Algoritmus

Magány

Egyedül baktattam az üres, sötét utcán.
Egy kis hangot hallottam meg ,de elő is bújt a hang adója ami egy... Sovány macska volt ,kicsit Disney-en hatott de most nem törődtem vele.Bármien piszkos is volt felvettem és megnéztem közelebbről; meggyötört kis buksia volt és nagyon sovány volt ,kicsit reszketett a hidegtől és egy-két harci sebe is lehetett.Ölembe kaptam és adtam neki egy kicsit a konzervemből,majd a víz kupakjából megitattam.Megsimogattam és beraktam a táskámba úgy ,hogy a feje még kilátszodjón.

Menet közbe (újra) elkezdtem gondolkozni ,olyan furi ,hogy társal vagyok most de mivan ha esetleg elkezdek ragaszkodni hozzá és elvesztem ?Volt egy ismerősöm akivel nagyon jóba voltam ,aztán kicsit elhalványult a (baráti) kapcsolatom mert közbe jött nagyon sok dolog , viszont megint nagyon jóba lettem vele egyre jobba és aztán elkezdtem ragaszkodni hozzá ,talán túlságosan is.Majd féltem ,hogy bekövetkezik az amitől féltem kifogyott a téma miről tudnánk beszélni ,már nem érdeklődtünk egymás irán vagy ha írtam neki nem válaszolt.Végül nem lettünk rosszba de már annyira jóba se ,vele nem voltam elveszett.Akkor megérte minden nap felkelnem ,viszont amikor már nem komunnikáltunk már nem ...folytatódtak a monoton,unalmas napok,hetek, hónapok.És mi lesz ha esetleg ehhez a cicához is elkezdek ragaszkodni? Ha elvesztem akkor nehezen élném át ,bár végre nem vagyok annyira magányos.

Úgy látom itt vagyok a város szélén.Mit csináljak? Kivettem a macskát a táskámból.
-Na figyu. Maradhatsz velem de nem igérek semmit.Etetni ,itatni foglak viszont ,hogy játszani vagy foglalkozni fogok-e veled azt nem igérem. Oké?-A macska a fekete pulcsimat kaparta.
-Miért beszélek egy macskához?-motyogom magamba.
-Viszont kéne egy kis segítség-bizonytalanodok el-szerinted hova menjünk?-Kérdezem meg hátha valami csoda történik.
-Najó te csak egy macska vagy nem tudsz sokat tenni ,kivéve ha egy Disney mesébe lennénk de nem vagyunk benne szóval reménytelen-És ahogy számitottam rá a cica csak elkezdte nyalni a kezem az érdes nyelvével.
-Hát akkor menjünk arra-böktem egy rét fele.A macskát beleraktam a táskába szintén úgy ,hogy a feje kint legyen és indultam is.

Nagy nehezen elindultam a kijelölt helyre.Két óra gyaloglás után oda is értem. Egy mező közepén voltam, elszórtan egy-egy fa is volt de egyébként üres volt,bokáig érő fű ,és a virág is sok volt.Le is huppantam a fűre,a táskámat levettem a hátamról és a cicát is ki vettem. Szemügyre vettem mit hoztam és kivettem egy pokrócot belőle,leterítettem a földre és az oldalamra feküdtem.Majd megetettem a cicát és álomba is merültem.
Reggel lett ,5:30 volt, majdnem a nappal ébredtem ,vörös sugarai lágyan simogatták az arcom.Mikor felébredttem nagyon megijedtem hol vagyok, de mikor lepörögtek a tegnapi események rá is jöttem. Nyújtózkodtam és az ölembe vettem a kis társamat,szerencsére sokkal jobban nézett ki.Gyors reggeliztem egyet és összepakoltam. A macskát szokásosan a táskába raktam úgy ,hogy lásson és már indultam is tovább.
Egy céltalan utat vetettem ki magamnak,nemtudtam merre menjek ezért csak egyenesen haladtam.
Egy kis patakhoz értem.Csillámlott a víz felszíne és a vöröses nap sugarai ide is hatottak.Tisztának látszott a víz szóval ki élvezve a helyzetet ,habár nem is fogyott sok víz gyors negtöltöttem.

