Shoto kezében a fájdalmas köhögési rohama végén, felköhögött vérében megjelent egy maréknyi virág, pont olyan, mint ami téged is tönkretett. A betegsége a halálod által előjött és gyorsan eluralkodott rajta.
A kis szirmok látványára mosolyogni kezdett és a képre emelte a tekintetét, ami az éjjeli szekrényén pihen. Téged és őt ábrázol, a plázában töltött napotokon, a szülinapodon.
Hatalmas táskák húzódnak a szeme alatt, az utolsó napló bejegyzésre készül válaszolni, ami rá lett hagyva. Az előtte kinyitott, üres lapot egy hatalmas vérfolt terítette be, ami a köhögése által került oda haldokló tüdejéből.
A kollégiumi ajtaja zárva, mióta csak meg lett tartva a temetésed és megtalálta a ráhagyott naplót. A bezárt ajtón már nem szűrődött be kopogás, a körülötte lévők pár napja feladták azt, hogy kapcsolatba lépjenek vele gyászolása közben.
Hamarosan azzal lesz, akit mindvégig szeretett mindennél és mindenkinél jobban, fájdalma immár úgy terjed mellkasából, mintha egy egész fa nőtt volna a tüdejében és nehéz számára a levegő vétel.
Ismét elmosolyodott, miközben a vérfolt alá oda írta utolsó sorait.
Szia [név].
Én is Hanahakiban szenvedek.
Nem vagyok boldog, nem leltem békére.
Yaoyorozu sosem tett boldoggá. Én veled illettem össze, nem vele, vagy bárki mással.
Nem tudok boldog lenni nélküled es élvezni az életem.
Hogyan is lehetnék az..
Ha azt mondod nem is az én hibám, nem tudom nem hibáztatni magam.
Én is szeretlek téged, jobban, mint bárkit.
Úgy érzem, hamarosan újra találkozu-
...
YOU ARE READING
Szia, Todoroki. / FORDÍTÁS
Fanfiction|Todoroki x Reader| •Egy szomorú hangulatú rövid történet, ami naplóbejegyzésekből áll.• ______________________ •Credit: @_KingWolfie_ Az eredeti író engedélyével fordítva és közölve. •Befejezett könyv 2023.03.05. •••••••••••••••••••••••••••••••
