Until then

4.

   Szerintem senkinek nem kell bemutatni azt az érzést ami akkor jön elő az emberben mikor valaki újjal fog találkozni. Abba van valami izgalmas, valahogy azt érzed, hogy azon az egy pillanaton fog múlni az egész kapcsolatotok, legyen az baráti vagy akár komolyabb. Igen fontos az első benyomása, de nem nyomja rá a pecsétet egy egész kapcsolatra. Azért ezt bárhogy próbáltam megmagyarázni a szorongásomnak abban a pillanatban, mikor Lizáék konyhájában álltam, szorongattam a kezem között a poharam és azért imádkoztam, hogy ez a Kitti ne legyen akkor seggfej, mint ahogy Liza beállítja.
A többiek jól elvoltak és amúgy addig a pontig én is elvoltam velük,amíg Liza meg nem szorította a karom és közel hajolva hozzám közölte, hogy Kitti pár perc és itt van. Nem tudom megmagyarázni miért izgultam annyira, nem szeretném belemagyarázni, hogy én éreztem előre mi lesz. Egyszerűen csak már érdekelt milyen lehet.
   - Zalán, ezt egy picit megfogod köszi?!- mondtam kissé idegesen miközben az előttem álló fiú kezébe nyomtam a poharam meg se várva a reakcióját már ott se voltam. Úgy kellette egyensúlyoznia a poharammal, hogy ne jöjjön ki belőle semmi, de nem volt más választása így csak megvonta a vállát majd a poharam letette a mellette lévő kis párkányra.
   A teraszon üldögéltem és próbáltam megnyugodni. Lizáék háza tipik kertes háza annyi csavarral, hogy kicsit feljebb van a hegyekben ezért talán nyugodtabb és szebb is, mint a város lejjebb eső részein. Szerettem náluk lenni mert rengeteg jó élmény kötött ide, sokat beszélgettünk itt kint Lizával, igazából azt is lehet mondani, hogy itt ismertük meg egymást igazán.
- Anna!
A nevem hallatára olyan gyorsan fordultam hátra ahogyan még soha és őszintén vártam már, hogy ott szemben álljon velem Liza oldalán Kitti. De ő nem volt sehol csak Liza állt mögöttem.
- Izgulsz? -kérdezte kicsit piszkálódva, de amint ránéztem ő is tudta, hogy igen ezért komolyabbra is váltott.- Nem kell, bírni fog elhiheted -mondta és mellém sétálva lassan megsimogatta a vállam.
- Remélem -mondtam sóhajtva.
- Na hidd el nekem, ismerem az unokatesóm, tudom milyen embereket bír és téged fog szóval mi lenne ha bejönnél és ellazulnál? -kérdezte Liza miközben az eddigi simogatását felváltotta a rázás és próbált engem felpörgetni.
- Jó oké, csak ne rázz! -ellenkeztem és próbáltam lerázni a kezét a vállamról.
Feltápászkodtam a kőről és Lizára néztem aki felém nyújtotta az egyik kezét jelezve, hogy dőljek oda. 
- Remélem nem olyan seggfej, mint amilyennek mondtad -mondtam a lánynak odadőlve hozzá miközben a teraszajtóhoz értünk.
-Hmm -gondolkozott el ajtónyitás közben és elhúzta a függönyt.- Másodpercek kérdése és megtudod -mondta benyomva engem az ajtón a nappaliba.
- Tessék?
   Belépve a szobába teljesen ugyanolyan volt minden, mint mikor percekkel ezelőtt elhagytam azt, egy kivétellel. Az akiről már annyit hallottam és akinek kívülről fújom a kiskorát és azt, hogy éppen min megy keresztül ott állt a kanapénak támaszkodva. Barna rövid haj, magas, de nálam nem sokkal, ápolt bőr talán még szeplős is (messziről nehezen tudtam kivenni), szép mosoly, jó stílus amolyan sportos vegyítve a fiússal. Bő kék farmer nadrág, egy sima fekete póló mindkét kezén gyűrűk amik ahányszor felvette vagy letette a poharat koccantak azzal és a bal csuklóján egy szimpla piros fonál. Egy lánnyal beszélgetett, talán Dorinának hívták és szemmel láthatóan ő örült a legjobban Kitti érkezésének, aki viszont próbált mindenkinek köszönni és egy minimum szintű beszélgetést fenntartani, úgy, hogy közben egy lány a nyakában liheg.
- Na gyere! -lelkesedett Liza és már húzott is maga után, egyik kezével engem fogott a másikat maga előtt tartva utat tört magunknak.- Bocsi bocsi -mondogatta egyfolytában.
Kitti elé érve aztán megálltunk és végre Liza is elengedte a karom, így ki tudtam jönni a háta mögül és szemben találtam magam Kittivel. Felnézve rá összeakadt a tekintetünk, de ő tovább is nézett mikor meghallotta Lizát aki hozzá beszélt. Nem láttam pontosan milyen színű a szeme.
- Kitti Anna, Anna Kitti! -mutatott be minket egymásnak Liza. Kitti a kezét nyújtotta felém én pedig egy kisebb mosollyal az arcomon megráztam azt. Ő is visszamosolygott szóval nem lehettem a legszörnyűbb első benyomásra.
