Átlagos...vagy még sem??...

Hol vagyok??...

#Sydney szemszöge#
A mosdóba kapaszkodva rogytam a földre a srác kétségbe esetten rámnéz majd mintha csak egy csettintésre eltűnik....egyre rosszabul vagyok magától a látványtól mert a vér veszteség nagyon kicsi....miért átkoztak ezzel? de most komolyan!
-Kicsim! Úristen!-hallom anyu hangját egyre halkabban de már nem tudok kivenni belőle semmit majd teljes süketség és sőtétsèg....

{....Eszeveszett mód rohanok egy erdőben és nem tudom merre...egy férfi üldöz nyomába egy másikkal...nemntudom hogy s mi mód kerültem ide de egyre hangosabban veszem a levegőt szívem szaporábban ver s fájdalmat érzek melkasomban....futok még mindig futok CÉLTALANUL ROHANGÀLOK az erdőben és sikoltozok a segítségért....
Már egy ideje rohanhattam mert márt fulladtam a sok futástól így neki támasztottam magam egy fának...max két percet fujtathattam amikor a pasi megszólalt...
-Ugyan Sydney, gyere elő! Nem harapok!-nevetett. Ekkor nekiiramodtam, megint futni kezdtem...rohanok, rohanok míg megnem botlok egy fagyökérben s elnem terülök a földön...fejem bevertem valamibe eszméletlenül sajog néha-néha homályosodik a kép de magamnál vagyok...
-Hát megy vagy....-hallotam meg önelégült hangját....
Hónom alatt átnyúlt majd fel emelt...próbáltam kikerülri szorítàsából de sehogy sem sikerült .
-Eressz!!-kapálóztam erre csak "dobodt" rajtam egyet s mellem alatt fonta össze karjait erös szorítással.
-Enged el Clifford!- üvöltötte egy hang ami ismerős volt mintha hallottam volna már valahol de nem ugrik be hogy hol...
-Kényszeríts!-üvöltött ingerülten
-Ha megölöd akkor nem lesz jó sem neked sem nekem..
-Ugyan miért  ne lenne jó??-szakította félbe s egy erőset szorított rajtam. Fájdalmamba egy sikoly szerűt adtam ki majd engedett szorításából s ezéft szaporább vettem a legevegőt hogy csökkentsem az oxigén hiànyt.
- Mert ha megölöd akkor elszabadul a pokol...s mind meg halunk...-fejezte be a másik hang.
-Az nekem csak jó...-röhögöt majd ez mozdulattal össze roppantotta bordáimat...nyögve eresztettem egy elhaló sikolyt majd azt vettem észre hogy földhözvàg s elrohan...
-Sydney!!- hallotam ujra egy kétségbe esett hangot...őt hallottam a fürdőmben...véremben fuldoklottam, levegőèrt kapkodtam de semmi egyre jobban kezdek belenyugodni hogy saját vérembe fullok.
-Syd! Nézz rám! Nehogy lehunyd a szemed! -fogta meg arcom nagy kezeivel.
-MEG KELL ÖLNÖD CALUM! NEM HAGYHATOD SZENVEDNI!!-kiáltotta egy hang.
-De nem halhat meg!- Calum mostanra könnyeiben fulldoklot. Észre vettem a kezében egy tőrt pengéje gyémántbòl volt tükör fényesre csiszolva, markolata pedig jegesmedve szőrrel volt fedve.
-Döfd a szívébe! -suttogta egy hang.
-Sajnálom!- suttogta majd szívemhez helyezte a tőrt...- Sydney kérlek neharagudj! Bocsáss meg!-a könnyei csak úgy áztatták arcát. Remegő kézzel megtöröltem orcáját majd éreztem ahogy szívembe döfi a tőrt....

Sikoltva ülök fel, számomra ismeretlen helyen találom magam.
-Úristen!-ölelmeg valaki. Kéztávolságig eltolom magamtól s megvizsgálom a "támadóm".
- Hay! Úristen! Hol vagyok?-öleltem meg Hay az uncsitesóm és imádom nagyon sok közös van bennünk.
Eltolt magától de caak kartávolságig rám nézett de nem válaszolt.
-Hayle! Hol vagyok?- kérdeztem ismét.
-Anya! Selly!- várjunk csak, nem az nem lehet hogy Sydne-ben vagyunk vagy mégis? Nem az lehetetlen...
Anyáék léptek be az ajtón majd rámnéztek s gyorsítottak a tempón mikor elém léptek szorosan megöleltek, én ezt természetesen viszonoztam majd eltoltam őket magamtól.
-Hol vagyok?- néztem anyára.
-Ne aggódj most már jó helyen vagyunk.- válaszolt
-Anyaa! Mond meg hogy hol vagyok!-mordultam rá.
-Semmi baj kicsim! Nyugodj meg!-simított végig karomon.
-Nem mondjátok meg hogy hol vagyok!-kiáltottam majd meg láttam valakit az ajtóban s nem bírtam sehogysem kipréselni magamból a hagokat...

Sziasztoook!
Remélem elnyerte a tetszéseteket! Nagyon nagyon örülök annak hogy ennyien olvassátok! Nagyon sokat nelent! Köszönöm! A következő részt 5 nap múlva szeretném posztolni, de ha késnék akkor előre elnézést kérek és akkor kárpórlásul majd dupla részt fogok aznap kitenni.

Addig is jók legyetek és kellemes olvasásaal teli hétvégét nektek!

Pusszant és ölel titeket:

                    Minnie xx-