Algoritmus

Szabadság

Elegem van!- Fakadtam ki és bevágtam a cuccaimat egy kis szürke Adidas táskába.

Minden megvan?Szerintem igen.
Kinyitottam halkan az ajtót ,kiléptem a teraszra és magam után becsukva átmásztam a korláton. Sikeresen le is értem az utcára ,szerencsére könnyen ment.Viszont gyorsan kell szaladnom nehogy már most rájöjjenek ,hogy megszöktem. Remélhetőleg csak reggel tudják meg és ha szerencsém lesz akkor én már a várost rég elfogom hagyni.Szabad vagyok most hova kellene mennem? Az angol viszonylag megy nekem viszont nem anyanyelvi szinten ,mert igaz ,hogy (5)-s vagyok de ...Jézusom ez lehet nehezebb lesz mint gondoltam na mindegy nézek valami vonatot,sőt még azt se kell néznem a következőre ráülök addig is tudok gondolkodni...mégpedig a jövőmön.

Rá is ültem egy véletlenszerű vonatra és már mentem is.Mivel elaludtam teljesen elvesztettem az időérzékem de ahogy kinéztem az ablakon magával ragadott a látvány csendes falu lehetett ahol minden olyan fura...talán itt minden nyugodt ,minden háznál még ég a villany de van ahol már altathatják a gyerekeket.Gyerekek de is irigyeltem én azokat akik egy boldog életet nevetést,minden boldogságot megkaptam.Akiknek a szülei nem akadtak ki egy-egy rosszab ,nem olyan jól sikerült jegyért.Akik....hhh....Mindegy most a saját jövőmért egy jobb életért kell dolgoznom.

A következő megállónál le is szálltam és...hol vagyok? Mondjuk ez lehet annyira nem meglepő ,hogy ,,elvesztem".Oda mentem egy térképhez és ...hmm...hova is akarok menni? Vagy JÉZUS EZ BAROMI NEHÉZ!!!!Leültem egy kis padra és elkezdtem erősen töprengeni.
Na vessük fel a lehetőségeket;
1, Biztos nem megyek vissza mert minek meg ha rájöttek már ,hogy elszöktem akkor 18 éves koromig ki nem engednek a házból, de ha nem is vennék észre akkor meg ugyan oda jutottunk ahol eddig tartottunk.
2,elmegyek egy városba vagy faluba ahol van civilizáció de hosszú távon nem lenne túl előnyös.
3,Mezőbe ,erdőbe vagy pont oda megyek ahol senki se él.
4,A legelképzelhetetlenebb valakihez ,,beköltözök" hátha befogadnak de ezt inkább elvetném.

Akkor: 1,4 kivan zárva a 2 ...
Megvan! Elmegyek egy városba szerzek ,veszek kellékeket ezután elmegyek egy olyan helyre ahol remélem nincs semmi de ezt nem tudom hova.Nem ártott volna kicsit felkészültebnek lennem...

Mikor leszálltam a vonatról megcsípte az orromat a hideg , fagyos levegő. Még tél vége március van szóval egy-két éjszaka lehet húzósabb lesz. Egy elég nagy városba lehetek ahogy látom ...A táskámat a hátamon cipelve nézelődök; Hirtelen elveszettnek de szabadnak éreztem magam sötét ,kihalt város volt egy-egy lámpa néha felvillant és el is halványult. A házak falain a hold fénye csillant meg és itt-ott egy rovar vagy bogár repült el.Nem lehetett hallani semmit csak ahogy lépkedek...én zavartam meg ezt a gyönyörű hangulatot.Én vagyok a hibás, megpróbálok minél halkabban lépkedni de nem sikerül.És itt nem csak a lépteimről van szó;Mindig mepróbálom a maximumot kihozni magamból de nem sikerül. Mindig rosszabb és rosszabb lesz annál jobban próbálkozok.Mardosó érzés ölel át.Kinek kellek ? Vagy inkább kiért dolgozok ennyit ?Sose szerettem magam és ez nem fog változni de nem azért mert esetleg jövőbe látnék inkább mert annyira ismerem magam ,hogy tudom.Régen nagyon küszköttem ,hogy megfeleljek magamnak de ezt elengedtem,már tudom ,hogy ez egy lehetetlen kívánság.Majd szokás szerint a meleg könnycseppek végig folytak a fagyos arcomon ,bár nemtudom mennyi ideig de mire végre abbahagyták egy kis üzlet elé értem.

Mikor beléptem az üzletbe a meleg levegő jól esett ,halkan köszöntem majd elmentem az étel részleghez.
-Segíthetek?-kérdezte rekedt hangon egy 20 éveibe járó srác.Unott tekintettel egy cigivel a szájába nézett rám várva a választ.
-Nem köszönöm- válaszoltam kurtán mert nem nagyon akartam segítséget kérni.
Gyors kiválasztottam egy-egy ételt kettő 3dl vizet és egy gyufát meg egy kis összecsukható bicskát.Leraktam az árut a pultra majd a kért összeget kifizettem és el is hagytam a helyiséget.
Mikor kiértem bele is raktam a vásárolt cuccokat a táskába és indultam is tovább.

Majd lassan baktatva folytattam az ismeretlen utam.