Ahogy futottam utánuk a házban egyre inkább éreztem az alkohol hatását. Ha akartam volna se tudtam volna olyan gyorsan szedni a lábam utánuk, főleg amilyen tempóban ők haladtak. Próbáltam nem nekimenni mindenkinek miközben a lépcső felé közelítek és az előttem lévő két lány után sietek. Gyors határozott léptekkel mentek fel a lépcsőn, vagyis az egyik, a másikat húzta maga után. Kitti a csuklójánál fogva húzta maga után fel a lépcsőn a síró Lizát aki mai napig nem tudom hogy az alkohol vagy a történtek hatása alatt volt-e annyira hogy nem tudott rendesen menni.
Végül csak felszenvedtük magunkat a lépcsőn és, így méginkább éreztem a lapos talajon, hogy nem tudok egyenesen menni. Liza se tudott, de ez Kittit egyáltalán nem érdekelte, mint általában semmi ilyesmi. Egy éles kanyart véve belökte a fürdőszoba ajtót és maga előtt betolta rajta síró unokatestvérét. Liza a hatalmas lendülettől a mosdókagylóba kapaszkodott majd azzal a lendülettel a hideg köre huppant és folytatta a sírást. Azt hiszem ő már megszokta, hogy Kitti sajátos módon intéz dolgokat és az érzelmekben nem igazán van otthon. Próbáltam megtámaszkodni a fürdőszoba ajtóban és látni minden rendben van-e Lizával, de ebben a pillanatban Kitti rám akarta csapni az ajtót.
- Kitti engedj be!- mondtam a lánynak miközben próbáltam betolni az ajtót magam előtt, de Kitti mindig erősebb volt nálam.
- Nem! Ezt én rendezem el, ez az én dolgom, az én unokatesóm!- mondta mérgesen. Tudtam, hogy nem rám mérges, de mégis mikor így beszélt egyszerűen még az én gyomrom is összeszűkült.
- Nekem meg a legjobb barátnőm- mondtam és meg egy próbát tettem az ajtón, majd látva, hogy nem enged rá szóltam.- Engedj be most!
Kitti semmibe vette a próbálkozásom és az orrom előtt csapta be az ajtót majd rázárt a kulccsal.
- Menj el!- kiáltott rám már az ajtó túloldaláról.
- Kapd be!- kiáltottam vissza és rácsaptam az ajtóra.
Nem tudtam mit tenni írtam Lizának a telomról és reménykedtem hogy volt annyi lélekjelenléte, hogy magával vitte a fürdőbe, de ez a próbálkozás nem bizonyult sikeresnek.
Leültem a lépcsőn és próbáltam hallgatózni mi történhet odabent, de a zenétől semmit nem hallottam. Nekidőltem a falnak és magam elé meredtem a lépcsőfordulóba mikor pár perce rá megérkezett Barni.
- Látom kizártak- mondta gúnyosan és leült mellém a lépcsőre. Csak elhúztam a szám és aprót bólintottam. Barni sóhajtott egyet és folytatta.- Meg hát ha ebből a látványból nem jöttem volna rá akkor rájöttem ebből- mondta és közben az egyik kezével felemelte Liza telefonját. Nála volt, látta az üzenetet és összerakta a képet szóval feljött hozzám, hogy ne legyek egyedül.
- Mindig ilyen volt- mondta.
- Liza vagy Kitti?- kérdeztem még mindig magam elé bámulva.
Barni elnevette magát.
- Most Kittire gondoltam, de jogos-jogos mindkettő ilyen volt mindig- mondta majd hátradőlve megtámaszkodott az alkarján és folytatta.- Nem ellened irányul a viselkedése csak tudod milyen a családjuk, maguk között rendezik le inkább, Kitti meg elég védelmező Lizával szemben.
- Értem -suttogtam magam elé és vettem egy mély levegőt.- Menj vissza a többiekhez Barni, én megvárom őket -jelentettem ki és vállon veregettem a fiút. Barni bólintott egyet majd feltápászkodott és elindult le a lépcsőn vissza a többiekhez akik között zajlott a buli még mindig. Biztos megtárgyalták Liza viselkedését és Kittiét is, talán még az enyémet is, de ilyenek az emberek. Mind barátok vagyunk, de ettől még lehet véleményünk a másik tettéről és amíg ők lent ezen túlléptek addig én fentről hallgattam tovább a zenét és vártam, hogy a lányok kijöjjenek a fürdőszobából és végre én is beszélhessek Lizával.
Talán pont hajnali fél egy volt mikor ez történt és nem is tudom mennyit ültem a lépcsőn, de az biztos hogy a lányok nem egyhamar jöttek ki. De egy idő után már annyira elfáradtam a várakozásban, hogy felálltam és bementem Liza szobájába és leültem az ágyára. A hátamra feküdtem és a plafont bámultam. Egy ideig még nyitva bírtam tartani a szemem, de lassan lecsukódtak én pedig rövid időre elaludtam. Már csak akkor keltem fel mikor bejöttek a szobába és meghallottam Kitti kioktató hangját.Ez akkor történt mikor 7 hete és 4 napja ismertem Lizát. Kittit pedig majdnem 4 hete. De mielőtt idejutottunk volna történt egy pár dolog amiről jobb ha tudtok.
YOU ARE READING
Until then
RomanceA szerelem mindig akkor találja meg az embert mikor az egyáltalán nem számít rá. ennek van valami szépsége ahogy annak is, hogy az élet milyen embereket küld nekünk és azoktól mit kell megtanulnunk. Ez lehet akár egy szakítás után mikor az ember úgy...