Lie to me like you love me

Ágy vs kanapé (part 2)

Egy kisebb örökkévalóságnak tűnő idő múlva Shoto visszatért. Vizes haját egy törölközővel törölgette és kíváncsian fürkészte a szobát jegyese után kutatva.

-mehetsz ha akarsz-jelentette ki hangosan.

-addig megágyazhatsz magadnak a kanapén!- hallotta a választ a szekrény ajtó mögül.

-tessék?!

-ugye te sem gondoltad komolyan, hogy hajlandó vagyok veled egy ágyban aludni?-nevetett fel Bakugo a másik tudatlanságán.

-nem?

-most kérdezed vagy mondod?

-nem tudom! De miért én aludjak a kanapén aludj te!

-ugyan ez a kérdésem. Miért nekem kéne kényelmetlenül és álmatlanul fetrengenem a kanapén mikor itt vagy te, hogy betöltsd ezt a szerepet.

-egy gusztustalan emberi lény vagy-jelentette ki Shoto a szemöldökét ráncolva.

-mondj amit akarsz enyém az ágy.

-álmodozz csak! De a kanapén-fonta karba a kezeit határozottan a felemás.

-biztos, hogy nem!

-oh dehogy is nem-mosolygott rá pimaszul Shoto.

-miért nézel így rám?-fogott gyanút a szőke

-ohh semmiért-fordult meg villám gyorsan és az ágyhoz rohant.

-ez egy övön aluli húzás héé-rohant utána Bakugo dühösen.-szállj le!-próbáltra lelökni a felemás fiút az ágyról.

-nem!-kapálózott Todoroki a szőke szorítása alatt.

Egy ideig birkóztak akár az öt évesek akik összevesztek azon, hogy ki játszik aznap a kisautóval, majd Shoto egy határozott mozdulattal hasba rúgta a fölé magasodó szőkét aki ennek következtében egy hangos csattanással a földre esett.

-baszódj meg!-szaladt ki a szitkozódás Bakugo ajkai közül.

-inkább nem-nézett le rá Todoroki egy győztes mosollyal.-nesze, mivel kedves vagyok itt egy párna-vágta egy kicsit gyengédebben a szőke fejéhez, aki csak megadva magát hátra dőlt a földön.

-szívtelen vagy-motyogta ásítva az előző versenyszellem teljesen elhagyva a testét.

-mondták már, ezzel nem hatsz meg.-könyökölt fel Shoto fáradtan és lenézett Bakugora.

-gondoltam, hogy nem én vagyok az egyetlen aki nem kedveli azt a tökéletes személyiségedet-ironizált Bakugo

-áucs, az érzéseim-tette a szívére a kezét drámaian-tőlem aludhatsz a földön is csak ne érj hozzám álmomban-vont vállat és a hátára fordult.

-hogy csinálod ez a személyiség váltást ilyen hirtelen? Skizofrén vagy vagy mi a fasz?hitetlenkedett Bakugo.

-hozzá teszek még valamit, ne is szólj hozzám-!hallatszódott az elhalló hang az ágyról.

-tehát nem csak ne késeljelek meg de ha lehet, ne mondjak el egy imát előtte, hogy a pokolra kerülj? Nem gondolod, hogy ez igazságtalan egy kicsit?

-haha Katsuki, nagyon vicces vagy-gúnyolódott a felemás-sose volt humorod és hagyj aludni-közölte mindennapian mintha csak azt mondta volna, hogy holnap is felkel a nap és le is megy.

-jól van, megyek már-kaparta magát össze a földről a szőke és kiindult a szobából becsapva maga mögött az ajtót.

-dögöljek meg, ha ez a gyökér valaha kedves lesz hozzám-hümmögött Bakugo a kanapéra dobva a párnáját és a takaróját.

Bocsánat a késésért, remélem tetszik az új fejezet☺️