Te kellesz nekem

3. Fejezet

CAM

Oké, tisztázzunk valamit. Volt már olyan érzésetek, hogy nem hittetek a saját szemeteknek. Mert nekem most ebben a percen van. Itt áll mellettem Ő, a derekamat karolva és mámorítóan zöld szeme engem fixíroz.  A szívem kihagyott szerintem nem egy, kb vagy hat ütemet. Na de, térjünk vissza a jelenbe.

-Indulhatunk Cam?- kérdezi bokorba csábító mosolyával.

Elmosolyodom és bólintok, hogy persze. Hölgyeim és uraim, ami a parkolóban tárult elém, na az volt aztán a meghökkentő látvány.Kezdjük ott, hogy a parkoló legalsó szintjén vagyunk, ahol a VIP emberek szoktak parkolni és itt áll egy éjfekete, sötétített ablakos Range Rover, csak ez az egy. Előtte pedig egy igazán helyes srác is, gondolom a sofőrje lehet. Mibe csöppentem én?

Odaérve az kocsihoz, a sofőr kicsit rosszalló tekintettel nézett Jackre, de csak biccentett és beült a volán mögé. Jack úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót, behuppantam a puha bőr ülésre, majd ő is beült a másik oldalról. Jack mondott valami olyat, hogy - Vigyél Joe-hoz! Erre a sofőr elindította motort és szó nélkül hajtottunk ki a nyüzsgő utcára.

Tisztázzunk valamit, szeretem a hasam, nagyon is. De soha, mondom soha nem tudnám megengedni magamnak hogy a város legdrágább éttermében egyek csak azért, mert épopen éhes vagyok. Így amikor elértünk a White&Balck-hez a levegő benn akadt a tüdőmben, és mint egy hal az akváriumból, úgy pislogtam tátott szájjal az kocsi ablakán keresztül.

Belépve az étterembe egy kedves férfi mosolyogva fogadott minket.

Jó estét Mr. Adams!- köszöntötte a férfi Jacket. Jack bólintott és elindult az asztalunk felé. Istenem ha tudnátok, milyen kilátás volt onnan a városra, ami időközben a esti sötétségben csillogott akár egy ékszerdoboz.

Én csillogó szemekkel néztem Jacket, engem teljesen levett a lábamról azzal, hogy egy ilyen varázslatos kilátással rendelkező helyre hozott. A férfi ezt észre vehette, mert elmosolyodott.

Lányok lehetséges olyan, hogy egy mosolytól elélvez az ember, mert én komolyan mondom, szerintem ennek a férfi mosolyától lehetséges!?

Jack vissza mosolygott rám, majd megkérdezte:- Van olyan étel amit nem szeretsz? - ezen csak nevetni tudtam, ha ő tudná, hogy olyan a gyomrom, mint egy fekete lyuk. Felhúzott szemöldökkel figyelte reakciómat, majd hozzátette:- Gondoltam megleplek valami finomsággal, szóval, van olyan?

- Nincs olyan amit nem szeretek.-válaszoltam mosolyogva.

-Ezt örömmel hallom, akkor megyek megrendelem az ételt.- majd felállt és bement valahová. Értetlenül néztem, hogy ugyan így hogy akar rendelni, ha nincs  az asztalnál, de vártam türelmesen, majd mikor Jack visszaült , jött egy pincért mindkettőnknek öntött egy kis bort. Vörösbor, pont ami a kedvencem.

- Szóval Cam, mesélj magadról!

-Mit szeretnél tudni rólam?

-Mondjuk, kezdjük azzal, hogy hány éves vagy és mit dolgozol?

-Ez talán egy kihallgatás?- nevettem el magam a gondolaton, mert ez a férfi ha kiakar szedni belőlem valamit akkor elég megcsókolnia és én dalolni fogok, mint egy madár. Azok az ajkak.

-Nem, csak gondoltam, kezdjük alapvető dolgokkal, aztán majd megkérdezem a ruhaméretedet is, nyugi.-nevetett.

- Huszonhat éves vagyok és óvónőként dolgozom, imádom a munkám. És te kedves Jack Adams?

