~Érted tudnék élni~ (Chishiya ff.)

2.rész ~Új barát?~

Tegnap csatlakoztam a parthoz. Azóta kaptam saját szobát és választhattam fürdő ruhákat is. Egyszerű fekete bikinikre esett a választásom viszont hamar kikönyörögtem magamnak egy fekete bő pulcsit is. Így sokkal komfortosabban érzem magam. Emelett megkaptam a part végjegyét a karkötőt is amit muszáj hordanom. A vízumom csak 3 nap múlva jár le. Nem tudom addig mit kezdjek magammal. Nem vallom magam túl szociálisnak. Eljátszom ha épp arra van szükség viszont önszántamból nem mennék ismerkedni. Főleg nem itt. Minden nap bulit tartanak ami főleg nem az én világom. Viszont ha így folytatom bele halok az unalomba. Rendben! Eldöntöttem, lemerészkedek a partyra! Felbuzdulva indultam lefelé a már pár órája javába tartó bulira annak is a központjába a medencéhez. Itt vagyok..és most? Oké Aya megtudod csinálni vegyülj el, táncolj vagy valami. Bátortalanul tettem pár táncnak nem igazán nevezhető mozdulatot. Távol áll tőlem az ilyesmi. Nem arról van szó ,hogy utálnám inkább csak túl idegen nekem. Jobb ha beletörődök ebbe. Inkább az egyik napágyon helyeztem magam ülő helyzetben kényelembe. Figyelem az embereket. Ezt szeretem,szeretem nézzni őket és próbálni megérteni a tetteiket.

Nem sokáig tudtam megcsillogtatni filozófikus tudásom ugyan is egy felfogott,raszta hajú lány huppant le a mellettem lévő napágyra és bamba vigyorral bámult rám. Értetlenül tekintek rá.

-öm..esetleg segíthetek?

-új vagy igaz? Én Kuina vagyok! Annyi pletyka terjeng rólad,kiváncsi vagyok milyen vagy valójában!-annyira izgatottnak tűnik,bár őszintén nem értem miért.

-Én Aya vagyok. Bár gondolom ha pletykákat hallgatsz rólam akkor a nevem már rég nem titok számodra.-erre csak bólintott-mondd,mit szeretnél tudni?

-Például milyen játékos vagy? Én talán treffnek mondanám magam. Vagy hogy kerültél ide? Mármint ebbe a világba,mit csináltál mikor mindenki eltűnt,illetve mivel foglalkoztál a való világban?

-nos,azt hiszem talán pikk játékos vagyok. Amivel foglalkoztam..-elvégre hiába másik világ csak nem közölhetem nemesi egyszerüséggel hogy a maffiánál voltam-fogalmazzunk úgy ,hogy egy nagyobb csapatnál voltam a végrehajtójuk. Amikor mindenki eltűnt pont dolgoztam.

-ezt elég rejtélyesen fogalmaztad!-és ismét az a vigyor amitől úgy érzed épp a kínzásodra kell felkészülnöd-de, megértem ha nem szeretnél részletesebben beszélni róla.

Erre csak bólintottam aminek következtében pár perc borzalmasan kínos csönd következett be amit meglepő módon végül én törtem meg.

-Nem értelek titeket. Minden este isztok,táncoltok,önfeledten szórakoztok mint ha nem halhatnátok meg akár ti akár a barátaitok bármelyik pillanatban.

-Talán pont ezért csinálják. Talán próbálnak megfeledkezni erről elvégre ha boldogok ha nem akkor is ez a helyzet. Akkor már én is lennék inkább boldog még ha csak pár órákra is.

Ezen elgondolkoztam. Tetszik ez a gondolkodás mód, én biztos nem így fogtam volna fel. Azt hiszem igaza is van. Ezzel a hévvel fel pattanok és megragadva Kuina csuklóját őt is felállítom.

-akkor csatlakozzunk mi is,csak egy kis boldogságért!-mosolygok rá és behúzzom őt a tömeg közepébe majd mindketten táncolni kezdünk,furcsa de azt hiszem megy nekem is..és egész jól is érzem magam, de ahogy látom Kuina is.

