Until then

2.

   Nem emlékszem az első találkozásomra Lizával a legpontosabban. Az rémlik, hogy február volt és a szüleimmel voltam lent az egyik barátjuknál aki velünk egy utcában lakott. Csak leugrottunk hozzá mint sokszor máskor csak ezek a leugrások mindig tovább tartottak. Akkor volt először, hogy annyira nem bírtam elviselni a felnőttek beszélgetését, hogy sunyiban ittam a piát. Ahányszor valami számomra maradit mondtak vagy ment a "buzizás" lehúztam valamit. A szüleim nem tudták, hogy szeretem a lányokat, igazából sejtésük se volt a magánéletemről. Semmiről. Se arról, hogy lányokkal beszélgetek a neten, se arról, hogy mikor azt mondom egy színésznőre, hogy imádom és, hogy mennyire gyönyörű azt én máshogy értem mint ők. Adtam le nekik jeleket és valahol kellett sejteniük legalábbis anyu szerintem sejtette, de apám teljes homály. És mivel nem volt kapcsolatom és nem éreztem idejét egy coming outnak így meghúztam magam a sarokba az ilyen témáknál ha még nem volt annyira sértő.
De ezen az estén inkább iszogattam és mikor azt meguntam pont mondani akartam, hogy haza megyek mivel csak pár háznyira lakom mikor is belépve a szobába megpillantottam pár új embert.
   - Anna gyere ide!- szólt anya mikor észrevett és a kezével imitálta, hogy menjek oda. Vettem egy nagy levegőt és odasétáltam mellé mosolyt erőltetve magamra.- A lányom -mondta anya én pedig az előttem álló férfira és a nagyjából velem egyidős feltehetőleg lányára néztem. Kinyújtottam a kezem és kezet fogtam a férfival.
- Szimycsku Péter! -mutatkozott be.- Ő pedig az én lányom Liza -mondta.
- Szia! -köszönten neki és egy pillanatra magamon is meglepődtem mennyire vissza tudom fogni magam, hogy ne nézzek ki úgy mint aki végig itta az estét titokban. Pedig éppen ezt tettem.
- Szia! -mondta Liza majd a kezét nyújtva vele is kezet fogtam. Liza az a tipikus szép lány volt aki mellé még kedves is, de elég érzékenynek tűnt. Hosszú sötétes barna haja ki volt engedve, a szeme barna volt és körülbelül egy magas lehetett velem ami azt jelenti, hogy 165 cm körül lehetett.
Nem vagyok introvertált, de annak a nagyon extrovertált fajtának se mondanám magam. Megvagyok a saját nyugalmamban, de szeretem ha vannak néha körülöttem. Aznap este éppen a saját kis nyugalmam élveztem volna, a remek bemutatkozás után visszaszöktem a dolgozó szobába és a kanapén gubbasztottam amikor Liza megjelent az ajtóban.
- Zavarok? -kérdezte benézve az ajtón.
- Meguntad a felnőtteket? -kérdeztem vissza. Liza elmosolyodva bólintott én pedig arrébb csúsztam a kanapén és megütögettem magam mellett a helyet jelezve Lizának, hogy üljön le. A lány becsukta maga mögött az ajtót amivel megszüntette a felnőttek hangosan beszűrődő nevetését majd lehuppant mellém a kanapéra. Egyszerre engedtünk ki egy hangos sóhajt majd ennek hatására egymásra nézve egyszerre nevettünk fel. Azt hiszem így indult a barátságunk. Addig nem nagyon érdeklődtem új emberek iránt mert kevéssel találtam meg a közös hangot, de Lizával egész egyszerű volt. Hamar egymásra tudtunk hangolódni és rengeteg mindenről tudtunk beszélni. Érzékeny ember és tisztaszívű. Őszintén lehetett vele beszélni az első pillanattól kezdve.
  - Amúgy, hogyhogy itt vagytok? -kérdeztem meg egy idő után.
