Szia, Todoroki. / FORDÍTÁS

Végül

Szia [név].

Hiányoztál az iskolából és senki nem hallott felőled semmit, így mivel emlékeztem, hol is laksz a plázás találkozásunk után.. Bementem hozzátok, miután a kopogásomra senki nem nyitotta ki a résnyire nyitva lévő ajtót és amikor megtaláltalak a kádatokban, a saját véredben fürödve.. Semmi nem viselt még meg ennyire, mint az a látvány.

Miért tetted ezt?

Meghalhattál volna, ha nem talállak meg. Csak ezen tudtam idegeskedni, miközben a mentőben végig ott ültem melletted, később pedig a kórházi ágyadnál is.

Emlékezet kiesésed volt, amikor felkeltél, még arra sem emlékeztél, miért hívsz engem Shoto-nak és ez fájt. Ez az egész kikészített, borzasztóan fájt és borzasztóan aggódtam érted, nem tudtam mást tenni, csak sírni és végtelenül szomorú voltam ezután, amiért ez történt veled. Fontos voltál nekem, igen.

Később, mikor láttam, hogy vért köhögsz fel azt hittem ismét megkíséreltél egy öngyilkossági kísérletet. Az eset óta sem mondtál el többet magadról, így én magam jártam mindennek utána, ezzel pedig feldűhítettelek. Nem kellett volna a magánéletedben vájkálnom, sajnálom, jogosan voltál dühös, de mégis miért nem érdemeltem ki a bizalmad még akkor is, csak ez vezényelt.

És az, mikor megláttam a véred eszembe juttatta velem azt az esetet, ami mélyen bennem maradt. Egyszerűen kikészültem attól, amit teszel magaddal, a véred látványától, mindarról ami történt veled és attól, hogy még mindig nem bízol meg bennem és magadtól nem tudok meg rólad semmit, hogy mi nyomaszt, mit miért teszel és hogyan tudtnák segíteni neked.

A fájdalom a szemedben összeszorította a szívem, mert észrevettem. Nem lehetett nem észrevenni, de a gondolata annak, hogy meghalsz szét tudott volna szakítani belülről.

Miért nem bíztál meg bennem?

Ennyire megbízhatatlan lettem volna?

Azt hiszem, ezekre már sosem kapok választ.