Pár órán át táncoltunk,iszogattunk és rengeteget beszélgettünk. Elmesélte ,hogy itt a parton csak egy emberrel van jóba. Chishiya Shuntaroval, a fehér hajú akit a tárgyaló teremben láttam. Ezen kívül megtudtam róla még sok mindent köztük azt is ,hogy mindenképp vissza szeretne jutni a való világba az anyukája miatt akiért nagyon aggódik. Nem tudom átérezni a fájdalmát, elmondtam neki ,hogy számomra ez a két hely nem olyan különböző és ha őszinte akarok lenni nekem nem olyan fontos ,hogy haza jussak. Minnél többet ivott annál többet mesélt magárol. Szerette volna ha én is ezt teszem viszont megtanultam, sose adj túl sok információt magadról. Mindig csak annyit amennyit hasznos hogy tudjanak. Nem arról van szó ,hogy ne bízznék Kuinába,aranyos lánynak tűnik de akkor is csak pár órája ismerem. Meggondolatlan lépés lenne tőlem már is bizalmasnak lenni vele. Hajnal 4 körül lehet Kuina pedig eljutott arra a pontra ,hogy sokszori figyelmeztetésem ellenére túl sokat ivott. Hülyeségeket beszél és alig bír járni.

-Kuina,melyik a te szobád?

-neeem,táncoljunk!

-úgy érzem nem szoktál sokszor inni. Egyáltalán nem birod.

Hosszas kérlelés után sikeresen elmondta melyik az ő szobája. Végig vigyázzva rá és támasztva őt kísértem el a szobája ajtajához. Megkönnyebbülve ,hogy ide értünk anélkül ,hogy össze törte vagy összehányta volna magát határozottan megragadom a kilincset és benyitok. Amikor felnézzek viszont nem az üres szoba látványa fogad amire számítottam,helyette a tanács fehér hajú csöndes tagja egyben Kuina bizalmasa, Chishiya áll a szoba közepén félmeztelenül. Nem tudom ,hogy alváshoz készül vagy pedig most kelt bár ebben a pillanatban nem is ezen akarok gondolkodni. Mit keres itt és mit kell mondani ha rányitsz valakire ilyen helyzetben?! Hát egy biztos. Nem úgy kell reagálni ahogy én. Kínosan bámulva egymást. Kínos helyzet legnagyobb áldozata felvette a pólóját és teljesen érzéstelen arcal nézett rám majd Kuinára aztán újból rám. Végül pedig megtörte a csendet.

-Kitalálom. Berúgott, jó tét lélek akartál lenni ám a saját szobája helyett az enyémet mondta neked és most fogalmad sincs mi történik.

-Ez..nagyjábol igaz. Azért volt nekem is némi sejtésem erről miután megláttalak.

-Tudod,az átlag emberek bocsánatot kérnek ha rá nyitnak valakire.

-Az átlag emberek segítenek ,ha látják hogy valaki a berúgott barátjukat tartja.

Elmosolyodott. Kifejezetten jól áll neki. Várjunk..miért gondolkodok én ilyenen? Szerencsémre gyorsan vissza rántott a valóságba az ,hogy sajátos modorú barátunk átvette tőlem a már alvó Kuinát és lefektette az ágyra. A fehér hajú rám nézz. Látszik nem tudja eldönteni ,hogy beszélni akarok vagy inkább tapsra várok ,hogy meginduljak ki hisz itt már nincs dolgom.

-Nos akkor jóéjszakát.-zártam le gyorsan és megindultam kifelé viszont magam sem tudom miért de megálltam az ajtóban és vissza nézztem rá.-és bocsánat ,hogy rád nyitottam.-a reakcióját már nem akarom megvárni így csak elsiettem a szobámba. Ledőlök az ágyra és nem tudom kifejezni milyen jó érzés végre újra a komfortos kis zugban lenni. Ennek következtében hamar álom jött a szememre.