Te kellesz nekem

7. Fejezet

CAM

Már nagyjából két hét telt el mióta láttam azt a seggfejet, akarom mondani Jack-et. Napjaim ugyan úgy telnek. Ovi, edzés, alvás. Néha egy tipikus lányos bevásárlás,az az "vegyünk még egyet, hiába van otthon mér ebből vagy száz a szekrényemben." De ezen kívül semmi extra.

Na jó, kit akarok én becsapni esténként mikor egyedül maradok a gondolataimmal, újra és újra felelevenítem a smaragd zöld szemeit a falni való ajkait, és a természetellenesen tökéletes testét és ezekkel a gondolatokkal a fejemben alszom el. És akárhogy tagadom, minden alkalommal amikor edzeni megyek végig pásztázom a termet, hátha meglátom őt. De semmi.

Jövő héten lesz egy adománygyűjtő estje az ovinak, ami egy ovis kirándulásra lenne fordítva, illetve a gyerekekre. Sajnos az ide járó gyerekek szülei nem engedhetnek meg maguknak semmilyen extra kiadást, szóval így próbáljuk ezeket az extra költségeket fedezni.

Éppen a csoport szobában pakolok le reggel, mert ma én nyitottam, amikor is csengetnek. Ügyet sem vetek rá, még túl korán van egy gyerek érkezéséhez, a kollégák meg tudják a kódot. De a csengő folyamatosan szól. Megelégelve ezt, kimegyek és megnézem vajon ki az az elvetemült aki reggel negyed hétkor beakar jönni egy óvodába. Egy futár. Hát ez remek. Mi ez egy posta?

- Kit keres?- mondom egy kicsit ingerültebben,mint kellett volna.

- Egy bizonyos, Ms. White-ot.

-Én vagyok az. De én nem rendeltem semmit.

- Kérem vegye át, a feladó a lelkemre kötötte, hogy át kell vennie.

-Rendben. - sóhajtok egyet és átveszem a csomagot. Ami egy elég nagy doboz.

Vissza megyek és lerakom az öltözőben. Készülnöm kell. A gyerekek fontosabbak, mint egy csomag. De annyira furdalja az oldalam a kíváncsiság, hogy alvás időben bementem és kinyitottam. Na tudom klisé meg hasonlók, de egy bordó egyszerű, de mégis gyönyörű ruha volt benne és a ruhához egy kártya is van tűzve.

 Találkozunk az estélyen.

 Mit ne mondjak, frappáns. De ki a fene küldhette, mert, hogy az illető nem szándékozta közölni ezt velem. Mindegy is, a ruha tényleg csodás szóval bolond leszek nem elfogadni. De, ehhez vennem kell egy új cipőt is. Na igen el is érkeztünk egy nagyon súlyos problémámhoz. Nem tudok leállni a cipő vásárlással. Már lassan új szekrényt kell vennem nekik, mert a mostani kezd szétdurranni annyi van már benne.

Teltek a napok. Hát elég lassan, hogy mit ne mondjak kín szenvedés volt kivárni, hogy végre elérjünk idáig. Izgulok, hogy a sok pénzes zsák akit meghívott az igazgató elég pénzzel támogassák az ovit. Nekem ez a szív ügyem. Nem, nem a kirándulás, hanem a gyerekek. Mindent meg akarok nekik adni, legyen szó új udvari játszó térről, vagy csak egy új fejlesztő játékról.

A vadi új ruhámban és cipőmben mászok ki éppen a taxiból, amikor észre veszem, hogy óriási tömeg gyűlt össze a bejárat előtt. Gyorsan elindulok, hogy kikerüljem, amikor valaki nekem jön oldalról és én nagyon meglepő módon elesem és ezzel csodásan leverem a zománcot a térdemről. Még szerencse, hogy a ruha a térdem alá ér. Elindultam be megkeresni a helyemet. Tegnap az igazgató közölte, hogy a legnagyobb adományozó mellett fogok ülni és az a feladatom, hogy érintsem a történeteimmel a gyerekekről, illetve a terveinket mutassam be neki. Szóval nem szórakozni jöttem. Mikor megtaláltam a nagy teremben végre az asztalt, láttam, hogy még senki nincs ott ,gyorsan leültem. Nem telt el talán még öt perc sem amikor meghallottam közeledni az igazgatót. Vettem egy mély levegőt és felálltam, hogy köszönjek. De arra nem számítottam, hogy eddigi képzelgéseim ott fognak megtestesülni előttem. Ugyan is az igazgató mellett ott állt Jack is. Ami lesokkolt rendesen, rendszerzavart idézve elő bennem.

- Mr. Adams, engedje meg hogy bemutassam Önnek  Ms. White kisasszonyt, az egyik legjobb óvónőnket.

-Örvendek Ms. White.- mosolygott rám azzal a csodás szájával.

- Ö-örvendek.-mondtam kissé kábán.

-Akkor én a gondjaira bízom Mr. Adams-et. Kellemes estét. - mondta az igazgató és ezzel ott hagyott minket.

Amint kettesben maradtunk én rámosolyogtam és éppen elakartam indulni, hogy ott hagyjam őt, nem tudom ezt a helyzetet kezelni, de elkapta a kezem és magához rántott. A fejét a fülemhez nyomta és csak ennyit mondott:

- Tudtam, hogy felfogod venni. És jól is tetted, te vagy itt a legszebb. Ma este te leszel a partnerem szóval menjünk táncoljunk.

Én totál zavarba jöttem ettől. Annyira jól esett a közelsége, hogy még  azt is kimerném jelenteni, hogy eddig szinte hiányzott az illata. De nem tudom ez hogy lehetséges, hiszen csak egyszer találkoztunk.

Az estély nagyon jó volt. Élveztem Jack társaságát. Sokat nevettünk, táncoltunk és beszélgettünk. Ja és nagyjából tizenkét milliót adományozott csak miattam az ovinak.

Olyan hajnali egy körül viszont rám nagyon rám tört az álmosság és csak azt vettem észre, hogy Jack vállán pihentetem a fejem a hallban az egyik kanapén ülve. Annyira jó hozzábújni. Teljesen elvarázsol.  Ahogy a vállán pihentettem a fejem egyre nehezebb lett a szemhéjam és egy kis idő múlva elaludtam.

Puha paplan, édes jázmin illat (a kedvencem), és egy ölelő kéz. Ezekre a dolgokra eszmélve riadtam fel. Jack mellettem feküdt és átölelt, én megint egy ingben voltam. Ez remek, ismétli magát a történelem. Vajon megint lehánytam magam? Jaj remélem nem,  az a ruha gyönyörű volt, utálnám magam, ha tönkre tettem volna.

Elkezdtem mocorogni, amire Jack csak morgott egyet és még jobban magához húzott. Istenem még a morgása is szexi. Annyira szorosan ölelt magához, hogy mozdulni se tudtam, szóval úgy döntöttem, hogy alszom inkább, legalább lesz energián számon kérni megint ezt a csodás férfit.