáldozni, sem bérmálni nem voltam hajlandó, ezért anyukám csak összehúzódott, és várta, míg mindenki kimegy az ostyájáért.
Egy idős asszony sétált el a padunk mellett, és hosszan nézni kezdte anyukámat.
-Hm, milyen vad kölyköket nevelt! Teszem azt maga sem áldozott! Mindenki keresztény, amíg el nem hagyja a templomot!-eme totális non-senset mind szinte kiabálva mondta ki.
-Mintha a maga dolga lenne-kiáltottam rá.
-Sam, ezt nem most kéne...-próbált csitítani anyukám, ám ekkor az öregasszony újabb támadást kezdeményezett.
-Sam? Ez Isten káromlás! Hogy engedhetnek be egy ilyen alávaló pokol fajzatot, aki lány létére fiú nevet visel! El kéne égetni ezeket az embereket! És azokat is, akik ilyen neveket adnak nekik!-nézett gyűlölködő tekintettel anyámra, aki mintha föld alá akarna süllyedni szégyenében.
-Hol az apjuk?-folytatta az utalkozást
-Egyedül nevelem őket-szólt végül megtörten anyu
-Szóval házasságot tör! Vagy eleve csak egy túl fizetett utcalány! Az én koromban leköptük az ilyen szégyentelen, ostoba, semmirekellő...
-Kussoljon maga vén trotty!-csattantam fel. Az asszony szörnyülködve nézett rám, mint aki nem szokott hozzá, hogy valaki el mondja neki a véleményét. 
-Üljön le, Mrs. Dennis.-Rodrick apukája a nő vállára tette a kezét, és a padja felé terelte.
-Folytathatjuk?-kiáltottam
Ekkor mintha újraindult volna minden. A Heffley család is felállt, hogy ostyáért induljon, és mikor egy jól látható helyre értek, szinte egy töredék másodperc alatt, Rodrick rátaposott a rózsaszín pulóverre, és az gyönyörűen leomlott, felfedve Greg popóját.
Ami elég gyanús helyen egy volt barna valamivel kikenve.
Ám a pulcsi lehullását Greg is érzékélte, így, talán nem a legjobb taktikával reagált.
-Nyugodjanak meg, ez csak csoki!-mondta, majd hátranyúlt, és lenyalta az ujján maradt ezek szerint csokit. Nem bírtam ki röhögés nélkül.
Ha jól láttam az apjuk a fülüknél fogva cipelte őket ki a mise végén.
A nap nagyon hosszú volt, hiába, hogy még csak délután 1 van. Így egy kicsi kikapcsolódás gyanánt, előszedtem a gördeszkámat (amin egyébként még megállni sem tudok) levettem azt a ronda ruhát, felvettem helyette egy sokkal kényelmesebb rövid farmert, és egy Nirvanás pólót, majd lementem az utcára.
A deszkán maradásra vonatkozó sikertelen próbálkozások ezrei után, már inkább csak szomorúan tologattam magam előtt az ördögi műszert. Épp azzal voltam elfoglalva, hogy a deszkám végét a lábammal felpattintottam, majd leeresztettem, mikor egy ismerős hangot hallottam magam mögül.
-Te mi a fenét csinálsz?-Rodrick jött felém a füvön, még mindig piros füllel.
-Próbálok a deszkán maradni-válaszoltam
-Segítsek?-ajánlotta fel nagylelkűen
-Aha-bólogattam, majd a deszkám felé fordultam, készen arra, hogy Rod majd megfogja mondjuk a kezem.
Ehelyett mikor felléptem az egyik lábammal a deszkára, ő a derekamra tette a kezét.
-Mi az isten-csaptam egy nagyot a kezére, ám ezt azonnal megbántam, hisz az egyik lábam a deszkán, a másik pedig a levegőben volt, úgyhogy kiterültem az aszfalton.
-Na, átgondoltad?-kérdezte önelégülten nézve le rám
-Mhhm-mondtam, majd felé nyújtottam a kezem, ő pedig segített felállni.
Ezután nagylelkűen megengedtem, hogy megfogja a derekam a jobb cél érdekében, és úgy gyakoroltunk.
Idővel viszont beesteledett, és ha beesteledik, akkor jönnek a szúnyogok, és miután mindkettőnknek elege lett a kapálózásból, meg a csapkodásból, inkább bementünk.

Bocsi a rövidke részért, csak gyorsan kellett haladnom.