~Érted tudnék élni~ (Chishiya ff.)

4.rész ~Hiányoztam?~

Nem tudom mi üthetett belém de miután Chishiya magamra hagyott szereztem magamnak piát és egész éjjel csak iszogattam. Még sosem tettem ilyet. A legtöbb amit életemben ittam az is csak 2 pohárnyi volt egyszerre. Most viszont a második üvegnél tartok. Jól esik. Addig sem a múltamra gondolok vagy épp arra hogy mennyi érzelem kavarog bennem amiket nem tudok hova tenni,mennyire változok meg és nem értem miért. Jelenleg csak az üveg vodka társaságában bámulom a gyönyörű csillagos eget. Bár ha őszinte akarok lenni kezd kissé összemosódni a kép. Nagyszerű ötletem támadt! Felpattanok és magabiztosan indulok úti célom felé. Tény ,hogy az egyenes járás nem megy most a legjobban de nem esek el! Ezért dícséret járna!

És itt vagyok. Nehézkesen eljutottam részeges ötletem megszenvedőjének ajtajához. Kopogtatok..jó talán dörömbölök Chishiya ajtaján de nem olyan hangosan azért legalábbis azt hiszem.

-Te mit keresel itt ilyen későn?-nyitja ki az ajtót fehér hajú szerencsétlenünk aki cseppet sem úgy nézz ki mint ha épp aludt volna.

-Te vagy a részegek oltalmazója! Vigyázz rám!-nevetek Chishiya pedig döbbenten bámul rám majd egy hangos sóhaj hagyja el a száját de végülis beinvitál magához és óvatosan leültet az ágyra.

-Csak aludj el. Holnap pedig megbeszéljük ,hogy nem tudom mit hisztek rólam de gyorsan verjétek ki a fejetekből ,hogy bébicsőszt akarok játszani!

-De na~ Chishiya~! Azt mondtad beszélgetni akarsz. Beszélgessünk!-megragadom a csuklóját és magam mellé húzzom ami kissé erősebben sikerül mint akartam így szegény leborul mellém az ágyra. Azt hiszem részegen nem nagyon vagyok tisztában a fizikai erőmmel.

-Aaah Aya! Még is miről szeretnél beszélni?

-Chishiya..a hatalmas rejtély. Tuti magánnyomozó voltál! Vagy zsaru! Vagy titkos ügynök! Sőőőt. Mivan ha ufó vagy?-vigyorogva kezdem tapogatni az arcát amit furcsa módon egy kisebb mosolyal díjaz. Majd elveszi kezeim az arcárol és kikelve mellőlem betakar.

-Ha ennyire tudni szeretnéd orvos voltam. Viszont ezt nem szoktam hangoztatni.

-Orvos? Gyógyíts meg oh szerelem doktor!-nevetek majd a tekintetem mosolyogva rajta kezdem pihentetni. Egyszer csak a mosoly lefagy az arcomról és a szemeim is inkább az ablakot vizslatják.-én embereket öltem..6 éves korom óta a maffiához tartoztam.

Síri csönd. Nem mertem rá nézzni. Hiába nem tudok a világomról azt még ilyen állapotban is megtudom állapítani ,hogy ezt nem kellett volna kimondanom.

-Miért voltál náluk?-jött végül a csöndet megtörő kérdés aminek hála újból rá mertem nézzni.

-A nagybátyjám miatt. És miatta lettem árva is. Ő felel a szüleim halála miatt.-ismét a csönd. Nem szeretem. Főleg most nem.-Chishiya! Nálad van alkohol?-hatalmas vigyorral az arcomon ülök fel az ágyon de azzal a hévvel Chishiya vissza is fektet.

-Ideje aludnod Aya.-mellém ült és elkezdte simogatni az arcom. Nem tudom miért de nagyon jól esik. Oly annyira ,hogy még a szemem is könnybe lábadt még is mosolyal az arcomon sikerült végül elaludnom.

Másnap reggel van. A fejem hasogat. Ahogy fel ülök az ágyon magam mellé nézzve az éjjeli szekrényen egy pohár vizet,gyógyszert és egy levelet találok. Elöszőr egyből a gyógyszerből vettem be majd kezembe véve a levelet olvasni kezdem.

"Jó reggelt kukkoló. Biztos fáj a fejed. Látod? Nem kéne ennyit inni. Vedd be a gyógyszert és a mai napot pihenésre szánd. Sajnálom ,hogy nem vagyok itt mire felkelsz viszont mennem kell játszani. Kérlek ne túrd fel a szobám!"

Igaz is. Ez..Chishiya szobája. Ahova én részegen beálítottam. Ráadásul nemesi egyszerüséggel közöltem neki hogy gyilkos vagyok. Hát én nem vagyok normális. A levélből nem úgy tűnik mint ha haragudna vagy elitélne. De nála nem lehet megmondani igazából mit gondol. Gratulálok Aya! Pár napja vagy itt és már is elástad magad több embernél is! Kész idióta vagyok! A kezembe temetve az arcom tovább szídom magam. Majd mikor kellőképp elástam magam kikelek Chishiya ágyából. Némi rendet teszek magam után majd egyből a saját szobám felé indulok.