Összetört szívem darabjait seprem,
Hátha még menthetek belőle egyet.
Szerettelek téged, bár sosem szabadott volna,
Emléked kínzó fájdalommal tart fogva.
Mosolyod túl hamar elvarázsolt,
Érintésed pedig végképp befolyásolt.
Egyedül vagyok, tőled távol,
S lehetne ez így mindig mától.
Már nem áraszt el boldogság,
Csak keserűség rád gondolván,
S lehetne ez számunkra a vég már,
Csak többet ne nézz úgy rám..