- Én is huszonhat vagyok és a munkám csak papír tologatásból és megbeszélésekből áll, bevallom néha pont emiatt az unalom miatt nem is megyek be, és csak henyélek a medence mellett.-mondta nevetve, de mégis egy kis komolysággal.

-Nagyon jó fej főnököd lehet, hogy ezt megengedi.

-Hát én vagyok a saját főnököm, szóval köszönöm elismerésedet, miszerint jó fej vagyok. Van egy saját cégem.-mondta kicsit kacéran.

Kész vége én beleszerettem. Basszus! Még csak nagyjából kettő vagy három órája ismerem, de ahogy beszél és ahogy mosolyog. De meg se kell szólalnia a kisugárzása ledönt a lábamról. Oké muszáj tisztáznom a dolgokat, hogy tovább tudjak ábrándozni.

-Van barátnőd, menyasszonyod esetleg feleséged?- kérdeztem félve a választól.

-Nincs, van egy húgom akit én nevelek és tartok el, mióta a szüleim meghaltak.- mondta szomorkásan.

- Részvétem. És hogy hívják a húgod, hány éves?

-Köszönöm. Rose-nak és most lesz húsz éves két hét múlva.- mondta csillogó szemekkel. Nagyon szeretheti a húgát, már abból látom, hogy amikor kimondja a nevét csillognak a szemei a rengeteg szeretettől.

A vacsora közben mindenről beszéltünk. A gyerekekről az oviban, a hobbijainkról , az álmainkról, mindenről. De lehet hogy kicsit több bort ittam a kelleténél, ugyanis visszafelé a mosdóból valahogy elvesztettem az egyensúlyom és elestem, de a bor és sajgó testem miatt amit az edzésnek köszönhetek, nem bírtam felállni. És a fárasztó nap és a bor hatására elnehezedett a szemhéjam és elvesztem a sötétségben. Majd pár perc vagy nem tudom pontosan mennyi idő után két erős kar magához szorított és éreztem egy kellemes citrusos illatot. A kemény mellkasba nyomtam az arcom és megkönnyebbülve és biztonságban érezve magam elaludtam.

Puha párnák és egy selymes paplan alatt ébredtem az éjszaka közepén. Sajgott mindenem. Halvány lila gőzöm nem volt, hogy kerültem oda. De ami a legfurcsább volt, hogy egy nagy fehér ingben voltam, nem a saját ruhámban. Ezzel tudatosulva felsikítottam és elkezdtem kirohanni a szobából. Az ajtón kiérve egy lépcsőhöz értem ami egy elegánsan berendezett konyhába vezetett. A konyha mellett pedig egy szobából fény szűrődött ki. A konyhában talált egyik vázával a kezemben indultam meg a szoba felé, amikor az ajtó hirtelen kitárult és szembe találtam magam egy óriási csodásan kidolgozott testtel. A félhomályban nem tudtam kivenni kilehet az, de mikor megéreztem az a citrusos illatot, megnyugodtam. Nem tudtam kihez tartozik, de biztonság érzetet adott. Majd a férfi egy lámpát felkapcsolva óvatosan elvette a kezemből a vázát. Ekkor láttam meg, hogy a férfi előttem nem más, mint Jack.

-Nyugalom szépségem. Eszméletlenül találtalak az étterem folyosóján és ide hoztalak a lakásomba.

-És mi ez rajtam? Az előző ruhám nem felelt meg a lakásod dress code-jának?- kérdeztem mérgesen és mégis rettegve attól, hogy kihasználta a helyzetet.

-Lehánytad.-mondta semlegesen.- Megmosdattalak, és hogy meg ne fázz rád adtam, majd ágyba dugtalak.-folytatta a magyarázatát.

Hánytam? Én? Akkor ezek szerint tényleg sokat ittam. Megszeppenve csak a csupasz lábaimat néztem.

Az államnál fogva felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek.

-Nem tettem veled semmit, megnyugodhatsz.

Kipirult arccal, csak annyit tudtam mondani: - Köszönöm.

-Most, hogy tisztáztunk mindent- húzta fel szemöldökét- gyere velem.