Szia Todoroki.
Emlékszel arra, mikor először lógtunk kettesben?
Nyáron történt, a plázában voltunk. Nem tudtam miért hívtál el és végül sosem adtál erre választ ( de valószínűleg csak észrevetted, milyen egyedül érzem magam).
Emlékszem a mosolyodra, valósággal megvadult a szívverésem, olyan hatást gyakoroltál rám. Furcsán is néztél rám , a reakcióm bizonyára az arcomra is kiült.
És arra emlékszel, mikor ezután Soba tésztát ettünk és végre megnyíltál nekem, hogy milyen is az életed, hogy milyenek a dolgok körülötted?
Nekem minden rémlik, ahogy csendesen hallgattalak és egyáltalán nem ítélkeztem feletted, pedig te tartottál ettől..( de hisz ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Pont én).
Elmondtam milyen boldog vagyok azzal kapcsolatban, hogy megnyíltál, hogy beszéltél nekem édesanyád és a te javuló kapcsolatodról és ekkor Te is kíváncsi voltál az én családomra, róluk kérdeztél, hogy meséljek én is kicsit magunkról.
Meséltem arról, hogy milyen sikeres a bátyám (egyáltalán nincs rendben mentálisan, egyre rosszabbul van, összeomlott végül) és arról is, hogy apám milyen törődő velünk( vajon sikerült észrevehetetlenül elrejtenem a friss vágásaimat? Csak nem vette észre..).
Emlékszem a nézésedre, hogy mennyire sütött az arckifejezésedből, hogy nem hiszel nekem, de nem akartam ezzel foglalkozni.
Végig tudtad, hogy nem mondok igazat, igaz?
YOU ARE READING
Szia, Todoroki. / FORDÍTÁS
Fanfiction|Todoroki x Reader| •Egy szomorú hangulatú rövid történet, ami naplóbejegyzésekből áll.• ______________________ •Credit: @_KingWolfie_ Az eredeti író engedélyével fordítva és közölve. •Befejezett könyv 2023.03.05. •••••••••••••••••••••••••••••••
