Lie to me like you love me

Menjünk? Ráadásul együtt!?

-baszd meg!-kezdte kiteríteni a papírokat a földön majd a nagy sietségbe felnézett.

Leesett az álla és látni lehetett ahogy kitágulnak a szemei a döbbenettől.
Megköszörülte a torkát és felállva kihúzta magát. Megigazította a nyakkendőjét és már ott is volt az a szívmelengető, gusztustalanul tökéletes, mosoly.
Hányni fogok.

-sziasztok-köszöntött engem és Reit-jó napot-hajolt meg udvariasan az anyám előtt.

-nem kell ilyen udvariasnak lenni, elvégre hamarosan az anyósod leszek-veregette meg a vállát.

Oh, hogy az a tökéletes mosoly milyen gyorsan ment át egy fájdalmas grimaszba.
Elvigyorodtam az előttem lévő szánalmas látványon.

-én-kezdte suttogva majd megemberelve magát folytatta az anyjának címezve szavait-kirúgtam Monomát.

-fültanúja voltam, szívem-bólintott mosolyogva.

Nyugodtabb mint a feketetenger szélcsendkor. Azt kell mondjam, hogy lenyűgöző. Anyám lett volna ilyen nyugodt mikor közöltem vele, hogy nem-hogy lecserélem a fél dolgozó gárdát de új stílusú ruhákat is fogunk forgalmazni.
Egy hétig Kirishimánál laktam és úgy volt, hogy soha nem beszélek anyámmal újra.
Életem egyik legstresszesebb hete volt.

-mi történt?-hozott vissza Rei lágy, kedves hangja a valóságba.

-ez nem csak a nézet eltéréseink, miatt történt. A főnöke voltam, ennek ellenére sok mindent megengedett magának. Olyan hangnemben beszélt velem, nem is beszélve a néhányszor felhozott kellemetlen témákról ami mellett mostmár nem vagyok hajlandó elmenni. Én vagyok a cég feje és Monoma kirúgásával 100%-ban enyém a cég.

-a te döntésed, édes. Azt gondolom jól cselekedtél. Viszont Monoma sokat tett a cégért szóval kérlek szánj rá időt és keres neki egy céget amely ajánl munkát a számára.-simított ki egy fehér tincset fia gyönyörű, türkiz kék szeméből.

Jézusom, ezt nem én mondtam. Gyönyörű?! Megkattantam.

-mindenképpen anya, mindenképpen-simult bele az érintésébe.

-bocsánat, hogy megzavarom az idilli pillanatot de...hoztam neked valamit-vágtam konkrétan hozzá a papír poharas félig kihűlt kávét.

-oh, köszönöm-mondta érzelem mentes arccal.

Letekerve a pohár tetejét és beleivott. Összefutottak a ráncok a homlokán mikor belekortyolt.

-mégis, hogy az..-kezdte-te követsz?!-kérdezte mérgesen elfelejtve, hogy ott állnak a szüleink.

-nem!-vágtam rá olyan gyorsasággal amilyennel csak tudtam.-miért pazarolnám rád az időm!?

-tessék?-kérdezte oldalra sandítva és egy gyilkos pillantást küldött felém.

-akarom mondani-köszörültem meg a torkom-szivesen töltök veled időt de most nem is ez a kérdés-hessegettem el a két igen csak meglepett anyuka kétségeit.-miért nézel rám ilyen furán, valami baj van? Rossz a kávéd?-tettem kétségbeesést.

Egy hangtalan 'anyád' hagyta el a száját az alakításomat látva majd visszatért az eddigi nyugod 'mindent leszarok' fejéhez.