9. Fejezet

835 20 1
                                    


CAM

Tisztázzunk valamit, mikor ma reggel felébredtem az üreg ágyban, arra gondoltam, megint olyan bunkó lesz velem, mint legutóbb. De mikor a konyhában találtam rá egy száll  fekete bokszerben a konyhapultnál, valahogy nem úgy tűnt... Mintha kedves mosolyra görbült volna a szája, ahogy meglátott a lépcsőalján. De az is lehet, hogy képzelődtem. Valljuk be őszintén, az ember képes belelátni dolgokat ha egy ilyen látvány fogadja reggel.

Nagyon igyekszik jóvá tenni a korábbi viselkedését, ha kávét és reggelit is készített, nem vagyok hozzá szokva. Talán legutóbb anyukám csinált nekem reggelit, mikor tizennyolc éves voltam. De most komolyan, eddig az előző estét leszámítva egy igazi nőfalónak mondtam volna aki reggel csak kiteszi az előző esti nőt  az ajtón túlra. Erre reggelit készített és még mosolyog is. Végem van teljesen. De ami a legcikibb olyan hangosan korog a gyomrom, hogy szerintem a város túlsó végén is hallották, hogy Camilla White éhes.

-Csináltam palacsintát. Szereted? Vagy valami másat kívánsz?- kérdezi azokkal a csillogó zöld szemeivel.

Teljesen elképedek ezen. Egy pasi aki tud palacsintát csinálni. Újabb pont kipipálva a tökéletes férjalapanyag listán.

-Te tudsz palacsintát csinálni?  -kérdezem teljesen elképedve.

-Igen, anyám tanított meg rá. Szóval kérsz?

Szóval anyuci. Bevallom nem vagyok az az ember aki semmi indok nélkül elkezd piszkálódni, de most nagyon erős késztetést érzek rá.

- Ó, anyuci kicsi fia. És hol van most anyuci, hogy bírod a szoknyája nélkül pici fiú?

Úr Isten valamit elcsesztem, de nagyon, mert látom, hogy mosolyog, de szemében látok valamit aminek semmi köze a boldogsághoz vagy valami hasonlóhoz.

- Igen az Ő pici fia vagyok/voltam. És kérdésedre válaszolva, amikor tizenhat voltam meghalt, szóval most a városi központi temetőben van. Köszönöm kérdésed. Szóval palacsintát?

Basszuuuuus... Pedig most így fejben visszagondolva említette az első randinkon, vagy minek is nevezzem azt valamit, ami után a lakásában olyan orgazmussal ajándékozott meg, hogy sajnos- vagyis akkoriban így gondoltam- még másnap is éreztem. Visszatérve, szörnyű embernek érzem magam.

- Uram Isten, annyira sajnálom. Csak bosszantani akartalak. De basszus. Most tuti egy szörnyetegnek tűnök.

-Semmi gond. A bosszantást megérdemlem. Sőt azt hittem, hogy tökön fogsz rúgni az utóbbi faszfejségemért. Egyébként nem tudhattad. - de igen is tudhattam volna, mert mondta, de biztos azt hiszi elfejetettem, de semmit, nem felejtettem el azokból amiket tett, vagy mondott- Csak a hozzám legközelebb álló emberek tudnak róla, szóval no para. És ezredjére is megkérdezem, mert lassan nem te fogsz megtámadni, hanem a gyomrod. Palacsintát?

Hát igen a gyomrom ami a hangulatom és azt életem irányítója. Ha éhes vagyok menekülj az életedért, vagy nagyon jól rejtőzz el, ha nincs nálad valamilyen kaja.

-Igen, kérek. Imádom a palacsintát.

Megesszük a reggelit és mikor befejezzük kézenfog és bevezet a nappaliba. Olyan jó érzés ahogy fogja a kezem, mintha mindig is így lett volna és nem  most először fogná. Nem akarom elengedni, ezért óvatosan összefűzöm az ujjaimat az övéivel. Óriási a keze az enyémhez képest. Imádom. Vajon éjjel is fogta a kezem, vagy legalább hozzámért valahogy amíg egymás mellett aludtunk. Ó bár emlékeznék rá.

-Cam figyelsz te rám?

Basszus teljesen elvesztem a gondolataimban, pedig láttam, hogy mozog a szája, de fogalmam sincs mit mondott. Leszegett fejjel lassan megrázom a fejem.

- Kérdeztem, hogy jól érzed-e magad, mert tegnap este amikor beszéltünk nagyon kimerültnek tűntél.-mondja és közben sóhajt egyet.

