Átlagos...vagy még sem??...

Láz...

Ott álltam a két fiú előtt egy szál melltartóban. A pulcsim Cal kezében van, sajnos szakadtan...ezért még majd megölöm!
-Úristen...-ennyit veszek ki az egészből utánna pedig sötétség...

#Calum szemszöge#

Syd karjaimba omlott. Nincs magánál. Mi a francot csináljak? Cal! Gondolkozz!! Nem megy, bepánikoltam. Becipelem a fűrdőbe s belefektetem a kádba.
-Ash!-kiáltok ki az ajtón.
-Igen??-"fut" be az említett.
-Ülj be mellé és tarsd meg!-utasítom
-Okkéè...-vonakodva ugyan de beül Syd mellé s ölébe fogja.
-Baszki...kurva forró...rendes égeti a tenyerem...-motyogta Ash.

Ahogy kiejtette a szavakat, szájàn, úgy irányítottam a lányra a jéghideg vízsugarat.

Már vagy tíz perce folyatjuk rá a vizet, de semmi... és még a hőmérséklete sem csökkent, sőt még inkább nőtt...

-Ez nem használ semmit...-aggodalom sugárzik Ash hangjából, és talán tehetetlenség(?)

-Tudom...-fogtam, s kikaptaptam Sydneyt öléből s úgy ahogy volt kirohantam vele az erkélyre.

Lágy szellő csapta meg arcom mikor kiléptem, s nyílván Syd is érezte mivel összerezzent.

-Végre valamire reagálsz...-motyogtam, s magamhoz szorítottam. Lecsúsztam az ajtó mentén, s ringatni keztem.

Simogatni kezdem hátát, amire nyüszítéssel válaszol. Meg markolja felsőmet.

Ismét nyüszít. Még erősebben szorítja felsőmet. Ujjai szinte már fehérek erős szorítása miatt.

-Sydney...-suttogom fülébe, de fálydalmas nyögése félbe szakít.- Nem le.....-folytatnám, de megláttam egy tetőtől talpig feketében lévő embert a kert hátsó részében.-Mi az isten??- eröltetem szememet, hátha ki tudom venni, hogy ki az. De nem. Már eltűnt. Lehet hogy csak képzeltem.

-Hogy van??-dugja ki fejét Ash az ajtón.

-Jobban, már nem annyira forró.-szólalok meg egy kis idő után,- Segíts bevinni, légyszi.-kérem. Szó nélkül kikapja ölemből s beviszi. Feltápászkodok, s betogyorgok zsibbadt lábaimmal utána. Óvatosan takargatja be. Ennek végeztével felém fordul.

-Szerintem hagyjuk most egy kicsit had pihenjen.-mondja s közben az ajtóra mutat. Bólintok, s elindulok utána.

***

Már vagy egy órája beszélgetunk Syd anyjával mikor hangos csörömpölés hallatszik az emelteről. Gyorsan felszaladok, megállok a lépcső tetején s várok. Megint hallom. Sydney szobájából jön.

Feltépem az ajtót s megdermedek a látványtól.

-Te meg mit keresel itt??-szűrtem ki fogaim közt....