BakuDeku Oneshots

Remény

-Jobbra van két üres hely, ott jók leszünk.- bökött Kacchan két székre a vendégek rengetegében, én pedig rábólintva, egyből arra vettük az irányt kéz a kézben és helyet is foglaltunk a két ülőhelyen. Körülnézve áldottam az eget, hogy időben jöttünk, hisz még volt egy-két üres hely ezeken kívül is, bár biztos voltam benne, lesznek olyanok, akik kénytelenek állni, hisz vészesen fogytak az ülőalkalmatosságok. Mondjuk nem csodálom. Kaminari-kun nem egy mindennapi személyiség és Jirou-san hiába kérte, hogy ne legyen nagy felhajtás, mégis rengetegen jöttek el.

-Jesszus, már most annyian vannak, mint a nyúlszar.- vezette végig a tömegen a tekintetét Kacchan is.
-Mondtam én, hogy jobb lesz időben elindulni. Amúgy meg Kaminari-kun megnyugodhat. Emlékszel, mennyire aggódott az elmúlt hetekben az időjárás miatt?- emeltem a tekintetem a kék égre, amin hófehér bárányfelhők úsztak végig, átszelve a tündöklő égboltot. Esőfelhőnek nyomát sem látni.

-Ne is mondd…többször hívogatott az elmúlt hetekben, mint mióta ismerjük egymást. A napokban elkezdtem azon gondolkodni, hogy szétrobbantom és akkor volt esküvő, nincs esküvő.
-Meg kéne köszönniük neked, hogy összeházasodhatnak?- nevettem fel halkan, mire komolyságot színlelve heves bólogatásba kezdett.
-Még jó. Ennek örömére a kaja fele engem illet, szóval lesz mit ennünk egy jó darabig.
-Hát ez kész. Agyadra ment az esküvő?- szorítottam rá boldogan a kezére, miközben a székemet közelebb húztam hozzá, ő pedig karját átdobva a vállamon fogta tovább a kezemet.
-Nem, az az idióta ment az agyamra. Mellesleg eléggé meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy lesz valaha is olyan ember az életében, aki eltűri maga mellett.

-Bakugou, ha így folytatod, menten elbőgöm magam.- hallottunk meg magunk mellől egy hangot, felkapva a fejünket pedig a leendő férjet pillantottuk meg, teljes pompájában. Egyszerű fekete lakkcipőt viselt, fekete nadrággal, fehér inggel, hozzá egy fekete öltönnyel, a nyakkendője azonban hajához hűen sárga színben pompázott, kis fekete villámokkal tarkítva.

És bár arról panaszkodott, hogy menten elbőgi magát, mégis csak egy ideges mosoly terült szét csintalan arcán, én pedig megállapítottam, hogy életemben nem láttam ennyire idegesnek barátunkat.
-Kaminari-kun, jól vagy? Ugye nem fogsz elájulni?- néztem rá aggodalmasan, mire csak megrázta a fejét és biztatóan felmutatta a hüvelykujját.
-Egyet se félj, kézben tartom a dolgokat!
-Csak figyelj, nehogy idegességedben pár voltot nyomass a menyasszonyba.- figyelmeztette párom erre az aprócska tényezőre, én pedig lehajtva a fejem próbáltam visszanyelni kitörni készülő nevetésem.

-Mi?! Nem, nem, nem, ez nem történhet meg! Bakugou, komolyan, ne most hozd rám a frászt!
-Ne aggódj Kaminari-kun, nem lesz semmi baj.- próbáltam nyugtatni, természetesen esélytelenül.
-De ugye nem ölöm meg?
-Mi van? Persze, hogy nem!- néztem rá nevetve, majd Kacchanhoz fordultam. -Mondd meg neki, mert ha így folytatja, szájon át történő lélegeztetést kell alkalmaznom rajta.

Ez viszont már hatott, Kacchan rekordsebességgel fordult a szétcsúszni készülő barátunk felé és kezdett el neki magyarázni.
-Izuku jól mondja, nem lesz semmi baja a nődnek, elhiheted. Viszont ezt megérdemelted azok után, hogy hetek óta éjt nappallá téve zaklatsz mindenféle szarsággal.

Kaminari-kun idegesen kapkodta köztünk a tekintetét, végül mikor megnyugodni látszott, durcásan nézett bele párom szemeibe. -Igenis fontos dolgokkal kapcsolatban hívtalak.
-Aha, szóval az is életbevágóan fontos a számodra, hogy betedd-e a dallistába a Shake It Off-ot vagy sem?

Olyan hirtelen hangzott el a szájából a kérdés, hogy abban a pillanatban kiszakadt belőlem egy jóleső nevetés, miközben barátunk minden erejével arról magyarázott, hogy ez igen is fontos, mert nem mindegy, hogy Taylor Swift szól-e az esküvőjén vagy sem.