Másnap reggel reggeli után bepakoltunk a kocsiba és hazaindultunk. Sajnálom, hogy itt kell hagynunk a horvát tenger partot de hát biztos, hogy még jövök erre felé az életemben.
Amdrew apuja vezetett, anyukája pedig az anyós ülésen ült. Hátul pedig mi ketten Andrewval. Elég idiótán ültünk/ feküdtünk. A fejem az ölében, a lábam az ülésen és az ő lába is bár azt nagyon nem tudomm, hogy, hogy oldottuk ezt meg de valahogy sikerült és kényelmesen (furcsa) el is fértünk.
Így aludtunk el egymás karjaiban. A magyar határon ébredtünk. Ööö ez lejet picit perverzen fof hangzani de na ez van. Andrewnak szoktam érezni ha feláll de neki általában csak félig szokott vagy nem tom és a tegnapi esetnél totálisan felállt neki ahogyan most is.... miről álmodozhat vajon a gyerek? Na jó ez vicces volt Mia és perverz. Nyugtasd le a hormonjaidat. Ezen elkezdtem kuncogni Andrew öléleben aki persze, hogy nem értette.
- Min nevetsz?- kérdezte halkan.
- Semmin.- mondtam mosolygva.
- Ahha... na mesélj.- hangjában valami különleges csengett.
- Mit?- kérdeztem úgy mint ha nem is érteném a helyzetet.
- Jól van Mia... ezt megjegyezetem... ezt megjegyeztem...- titokzatos volt. Ez de jó.
- Még is mit?- ezen hangosabban kezdtem elnevetni.
- Ne játszd a hülyét te lány. Tudom, hogy nem vagy az két okból is.- nyugodt volt mint mindig.
- Elárulnád azt a két okot?- tényleg nem tudom, hogy mik azok.
- Persze.- drámai hatás szünet.
- Na?- kérdeztem türelmetlenül.
- Ja persze mondom. Bocsi.
- Semmi gáz csak mond.- sürgettem.
- Na az egyik az az, hogy ismerlek és tudom, hogy nem vagy hülye.- kedves.
- Köszi. Mi a másik?
- A másik pedig az, hogy ha nem is ismernélek akkor is tudnám, hogy nem vagy hülye mert nem nézel ki annak. Látszik, hogy milyen inteligens vagy.- Oppá... ebbe bele pirultam. - Ne pirulj már el minden bókon!- szólt rám nevetve Andrew.
- Bocsi.- mondtam halkan.
- És ne kérj egy hülye beszólás miatt bocsánatot.- 5000 Wattos mosoly!! Aahww. Na jó inkább leállítom ezt a gondolat menetet. Mindenki érdekében. Ezután megcsörrent a telóm. Anya volt az.
- Szia Anya!- köszöntem örömmel.
~ Szervusz kicsim! Hol vagytok?- kérdezte.
- Most jöttünk át a határon. Miért?- ez furi. Nagyon is.
~ El kell mennünk apáddal a mamáékhoz. Kell nekik segítség a kis ház felújításával.
- Ja értem. Akkor egyedül leszek otthon?
~ Nem egészen. Tudnád adni Erikát?- Andrew anyujával akar beszélni jesszus vajon mit akarhat???
- Ahha adom.- oda adtam neki a telefont.- Anya szeretne veled beszéni. Tessék.- ezt megtoldottam egy mosollyal.
Letették néhány perc beszélgetés után a telefont majd visszaadta nekem Erika.
- Anyukád megkérdezte, hogy a következő néhány napban nálunk alhatsz-e ami persze természetes éy mi viszünk majd ki a reptérre mikor Oroszországba indultok. Valószínűleg mire visszaértek még akkor is nagymamádéknál lesznek ezért akkor is nálunk leszel.- ezt körülbelül egy levegővel elmondta.
- Huh köszönöm.
- Szívesen látunk nálunk. Amikoe együtt vagytok Andrewval nem szokott anyitt kockulni.- ezt dícséretnek veszem. Válaszul viszont csak egy könnyed mosolyt adtam nem igazán tudtam mást mondani..
Andrew megfogta a vállamat és rámmosolygott aztán elővette a telóját. Hülye kütyük elrontják a pillanatot. Aztán az én telóm is rezgett. Andrew írt. De hát itt ülök mellette. Se gáz. Vajon mit nem tud kimondani az a drága? Hehe szeretem a hülye iróniámat.
~ Tudod, hogy a vendég szoba a szobámmal szemben van?- nem értem most ezzel mit akar....
- Nem értelek. Mi van akkor ha szembe vannak?
~ Hát úgy, hogy anyáék szobája a földszinten és a ház másik felében van és nem járnak fel soha. Volt már nálam lány és akkor se jöttek fel. Mondjuk mi nekünk meg se fordult a fejünkben együtt aludni.
- Velem szeretnél aludni!?:)- viiii ez váratlanul ért.
~ Természetesen. :*
- De ugye semmi olyat nem akarsz?- remélem, hogy nincs semmijen hátsó szándéka.
~ Ne legyél butus. :)- eltette a telóját majd finoman a hajamba puszilt.
Kellemes érzés fogott el. Lehet ez az álom előjele volt, nem tudom. Még nagyjából 2 órányi út áll előttünk úgy, hogy én alszok. Vagyis hát a testem alvásra kényszerült.
