Átlagos...vagy még sem??...

Kétségbe esve....

Kezdek kiborulni a történtektől....de még kétségbe ejtőbb hogy nem tudom mi úton jutok el Sydney-be...

Kipihenve ébredtem reggel, lassan a fürdőbe csoszogtam és tusolni kezdtem...most először nem hallom azokat a nyamvatt hangokat hála az égnek mert már kezdtem bedilizni.

Kilépek a zuhany alól a törcsimet magamra tekerve, majd a tükör felé fordulok...

Szemeim feketén égnek, arcom eltorzul és mintha egy tőrt forgatnánk hátamban olyan fájdalmat érzek..mikor megláttam a hátamból kiemelkedő két koromfekete szárnyat kiborultam,kezem ökölbe szorult majd egy hirtelen mozdulattal a tükörbe bokszoltam ami földet érve még kisebb darabokra hullt s kezemen is nyomát hagyta...a földre rogytam és elkezdtem sírni ekkor anyám lépett a fürdőbe..

-Mégis mi volt ez a....-elakadt amint meglátta a tükröt , a kezem szóval a látvány belé szorította a szót...-Mégis mi a francot műveltél? Normális vagy?-kiabált- Komolyan mondom tényleg szükséged vagy egy pszihológusra!-kiabált még mindig majd felrántott a földről és a szobámba rángatott....

-Nem...anya eressz el!-rángadtam kezem de megfékezés képp rászorított öklömre mire fájdalmasan felnyögtem jelezve hogy hagyja abba.....

-Nem elviszlek egy pszihológushoz! Lányom te nem vagy normális komolyan mondom nem tudom mi lett veled! -szorította meg kezem mégjoban.

-Nincs szükségem pszihológusra! Anya eressz el!-kiáltottam majd kitéptem karom a szorításából.....

-De igen is van!!-kiabált majd megindult felém ekkor újra előtört az a bizonyos fájdalom a hátamban s éresztem ahogy szemeim feketednek.

-Ilyen nincs! Ennek nem így kéne lennie! Úristen! Úristen! Úristen! -sipákolt anyám

A fájdalmam csak erősödött és egyre fájdalmasabban sikítoztam...már egy ideje szenvedtem amikor csillapodtak a fájdalmaim a levegőt szaporán vettem s megkönnyebbült sóhajokat eresztettem...anya az ágyamon ült kicsit sokkos állapotban....
-Fel kell hìvnom Ninàt!- ekkor meg csörrent a mobilt és Nina neve villogodt rajta...Nina anyukám húga és Sydney-ben él a velem egykorú lányaival és a nagybàtyámmal...
-Segítened kell!-vette fel a telefont anyu...
-Mi történt?- hallottam Nina kétségbe esett hangját a vonal tulsò feléről ugyan is anya kihangosította a telefont
-Kezdődik...-csuklott el anya hangja és ez járt a fejemben "kezdődik.."
-Azonnal ide kell utazzatok!!-hallottam Nina hangját
-Megőrültél?? Így soha nem engednének fel a gépre és ilyen állapotban nem vihetem emberek közé!!-mordult rá anya majd a készüléket a füléhet emelte én meg bementem a fürdőbe takarítani...
Elkezdtem szedegetni a darabokat a szemetesvödörbe s igyekeztem minnél gyorsabban végezni olyan öt perce szedhettem a szilánkokat a földről mikor arra lettem figyelmes hogy valaki a nevemet mondogatja  "Sydney..." megfordultam és egy srácot láttam tetőtöl-talpig fehérben a hátán hófehér szárnyakkal...barna szempárja igéző volt szemei színe megeggyezett a haja színével és ehez társult gyönyörű kreol bőre is....
"Sydney...." megilyedtem mert azt hittem megőrültem gyorsan felpettantam a földről és a mosdókagylóból kezdtem szedegetni a nagyobb szilánkokat...ekkor az eggyik szilánkot olyan szerencsétlenséggel kaptam ki a mosdóból hogy bele ált tenyerembe. Ép kezem odakaptam a sérülthöz ennek eredmébya ként lelökve a vödröt a mosdó széléről. A kuka hatalmas puffanással ért földet s a belőle kihullò szilánkok csillingelő hangal csapódtak a padlòhoz...fájó kezemre pillantottam s amint megláttam rosszul lettem. Nem bírom a vért. Nagyon nem. A sötétbordó már-már fekete folyadék borította kezemet s ömlött át a mosdóba is...."Sydney.."hallottam ismét a nevem de most kétségbe esett hangon szólítottak...