- Hát apu bátyának kellett valami innen, és apu mondta, hogy akkor beugrik ide gyorsan. Aztán úgy néz ki mégse sikerült olyan gyorsan mint gondoltuk -mondta és felnevetett.
- Szóval mindenki ismer mindenkit -vontam le a következtetést.
- Igen, de ha szeretnéd egy két embernek én is be tudlak mutatni -mondta és az ő szájából ez ijesztően természetesnek hangzott. Kicsit meghökkentem ezt hallva mire Liza folytatni kezdte- Persze nem erőltetem csak pár embernek akikről tudom, hogy bírnának.
Elmosolyodtam ennek hallatán. Liza kicsit naivnak tűnt de tetszett, hogy ennyire bízik az emberekben és azt hiszi máris ismer.
- És kik ezek az emberek? -kérdeztem mert tagadni se tudtam, hogy kíváncsivá tett. És ha megtudom milyenek ezek az emberek legalább fel tudok készülni.
- Hát a Barniék biztos bírnának, ők teljesen odavannak az ilyen őszinte nyers emberekért mint te -magyarázta és megint olyan természetesnek hatott amit mond majd amikor a "nyers" szóhoz ért kicsit meglepődött és rám nézett amolyan "ezt tényleg kimondtam?"nézéssel. Lazán bólintottam, hogy folytassa nyugodtan
És folytatta is, elmesélt mindent mindenkiről amit tudnom kell és rájöttem, hogy valószínűleg Liza tartja össze a társaságot ha nagy szar van. Ilyen ember mindig kell egy barátságba és jó, hogy ez az ember Liza (ez a későbbiekben is megmutatkozott nagyon sokszor). Aztán elmesélte hogy az unokatesója mekkora gyökér mostanában és hogy nem lehet vele bírni.
- Miért ilyen? -kérdeztem.
- Nem tudom, mióta hazajött az anyjától Franciaországból teljesen bekattant -mondta Liza.
- Szóval félig francia? -kérdeztem. Liza bólintott.- Hát a franciák mindig bolondok valamennyire -folytattam.
- Főleg a nők -nevette el magát Liza. Igaza volt én is mindig így gondoltam.
- És akkor apád öccse az apja a ... -mondtam, de mivel nem tudtam Liza unokatesójának a nevét ezért megakadtam.
- Kitti -mondta Liza.
- Kitti -ismételtem. -Szóval Kittinek az apád öccse az apja és az anyja pedig francia. Hogy találkoztak a szülei? -kérdeztem.
- Hát bonyolult, de röviden annyi hogy a nagybátyám régen sokat utazgatott a munkája miatt, így került ki Franciaországba ahol másnap meetingje lett volna de szakadt volt a zakója ezért elment megvarratni és ahova elment ott dolgozott akkor még Maissa, Kitti anyukája -magyarázta.
- Hogy mész el úgy egy meetingre hogy ki van szakadva a zakód? -kérdeztem nevetve.
- Nem tudom, Tomi a fejét is elhagyná ha nem lenne a nyakán -nevetett fel.
   Jó volt Lizával lenni és aznap este meg is beszéltük, hogy bírjuk egymást szóval többet fogunk találkozni. Kiderült hogy a suliink sincsenek messze egymástól ezért a városban is bármikor összefuthatunk és ehhez tartottuk is magunkat. Azután inkább lógtam Lizával, mint bárkivel mással. Ha úgy volt és tudtuk hogy a szülők megint találkoznak akkor mi vagy átmentünk a másikhoz vagy elmentünk valahova, hogy addig se kelljen a szülőkkel lenni. Aztán idővel megismertem egy két barátját és tényleg úgy lett ahogy mondta, hogy bírnak engem (az a kevés akivel eddig találkoztam). Csak idő kellett amíg a többséggel is találkoztam és ez akkor jött el mikor Liza felhívott egyik nap, hogy menjek vele házibuliba. Hát valami olyan lehetett a reakcióm, hogy...