- Bocsi -mondtam miközben megráztam a fejem és hátra léptem egyet. Kitti és Liza kérdőn néztek rám mire én rájöttem, hogy nem értik mit akarok ezért a szememre mutatva Kitti felé fordulta.- Zöld vagy barna színű a szemed? -kérdeztem. A szemem sarkából láttam, hogy a legjobb barátnőm megkönnyebbült, Kitti pedig szintén és mély levegőt vett.
- Inkább zöld, mint barna de ez a fénytől is függ -mondta majd beleivott az italába és nézelődni kezdett.
- Értem -mondtam majd látva, hogy Kitti már nem kíváncsi rám elindultam. Nem akartam zavarni főleg, hogy most ismertük meg egymást. Liza még utánam akart kapni,de nem érte el a karom, így kénytelen volt menni hagyni. Átsétáltam a szemben lévő konyhába ahol szembe találtam magam Rékával aki amint észre vett hirtelen nyúlt is az alkoholért. Lazán elmosolyodtam jelezve neki, hogy benne vagyok.
  Az este a továbbiakban kellemesen telt és jobban éreztem magam, mint gondoltam, hogy fogom. A fiúk meglepően jó társaság voltak és tudtam velük beszélgetni, igaz leginkább arról kérdeztek én mit nézek meg egy lányon, mi a típusom és megkaptam azt az ikonikus kérdést is, hogy "Ha a masc lányok jönnek be akkor miért nem egy fiúval jársz?". Erre a kérdésre nincs az a válasz ami nekik elég jó lenne. Nyilván azért mert lány az illető és nem fiú, pont ez a lényeg, de ezen túl lépve voltak más témáink is és az egész társasággal jókat tudtunk nevetni. Nagyon jó volt a hangulat és az idő is csak úgy repült, mikor először a telefonomra néztem már hajnali 2 volt. Idejét éreztem annak, hogy friss levegőt szívjak, így a legnagyobb csendben amilyen észrevétlenül lehetett kiosontam a teraszajtón. Kint hideg volt és sötét de mégis olyan nyugott volt minden. Lehuppantam az egyik kinti fotelre, próbáltam kicsit kikapcsolni és tartani egy kis szünetet, becsuktam a szemeim. Majdnem sikerült teljesen ellazulnom mikor hallottam, hogy valaki közeledik. Kinyitottam a szemem és felnéztem az előttem álló lányra aki lazán zsebre tett kézzel állt előttem.
- Szia újra! -köszöntem majd hátradöntöttem a fejem és visszacsuktam a szemeim.
- Szia! -köszönt vissza- Zavar ha csatlakozom? -kérdezte Kitti.
Felemeltem a fejem, kinyitottam az egyik szemem és lazán megráztam a fejem majd az egyik lábammal a szemben lévő fotel felé böktem amolyan "foglalj helyet" ként.
Kitti leült én pedig újból hátradöntöttem a fejem, hallotta ahogy mocorog a fotelben és, hogy kicsit mintha nyugtalan lenne. Néhányszor mintha még felém is fordult volna, mintha akarna valamit kérdezni majd sokszori nekifutás után csak megkérdezte.
- Te, mi nem lehet, hogy matcheltünk valami társkeresőn? -kérdezte.
Olyan meglepődéssel dőltem előre, hogy még Kitti is kicsit hátrébb húzta magát.
- Édes faszom, el kell tüntetnem a profilom örökre! -szakadt ki belőlem.
- Miért? Probléma? -kérdezte.
- Nem csak sokan megtalálnak pedig nem használom a profilom és jelenleg elérhetetlennek tartom magam -vallottam be.
- Ha úgy érzed készen állsz arra, hogy beszéljünk csak szólj  -bökte oda Kitti.
- Mi!? 
- Mi?
Ez őszintén meglepett. Sok választ kaptam már erre a kijelentésemre de ilyet még nem. Ebbe volt valami megnyugtató, valami olyan hozzáállás ami kevés embernek van meg és őszintén jól esett, hogy nem szavazott le egyből, talán ami a legjobb volt benne, hogy meg tudott lepni amit nagyon kevesen tudnak és látszott, hogy jó szíve van. Elégedetten Kittire mosolyogtam és mintha mi sem történt volna hátradőltem és folytattam a beszélgetést.
- Őszintén szerintem az összes leszbi és biszex, pan és bárki aki a lányokat szereti matchelt már legalább egymással itt Magyarországon -jelentettem ki.
- Teljesen jogos -értett egyet Kitti majd elnevette magát- És az is biztos, hogy ha most mondanék egy nevet eljutnánk rajta és az ő exen és ex-kavaróin át hozzád és hozzám.
- Phuu -engedtem ki egy mély sóhajt.- De el vagyunk baszva -mondtam magam elé bambulva.
- Mint annak a rendje -adott igazat Kitti.
A lány felém fordult majd rövidesen én is felé.
- Miért érzed így? -kérdezte. Nem értettem mire gondol ezért összeráncolt homlokkal néztem rá. - Hogy elérhetetlen vagy -mondta.
- Hosszú -fogtam rövidre
Kitti hátrafordult és maga mögött benézett a házban bulizókra majd egy halvány mosollyal az arcán visszafordult hozzám.
- Ráérünk -mondta.
Bólintottam majd mély levegőt véve elkezdtem neki mesélni.