Algoritmus

Emlékek

Miért is élünk? Miért teszünk meg olyan dolgokat amiket alapból nem tennénk? Ki irányít minket? Mikor boldog az ember teljesen?
Mindenkinek vannak emlékei, valakinek jobbak valakinek rosszabbak. Igazából ha végigpörgetném egy egyszerű, sima, átlagos életet élnék át. Nekem is vannak gyönyörű, olyan emlékeim amikre mosolyogva emlékszek. De akadnak olyanok is amik csak szimplán ,,bár ne lennének" kategóriába tartoznak. Nem a kínosság, cikiség miatt inkább azért, ha visszaemlékszem nem érzem túl boldognak, olyan magányos, fura érzés terjedt el az ember testében. Óvodába én voltam az új, furi, gyerek. Visszagondolva nem túl jól maradt meg. Egy olyan közösségbe jártam ahol annyira igazából nem kedveltek, de nem nagyon érdekelt. Volt olyan mikor nem mertem megszólalni ebéd közbe, mivel leszólnak, vagy csak simán szemrehányó tekinteket kapok. Nem igazán kedveltek, de nem tűnt fel. Ha nem is mindig de legtöbbször nem hívtak sehova, de nem tűnt fel. Cikiztek, néha-néha rám kentek dolgokat, de nem tűnt fel. Mindig is vidáman, és ártatlanul mentem hozzájuk játszani, még akkor is ha nem kedvelték annyira a társaságomat. De nem tűnt fel.
Ez mostanra is kihat ,mivel ha ismerkedek valakivel (vagy már akár meg is ismertem) és látom,hogy nem élvezi a társaságomat figyelmen kivűl hagyom,és tovább barátkozok vele. Maximum akkor szoktam abba hagyni, hogyha esetleg elmondja érthetően. Nem igazán foglalkozok vele ha nem kedvelnek. Már hozzászoktam...

Megérkeztem.
Hol is lehet az állatorvosirendelő? Gyors elővettem a telefonom és egy Google Mapset felcsapva meg is találtam.
Tovább haladtam, 13:23 még időbe vagyunk, általába 4kor szokott minden zárni. A rendelő ajtaja előtt állva egy mély levegőt vettem és...Nem mentem be, leültem egy padra, majd magamról lerángatva a táskát kivettem a cicát.
-Na? Nem vagy éhes?- kérdeztem és egy rutinszerű mozdulattal kivettem a konzervet és a vizet. Ne felejtsek még venni hamár itt vagyok! Megetettem a cicát és mindent visszapakoltam. Kivételesen az ölembe vettem a macskát és mostmár tényleg be is mentem a rendelőbe. A váróterembe betoppanva csak egy idős néni volt a macskájával. Tipik macskás néni.
-Jó napot, szeretném ha megnéznék a macskámat ,mivel eléggé náthásnak tűnik-kértem a személyzetől segítséget.
-Rendben, egy pillanatot szeretnék kérni- kérte egy világos ,vállig érő barna hajú (viszonylag fiatal) lány-Itt is van a sorszáma, mondjuk ahogy látja nem nagyon van jelenleg nagy sor- biccentett és egy hesegető mozdulattal el is küldött.
Leültem az egyik puffra és pár perc múlva  be is hívtak.
-Jöhet a 96-os!- kiabálta a sorszámomat egy hang a rendelőből. Gyors felpattantam és be is léptem.
-Köszönni?- kérdezte egy 30as éveibe járó hölgy.
-Bocsánat- motyogtam ,hátha ezzel nem ítél el ,,mai bunkó fiatalnak"
-Na térjünk is a lényegre- vette ki a kezemből óvatosan a macskát és letette az asztalra. Pár perc múlva hirtelen megszólalt mitől összerezzentem.
-Hát nemtudom,hogy mennyire rendszeresen mosdadot szegénykét ,de lehetne jobban is, szóval elég ronda náthát kapott el, viszont mivel ez csak egy nátha igazából hamar meggyógyul. Talán kaphatna C-vitamint is pluszba,hátha hamarabb rendbe jön. Kér?-kérdezte ,majd felvont szemöldökkel egy pillanatra rám nézett és vissza is a macskára.
-Ohm, hát...Mennyi lesz?-kérdeztem halkan.
-Hm?-Nézett rám a hölgy mivel nem hallotta a kérdésem.
-Mennyi lenne?-érdeklődtem, spórolni kéne a pénzel, mert nem hoztam túl sokat magammal.
-Istenem az a rohadt pénz- motyogta magába a nő, gondolom úgy akarta ,hogy ne halljam. Nem sikerült.
-4500, kéri?-sietetett ,úgy látszik nem vagyok túl jó társaság neki.
-Nem!- vágtam rá a választ talán kicsit hevesebben is mint kellet volna.
-Rendben, kérem fáradjanak ki akkor, mivel mások is várnak a rendelésre, Köszönöm Viszontlátásra!- darálta le a szövegét és a macskát a kezembe nyomva az ajtóra bökött.
-Viszontlátásra- köszöntem és ki is léptem ahol... Egy ember volt. Irónikus. Ehhez a rendelőhöz se jövök többet.  Az egyik fotelhez leraktam a táskát, megtöröltem a macska orrát ,ölembe vettem, felvettem a táskát és kiléptem a hűvös, csípős hidegbe.