A sérült fiú (Jikook)

25: Jimin szemszöge

Itt vagyok a fürdőben és bámulom a csúnya képemet a tükörben.

Teljesen értéktelen vagy. Vágás.

Nézd a csúnya fejedet. Vágás.

Tényleg azt hiszed, hogy a szüleid valaha is büszkék lesznek erre? Vágás.

Nézd milyen kövér az arcod. Vágás.

Nem látod, hogy mennyire gusztustalan a bőröd? Vágás.

Komolyan azt hiszed, hogy az emberek el fogják fogadni a pattanásaidat Jimin? Vágás.

Az aknákat, melyek az arcodat szennyezik? Vágás.

Tényleg azt hiszed, hogy az emberek el fogják fogadni a szemüvegedet Jimin? Vágás.

Kibaszottul nem látsz és ebben nincs semmi vonzó. Vágás.

Amúgy is rondán nézel ki szemüvegben. Vágás.

Még rondábban mint nélküle. Vágás.

Nézd meg a lábaidat és a kezeidet Jimin. Vágás.

Nézd meg a hasadat. Vágás.

Senki sem fog kedvelni egy kövér Jimint. Vágás.

Még a sétáláshoz is gusztustalan vagy ilyen kinézettel. Vágás.

Hogy engedhetted meg magadnak, hogy ilyen rosszra forduljon a helyzet Jimin, huh? Vágás.

Nagyot csalódtam benned Jimin. Vágás.

Miért vagy még itt? Vágás.

Miért próbálkozol még mindig? Vágás.

Nincs értelme itt lenned Jimin. Vágás.

A gondolatok csak jöttek, kavarogtak a fejemben mint egy turmixgép. Már nem tudom irányítani őket.

“Állj! Elég!” sírtam el magam miközben belemarkoltam a hajamba és a földre estem.

“Állítsd le! Kérlek állítsd le!” kiabáltam miközben összehúztam magam és előre-hátra dülöngéltem.

“Azt akarom, hogy véget érjen.” kiabáltam miközben egyre több könnycsepp gördült végig az arcomon.

“Fáj, minden csak fáj! Kérlek!” nyögtem fel.

“Menj innen! Kérlek, menj innen!” szipogtam miközben a hajamat téptem.

Ekkor bepánikoltam. Éreztem, ahogyan a szívem őrülten ver. A légzésem egyenetlen. Fogalmam sincs mit kéne csinálnom. Próbálok levegőt venni, de nem megy. Egyre jobban sírtam. Éreztem, ahogyan fájdalmasan kicsusszanok a valóságból. Hirtelen túl gyorsan történtek a dolgok és elájultam.