A nap perzselő sugara égeti a lány bőrét,
Majd forró nyári szellő járja körbe testét.
Szerelem reménye égette lelkét rommá,
S most úgy érzi sohasem lehet boldog már.
Nap mint nap újra meg küzd érzéseivel,
Gyötri a hiányérzet s eltemetett emlékek.
A napok kezdik felemészteni, mindhiába
S lassan vakon elindul a nagyvilágba.
Érzések helyett csak fájdalmat érez,
Már csak bánja, hogy oly közel került egy szívhez.
Bízott a fiúban, beleszeretett mélységesen,
A fiúnak nem kellett, ezért sírt éjeken.
Szerelem tüze alább hagyott lelkében,
Helyére fájdalom tódult septében.
Azóta csak küzd a mindennapokkal,
S barátkozik a csillagokkal.
