A sérült fiú (Jikook)

62: Jungkook

Éppen szalonnát és rántott tojást csináltam mikor hallottam, hogy valaki bejön a konyhába. Magam mögé néztem és megláttam, hogy Jimin volt az kissé vizes hajjal, melegítőben és pulcsiban, amit én adtam neki.

Lekapcsoltam a gáztűzhelyet és megfogtam két tányért amit a szekrényben találtam. Megpakoltam a tányérokat kajával és Jiminhez sétáltam, hogy neki adjam az övét. Félénken vette el a tányérat tőlem majd mindketten az ebédlő felé vettük az irányt, hogy le tudjunk ülni.

Csendben ültünk miközben én ettem, ő pedig böködte az ételt.

"Jimin enned kéne." Mondtam neki. Ő csak a fejét rázta.

"Kérlek, csak pár falatot." Kérleltem. Ezúttal felnézett rám, de amint észrevette, hogy őt nézem újból elkapta a tekintetét rólam. Sóhajtottam egyet mielőtt felkeltem és felé mentem. Kihúztam a mellette lévő széket és leültem.

"Ne akard, hogy megetesselek én kicsi Mochim." Mondtam játékosan és összeborzoltam a haját. Láttam ahogy elkezd pirulni.

"Nos, akkor nem marad más választásom." Mondtam miközben megfogtam a villáját, tettem rá ételt és lassan a szája felé kezdtem vinni. Először nagyon hezitált, de aztán kinyitotta a száját.

"Látod, nem is volt ez olyan rossz." Mondtam miközben ő végre lenyelte a falatot. Finoman rámosolyogtam és újból megemeltem a megpakolt villát. Mikor már félig megette az ételt feltette a kezét, hogy megállítsa a villát.

"Azt hiszem egyenlőre a fél tál is megteszi." Mondtam ahogy letettem a villát és felkeltem, hogy elmosogassak.

Mikor végeztem láttam, hogy Jimin leült a fotelbe TV-t nézni, így én is csatlakoztam hozzá. Leültem mellé és a karjaimba húztam a fiút. Hallottam ahogyan egy meglepett vékony hang hagyja el a száját. Finoman elnevettem magam és megpusziltam a nyakát.

Végül kényelmesen elhelyezkedett a karjaimban, így együtt néztük tovább a TV-t.

Már kezdett elég késő lenni és mi még mindig a TV-t néztük, nos én kezdtem elszundikálni. Majdnem el is aludtam mikor megéreztem, hogy Jimin vadul remeg a karjaimban. Kinyitottam a szemeim és észrevettem, hogy Jimin durván próbálja a pulcsija ujját a karjához dörzsölni.

"Jiminie mit csinálsz?" Kérdeztem aggódva miközben megragadtam a kezeit, hogy megállítsam.

"Viszketnek, és az agyam azt kiabálja, hogy még, még csináljam. Kérlek állítsd le." Hallottam Jimin gyenge hangját miközben nem tudta abbahagyni a dörzsölést.

"Hé, semmi baj." Suttogtam a fülébe és közben mégegyszer megragadtam a kezeit, hogy leállítsam.

"Nem, nincs minden rendben! Kérlek állítsd le, kérlek!" Jimin felzokogott, miközben megpróbálta elhúzni tőlem a karjait. Sikerült is neki és megpróbált felkelni. Megragadtam a derekánál mielőtt még messzebb jutott volna és megpördítettem, hogy rám nézzen.

"Shhh." Próbáltam megnyugtatni, miközben nagyon szorosan öleltem magamhoz.

"Kérlek, én ezt nem..." Szipogta Jimin.

"De igen Jimin. Meg tudsz küzdeni ezzel." Biztattam.

"Nem tudok!" Kiabált rám.

"De igen meg tudsz!" Kiabáltam vissza neki. Megint megpróbált elszökni, de én sokkal erősebb vagyok nála, szóval úgy döntöttem, hogy a csípőjére ülök és lábaimmal lefogom az ő lábait. Aztán a kezeit a feje fölé szorítottam, miközben összefontam az ujjainkat.

"Figyelj rám Jimin. Koncentrálj a hangomra Jimin. Koncentrálj rám, oké. Nyisd ki a szemed és nézz rám." Súgtam a fülébe. Lassan elkezdte kinyitni a szemeit, hogy rám nézzen könnyektől nedves tekintetével.

"Irányítsd minden figyelmedet rám, oké. Most csak te és én vagyunk itt. Koncentrálj a szavaimra Jimin, a légzésemre, a szememre, semmi másra, oké." Utasítottam halkan. Továbbra is a szemébe néztem, mire lassan biccentett egyet.

"Itt vagyok Jimin, oké. Minden rendben lesz." Suttogtam tovább a fülébe, hogy elterelje a figyelmét a gondolatairól.

Egy kis idő múlva el kezdtem énekelni pár dalomat, mert úgy gondoltam, hogy azok most hasznosan lennének. Lassan de biztosan kezdett újra megnyugodni.

Hamarosan már nem is sírt és éreztem, hogy a teste elernyed. Lassan kezdtem elengedni a testét, megbizonyosodva róla, hogy teljesen rendben van minden.

Miután nem tett semmit, végül teljesen leszálltam róla és felsegítettem őt is. Mikor talpon volt azonnal megölelt. Először kicsit megdöbbentem, de nem haboztam visszaölelni.

"Köszönöm." Suttogta halkan.

"Természetesen." Mondtam, miközben a hajába túrtam az ujjaimmal.

"Régóta nem csinált velem ilyet senki, és soha sem működött olyan jól, mint amikor te csináltad." Mondta miközben az arcát a nyakamba fúrta.

"Akkor továbbra is ezt fogom csinálni." Mondtam és egy puszit nyomtam a homlokára.

"Bújtassunk téged ágyba." Mondtam, majd kezét megfogva kísértem a hálószobájába. Odaérve mindketten bebújtunk a takaró alá, ő szorosan hozzám bújt és gyorsan el is aludtunk.