Hát igen Abby a csoportom új tagja az oviban,most szokik be és elég nehéz eset, folyton sír és csak akkor nyugszik meg ha az ölemben van. És mivel már zúg a fülem a sírástól, inkább egész nap ölben tartom, csak csend-kit akarok áltatni egy oviban sosincs csend- szóval viszonylag csend legyen. És ez minden tartalék energiámat leszívja, persze amellett, hogy közben a többi tizenhárom gyerekkel is foglalkoznom kell. Szóval igen, hulla fáradt voltam tegnap.

-Igen, köszönöm kérdésed. Tudom, hogy egy ilyen óriási vállalatot sokkal több munka vezetni, de az óvónők élete is tud nagyon fárasztó lenni.-mondom neki mosolyogva. Mert hiába vagyok hulla, soha sem bántam meg, hogy ezt a szakmát választottam.Imádom csinálni, és imádom a gyerekek csillogó szemeit nézni, és hallgatni az örömteli kacagásukat.

-Egy pillanatra sem hittem, hogy esetleg az óvónői munka nem fárasztó, hogy teljesen őszinte legyek, kicsit kutakodtam, hogy mégis mit csinálhatsz, és lenyűgözve vettem tudomásul mennyi mindent adtok azoknak a csöpp gyerekeknek.

-Te Jack Adams, megnézted mit csinál egy óvónéni?- kérdezem tőle nevetve, mert valljuk be ez kicsit szürreális dolog.

-Igen, miért?- kérdezi már ő is mosolyogva.

-Hát semmi, csak nem gondoltam, hogy a legutolsó találkozásunk után még kíváncsi vagy rám bármilyen formában.

-És ezzel el is értél oda ami miatt a legnagyobb seggfejnek érzem magam még mindig. Sajnálom, hogy egy akkora bunkó voltam veled. Erre nincs mentség. Orbitálisan nagy paraszt voltam, csak amikor közölted, hogy ez az első, teljesen kikapcsolt az agyam. Tudod, ha lehet ezt mondani ezzel az információval már túl tökéletes voltál.

Túl tökéletes???

-Ezt, hogy érted?- nézek rá értetlenül.

- Figyelj mikor beléptél az edző teremben, már ott eldöntöttem, hogy kellesz nekem. Gyönyörű vagy,és azok az ütéseid, eszméletlen mekkora erő van benned, lenyűgöztél. Aztán a vacsorán mindenről tudtam veled beszélni, ami be kell vallanom nagyon régen nem történt meg velem. Aztán mikor haza hoztalak és még hányás közben és csodálatosnak tartottalak már ott jelzett egy hang a fejemben, hogy ez már túl jó, hogy igaz legyen. És mikor még az után a csodás dolog után az ágyban közölted, hogy ez az első neked és szűz vagy, ott kibillent mérleg. Nem találtam benned semmi rosszat és ettől ha lehet ezt mondani, betojtam. Kevés vagyok hozzád. Túl tökéletes vagy.

-Nem vagyok tökéletes!-csattanok fel.

Erre elmosolyodik, de csak rázza fejét.

-De az vagy.

- De nem! Mikor végeztünk a meccsel igyekeztem minél hamarabb messze menni bukámos okozójától, de csodás módon úgy seggre estem, hogy négy napig ülni se bírtam. Aztán egy csodás vacsora folyamán berúgtam és összehánytam magam egy olyan pasi mellett, aki a férj alapanyagok mintapéldánya. Aztán ha nem eszem,olyan hangosan morog a gyomrom, hogy ha valaki értené mit mond rájönne, hogy éppen káromkodik, mert az az én lelki hangom. Ölni tudnék ha éhes vagyok. Nem tudok főzni, munkamániás vagyok. Folyton festékes a kezem és ennek köszönhetően a fejem is. Rohadt keveset keresek, de ha szomorú vagyok az utolsó megtakarításomat is eltudom verni, hülyeségekre. Mindig össze-vissza hagyom a dolgaimat és szörnyen feledékeny vagyok. És mindennek a tetejében folyton fázom, de utálok a zoknit hordani így a lábam mindig jéghideg.-hadarom neki szinte gondolkodás nélkül a hibáimat. És akkor esik le nekem mi mindent összehordtam amikor elkezd falat rengetően kacagni. Istenem, elment teljesen az eszem.

Még felfogni sincs időm ez után mi történik, mert odahúz magához és olyan édesen megcsókol, hogy azt is elfejetem, hogy elmondtam neki, hogy nem szeretek zoknit hordani. Remek egy igazi bolond vagyok.


XOXO littlegirl

Te kellesz nekemWo Geschichten leben. Entdecke jetzt