- 4 hónappal később-
- Mia!!!- kiabált Alexa. - Mesélnem kell. - mosolygott.
- Hallgatlak. Mesélj mááár!! - mondtam neki.
- Képzeld.... - kezdett bele.
- Várj! Elképzelem. - mondtam nevetve. - Megvan. Folytasd.
- Én meg Beni járunk!!! - Olyan boldog volt.
- Ne bassz??? Komoly??? Sokáig!!! - gyorsan megöleltem. - Kifogtad az istenek istenét Alexa.
- Tudom. - Mondta boldogan. - Olyan boldog vagyok.
Edzés után együtt mentünk haza és elolvastam miket dumáltak. Meg kell hagyni, hogy tényleg tök cukin kérdezte meg, hogy járna-e vele és mikor Alexa hezitálni akart olyan pozitívan és okosan hódította meg.
Otthon belezuhantam az ágyamba és pihizni akartam de rájöttem, hogy holnap kémia tz-t írunk. Ahj francba jó lett volna pedig aludni. Retkesül fáradt vagyok már.
Még is kit érdekelnek a másod rendű kötések és a molekula rácsok? Úristen. Ez nekem orbitálisan magas. A definíciókat és képleteket betudom seggelni meg értem magát a dolgot de nem tom, hogy fogom megírni a dogát. Lehet pihennem kellene tényleg. Reggel amúgy is hajnali úszás úgy, hogy rám férne még jobban.
Reggel szólt az ébresztőm. Csak, hogy nem jókor. Francba a kondis időre volt beállítva ez a kacat. Elkéstem edzésről.
- Anyaaaaaaa!!!- ordítottam. - Elaludtaaaam.
- De ma nincs reggeli úszás. - mondta Apa.
- Micsoda? - kérdeztem furcsálva a helyzetet.
- Tudod Feri bá' megbeszélésen van. - Mondta Anyu. El is felejtettem. Na mindegy. Eddig is tudtuk, hogy hülye vagyok.
- Tényleg. - feleltem lazán.
Nagy nehezen előkaptam még a kémiát. Csodával határos módon értettem és tudtam az anyagot. Mi a szar? Így tudva a másodrendűkötéseket indultam el a suliba. Gyalog itthonról 10 perc. Tök jó. Közelebb van mint az előző. Harmadik óra kémia.
Váó én lettem elsőre kész és a Tanárnő ki is javította. Hibátlan ötös. Respect Mia. A kémia megy. Csak le kéne ülnöm megtanulni. Nem lenne nagy szám csak magasról tojok rá. Csörgött a telóm ahogy kiértem a terem elé. Alexa az. Hmm vajon miért hív?
- Szia Bae. - Köszöntem kedvesen. Kedvesen? Viccesen inkább mint kedvesen.
- Szia...- Szólalt meg zokogva.
- Mi a baj??- megilyedtem mi történhetett.
- Beni.... - jajj válaszolj egész mondatokban...
- Mit csinált az a balfék?
- Semmiiiiiit.....
- Aha. És ezt el is kéne hinnem?
- Ahaaaa....
- Várj egy pillanatot.- mondtam gyorsan. Asszem eltudok most menni mert hiányzik 2 tanár és nem kell tesiznem és most az lenne. Ezt gyorsan elmagoltam Alexanak. - Figy beszélek a tesi tanárnővel. Oki? Majd visszahívlak. Puszi.
- Köszönöm imádlak.
Átszaladtam suli másik felébe, hogy megtaláljam az ofőmet. Ő már haza ment. Ofő helyettes? Nincs ma. Hát ez így kicseszettül jó. Akkor Igazgatóhelyettes. Pompi néni úgy is cuki ő tuti elenged. Ő akkor is aláírná a kimenőm ha lenne még 4 órám. Csak azt kell mondani, hogy muszáj úsznom mert annyira fáj a hátam, hogy félek lefogok sérülni. Ez jó kamu lesz. Jó akkor keressük meg Pompit. Az irodája valahol az emeleten van asszem. Óóó pont itt van. Ráadásul pont a tesi tanárnővel. Ez az, Isten király mega giga császár vagyok. Na meg egy pötit egoista.
- Jó napot. - Köszöntem.