A patakba egy filmszerű látványt nyújtó kövek sorakoztak egymástól kicsit messze.Közelebb mentem és elég csúszósnsk tűnik mivel a víz folyamatosan mossa.
-Most vagy soha?-
Az első kőre ráléptem és ,bakker nagyon csúszik.Viszont mivel átakartam menni a patakon muszáj volt átlépkednem (vagy netalán megáznom).Nagyon lassan folyamatosan teljes koncentrációval figyelve haladtam míg megcsúsztam...és hátraestem.Majd a következő pillanatban a szemem sarkában megláttam a cicát.
-Macska!-kiáltottam hangosan annyira megijedtem és kétségbe voltam esve. Eszeveszetséggel kirohantam a parta (a kövek még mindig csúszosak voltak szóval el estem 2× és ezzel is időt vesztettem),ledobtam a táskám és rohantam.Szerencsére nem volt annyira brutál gyors a sodrás ,viszont alig tudtom így is utol érni.Mivel fekete volt könnyen lehetett kiszúrni a vízbe. Mikor mellé futottam nyúltam érte ,hogy kitudjam venni a patakból elestem egy nagyobb darab kövön és elterültem a földön.Megint mintha pofán vágtak volna ...Égett, fájt az arcom és nem akart enyhülni,csak egyre jobban lüktetett.Mikor megint felálltam és rááltam a lábaimra megint összecsuklottam ,kiment a lábam. Megint összegyűltek a könnycseppeim és elkezdtek végig folyni az arcomon egyenesen az államig és onnan a földre. Tehetetlen és csalódott voltam. Majd a harmadik felálásra sikerült ,igaz nem gyógyult meg a jobb lábam de egy nagyon kicsit jobb lett. Majd elkezdtem megint ha nem is futni ,kocogni. Baromira fájt a lábam szinte felemésztett a fájdalom,de akkor is mentem a cicáért megcsinálom. A patak sodrása egy kicsit lassult de nem állt meg. Sikerült kocognom és megláttam a cicát! Méggyorsabban elkezdtem haladni mit sem törődve a jobb lábammal és sikerült kiszednem a cicát.A megkönnyebültségtől összeroskadtam de a látványa egyből el is üzte a büszkeséget. Mintha...meghalt....volna....
-Jézusom lehet belefulladt a cica?...-Az ölembe vettem és bömböltem,ordibáltam ,szídtam a családom,magam,a világot ,az életem.
Két perc telhetett el ,de meghallottam ahogy valaki lélegzik. Mégpedig a cica. Kisírt szemekkel egyből ránéztem habár nem nagyon láttam először teljesen pontosan csak homályosan.
-Mozdulj meg,mozdulj meg , mozdulj meg...-suttogtam teljesen összeroskodva.
Mikor látta ,hogy lélegzik lefeküdtem mellé és a melkasomhoz öleltem de úgy ,hogy ne nagyon szorítsam. Kb. 10 perc telhetett el mikor felültem.De realizáltam valamit.

Lehet ,hogy ennyire ragaszkodok hozzá?
Várj ! Mivan ha igen?? Ha tényleg ennyire ragaszkodnék ? Ha elveszítem látom mi lesz a vége ! Összefogok roskadni és nap mint nap gyászolni fogom őt ? Lehet itt kéne hagynom és akkor nem ragaszkodnék hozzá mégjobban. Ha itt hagyom akkor nem fogok jobban ragaszkodni hozzá és most még könnyen feldolgoznám azt ,hogy itt maradt. De ha nem hagynám itt akkor mégjobban megkedvelném de nem lennék magányos.Itt hagyjam vagy nem?...
NEM! Nem tehetem meg , hogy ithagyom!

Rendben ezt eldöntöttem.majd felálltam és...Bakker! Rohadt jobb láb kiment a lábam és ÁÁÁÁ!!!
-Rendben cica az lesz a következő,hogy most bal lábbal odaugrálok a cuccaimhoz ,de te tudsz jönni mellettem,hogy ne keljen cipelni téged?-Majd elkezdtem nagy nehezen elugrálni a táskám fele. 2 méterrel odébb hátranéztem, majd mellém.
-De ari vagy mész mellettem!-mosolyodtam el őszintén halványan és talán mostanába először.
Egy 20p után ott is voltam. Elővettem a pokrócot és kicsit még áttöröltem. -Könyörgöm ne most legyél náthás.-töröltem meg a biztonság kedvéért egyszer még. Majd a betekertem a cicát és úgy beleraktam a táskába de előtte megkínáltam egy konzervel hátha éhes ,de csak pár falatot evett.Szokás szerint a feje kint volt ,hogy tudjon lélegezni és nézelődni.
Leültem egy száraz kivágott törzsfára és gondolkoztam ,hogy a kiment jobb lábam mal mi legyen.