Algoritmus

Kezdet...

Elegem van!- Fakadtam ki és bevágtam a cuccaimat egy kis szürke Adidas táskába.

Itt változott meg minden az algoritmusos ,unalmas,monoton hétköznapokból szabad és izgalmas hetekké,hónapokká majd lehet évekké...

Hétfőn hazaértem majd a (4)-es osztályzatomat megmutattam a szüleimnek.
-Nem szégyelled magad !?- Akadt ki anya az ujjabb jegyem láttan.Majd a kezét szokásos módon felemelte és ami megint az arcomon végződött...Megint pofán vágott.
A könnyeimet visszanyelve bementem a szobámba.megint,megint,megint,mindig,mindig ,mindig ha végre egy jeles osztályzatot hoztam akkor az volt a jutalmam ,hogy nem bántottak és bólintottak amolyan ,,Mehetsz a szobádba most jó voltál".De ha annál rosszabbat pofán vágtak hátha tanulok ebből. Elővettem a cuccaimat majd elkezdtem tanulni....mint mindig.
Eltelt kb. 3 óra mikor anya feljött
-Gyere vacsorázni ,és készülj mert beszélni valónk is lesz- csapta be az ajtót és le is ment a lépcsőn.
Nagy sóhajjal le is ballagtam majd a szüleimhez le is ültem . Szokásos érzés gyötört izzadtam és baromira dobogott a szívem ,de nem azért mert esetleg szerelmes lennék, inkább izgultam nehogy valamit rosszul mondjak vagy kiboruljon valami mert akkor megint baj lesz...
-Itt vagyok- ültem le.
-Édes lányom megint (4)-es osztályzatot kaptál úgy ,hogy ebben a hónapba kaptál már kettő (4)-est és egy (3)-ast!?- mondta apa ingerülten.-Mindjárt hónap vége ha mersz mégegyszer jelesnél rosszab jegyet hozni baj lesz- fenyegetett a tekintetével és a testhelyzetével.
-Bocsánat mindent megtettem most is- mondtam csendben.
-Látom-forgatta a szemét.Öntöttem magamnak narancslét ,de mivel annyira remegett a kezem véletlen kiborult....Itt annyira megijedtem,hogy elejtettem a dobozt is. Mikor láttam ,hogy ez már menthetetlen reflexből a kezem az arcomhoz emeltem és amolyan védekező mozdulatot vettem fel.
-Nagyon sajnálom! Véletlen volt feltakarítom kérlek ne bántsatok!!-Mondtam hangosan bőmbölve.De apám mintha meg se hallotta volna csak ,pofán vágott.
-Takarodj a szobádba meg se lássalak-ordította.Azonnal felfutottam nehogy ott keljen maradnom még egy percet is miközbe a pofon helyét szorítottam a kezzemmel. Égett...de nem az fájt ,hogy fizikailag bántottak pont ellenkezőleg.Mindent beleadok amit csak tudok ,de őket ez nem érdekli.Éreztem ,fájt ,égett, nyomasztó érzés kerített be ,de fuldokoltam kőzbe.Mikor felértem egy egyből utnak eredtek a könnyeim,a hideg cseppek végig folytak az arcomon majd a farmeromra potyogtak.A melkasomat szorítva 20 percig sírtam, de némán nehogy meghalják a szüleim.

Majd elgondolkoztam...Egy algoritmussal teli világgal élünk ami tele van elvárásokkal és csak sikerekért kapunk jutalmat ,de ha valamit rosszul máshogy csinálsz akkor az nem jó hiszen nem az elvárásokkal megfelelően élsz. Biztos így akarom én ezt ? Igazából nem is lenne muszáj így élnem csak mert így szoktuk meg. Senki se mondja meg kivel élsz ,mit csinálsz hogyan élsz.Csak úgy tanították ,hogy a szabályokat be kell tartani. És mi lesz ha nem ? Milyen büntetést kapok ,azt nem mondták..és ekkor dühös ,ingerült lettem.Hirtelen tehetetlen voltam de mégis egy kicsit felszabadult az ötletem kitaláltával.

Majd elővettem egy táskát és elkezdetem pakolni ....