- Mit szeretnél Mia? - Kérdezte Pompi.
- Tanárnő. Elszeretnék kéredzkedni mert nincs utolsó két óránk és most tesi jönne. Reggel meg nem volt úszás és a tegnapi konditól nagyon fáj a hátam és szeretnék egy kicsit úszni. Csak Nincs itt se Az osztályfőnököm se a helyettese.
- Jajj drágám én elengedlek bármikor tesiről. - mondta a tanárnő.
- Én is az utána való órákról. Gyere csak megírjuk azokat a papírokat. - Ezzel bevezetett az igazgató helyettesi irodába.
Előkaptam közben a telómat és írtam Alexának, hogy 10 perc múlva indulok hozzájuk. És igen 10 perc múlva már a buszmegállóban álltam. Tudom, hogy kamuztam és ez nem volt valami szép tett de Alexa még is csak a legjobb barátnőm.
20 perccel később leszálltam tömegközlekedésről és elkezdtem rohanni. Gyalog még 20 perc lenne a sulija és ő odakint vár de ha futok akkor fele ennyi idő alatt ott tudok lenni. Szerencse, hogy nem magas sarkúban vagyok.
Az utca másik végéből láttam ahogy ül egy padon és sír. Még gyorsabban kezdtem elrohanni felé. Olyat sprinteltem már a végére, hogy egy olimpiai bajnoknak is tátva maradna a szája.
- Alexaaaaa - Kiabáltam kb 50 m-ről tőle. - Mi a baj? Miért sírsz. - Óriási lendülettel a padon voltam és öleltem. Lehet megütöttem magam de nem éreztem. Most csak is ő a lényeg.
- Képzeld el... - zokogott. Szemei vörösek voltak. Keze és hangja remegett. De volt még valami. A keze a csuklója véres volt. Összevágta magát.
- Mit csináltál? Mi történt Lexi? - még erőssebben szorítottam magamhoz. Tudnia kellett, hogy ott vagyok. - Gyere menjünk haza.
Lassan valahogy felálltunk. Belekaroltam és szépen nyugisan elkezdtünk sétálni hozzájuk. Kb öt percre lakhatnak innen de most gyalogoltunk vagy negyed órát. Szerencsére nem volt náluk senki se így talán tud mesélni majd. Leültünk az ágyra majd vett egy mély levegőt és beszélni kezdett.
- Csak poénkodott. - mondta kimérten.
- Ki? - kérdeztem gyorsan.
- Benedict.
- MIVAN?!? - bukott ki belőlem.
- Tessék. - oda adta a telóját, hogy olvassam el mit írt az a gyökér. Khm nézzük csak.
„ Lexi... szerelmem ez nekem gyors. Tényleg az. Én Nagyon szeretlek. Tiszta szívemből. De a sport és a suli mellett ez gyors. Kicsit szüneteltessük a dolgokat. Azt hittem valami jó is kisülhetne ebből de én eredetileg egy kis viccnek szántam, hogy tudd milyen eszméletlen és gyönyörű lánynak tartalak.
Puszi-B."
- Ez meghülyült....- mondta a végén.
- Nekem mondod? - újra eltört a mécses.
- Figyelj....
- Igen?- kérdezte gyorsan. - Azt akarod mondani, hogy ő nem érdemel meg engem? Vagy, hogy egy nyomorék. Tudom Mia. De szeretem.
- Tudom. De én itt leszek melletted mert kelleni fogok.
- Köszönöm. - mondta majd a fejét az ölembe hajtotta.
- Hallod. Van itthon fagyitok?- kérdeztem majd nevettem egyet.
- Ilyen gyönyörű téli időben. Persze, hogy van. - Felpattantunk majd kirohantunk a konyhába az édes életért. Volt csoki, vanília és a kedvencem velencei álom. Annyit zabáltunk, hogy arra nincsenek szavak majd én úgy éreztem ideje edzésre menni. - Alexa jössz edzésre?
- Nem szándékozok. Nem baj?- mondta.
- Nem, dehogy. Este dumálunk. Légy jó. Puszi. - megöleltem majd gyorsan elindultam edzésre. Vajon tartogat a mai nap még meglepetéseket?
