Lie to me like you love me

Titkok előtt

-köszönöm ezt a csodás délutánt, lehetőleg soha ne ismételjünk meg-szállt ki a kocsimból.

-a hátam közepére nem kívántalak-hajoltam ki az ablakon.

-mentem-fordított nekem hátat és intett.

-csók-vigyorodtam el.

-az kéne még-sóhajtott és hátra fordult egy kicsit.

-ne szóld el magad-mondtam miközben elhajtottam a többi parkoló autó mellett.

Todoroki szemszöge

Néztem ahogy elhajt a fekete sportkocsi majd lassan visszasétáltam a cég főépületébe. Micsoda délután!
Viszont azzal nem árulok el semmi újat ha azt mondom, hogy még mindig a világ legantiszimpatikusabb embere a jegyesem.

Azaz öntelt és magabiztos vigyor csak még jobban megerősíti bennem az érzést, hogy behúzzak neki.

Felvonszoltam magam az emeletre és a kulcsomat táskámból kikeresve kinyitottam az irodám ajtaját.

Fél óra alatt rendet raktam és kinyomtattam a papírokat amiken még dolgoznom kell az utazás alatt. Összepakoltam pár írószert és a kupac tetejére helyeztem minden megélhetésem forrását; a vázlat füzetemet.

Végül írtam egy cetlit apámnak, hogy tudja ne keressen. A szöveg rövid volt és tömör:megyek a pokolba. Köszi, hogy elintézted, hogy a Sátán legyen a túravezetőm.

Ez csak annyit takart, hogy megyek elutazom az utált jegyesemmel, akihez az apám döntései miatt kell hozzámennem.

Leoltottam a lámpát és kiléptem az irodából. Bezártam és letettem a pótkulcsot a recepcióra.

Beszálltam a kocsiba és a telefonomat kihangosítva felhívtam Izukut.

-Helloo-szólt bele boldogan a telefonba.

-szia! Zavarhatlak egy kicsit?-kérdeztem a motort beindítva.

-persze, mizu?-csiripelt vidáman.

-elrabolhatlak egy hétre?-tértem egyből a lényegre.

-tessék? Kifejtenéd ez mit is takar?-nevetett

-én...én-kezdetem.

Elkellene neki mondanom, hogy az egész csak egy színjáték és, hogy utálom Katsuki Bakugot.
Hiszen a legjobb barátom és mindent megtesz értem.
Mégsem tudom rávenni magam.

-Shoto ott vagy még?-kérdezte a hangja már nem volt olyan vidám.

-persze.-vettem erőt magamon-szóval az a helyzet, hogy elakartam utazni és mint kiderült Katsuki is most megy a barátaival egy kis vakációra és meghívtak, hogy tartsak velük. Mivel azt mondták, hogy hívhatok egy barátot is gondoltam örülnél neki ha elhívlak.

-ez fantasztikus. Örülök, hogy rám gondoltál szívesen elkísérlek. Jó lesz Bakugot is újra látni.

Tessék?!

-újra?-kérdeztem döbbenten.

-mármint-motyogta-egyszer láttam már mikor az egyik divatbemutatóján vettem rész de szeretném megismerni jobban...hiszen hamarosan hozzámész meg minden-motyogott össze-vissza.

-oké?-kérdeztem inkább mint mondtam.-a részleteket átküldtem e-mailen. Holnap találkozunk-kezdtem búcsúzkodni.

-mindenképpen. Legyen szép estéd Shoto!-mondta majd kinyomta a hívást.

Ez egyszerűen csak nagyon fura volt. Miért dadogott annyit? Azt hittem már rég kinőtte.
Ráadásul mi az, hogy 'újra'?

Valami itt nem stimmel.
Hazudik nekem?!

Jézusom, csak túlgondolom. Izuku a legjobb barátom soha nem bántana meg. Kezdek paranoiás lenni.

Pár perc alatt hazaértem majd kikászálódtam a kocsimból. Belépve a házba csend fogadott. Nem mintha mást vártam volna. Egyedül élek. Akkor ijedtem volna meg igazán ha valaki tényleg itt lenne.
Levágódtam a kanapéra és becsuktam a szemem.

Mibe kevertem magam már megint?
Elutazom a világ legtaplóbb emberével és a barátaival egy ismeretlen helyre egy egész hétre. És nemhogy megkell játszanom, hogy szeretem azt a gyökeret de még valahogy az igazi barátjával sem kéne kicsesszek.
Szeretem a kihívásokat de ez még nekem és a kis művész lelkemnek is sok.

Lassan felültem, már most hasogatott a fejem a holnapi utazásra gondolva.
A hálóba belépve, kitártam a gardróbom ajtaját és dobálni kezdtem a cuccokat amire szükségem lehet.
Fekete póló, fekete ing, fekete atléta, fekete pulcsi, fekete farmer, fekete szakadt farmer. A cuccaimat átnézve rájöttem, hogy alig van valami színes ruhám. Biztos túl sokat járok temetésre. Hát ez egy hulla jó vicc volt. Na jó ez szar poén volt, abbahagytam.

Előrángattam a bőröndömet a szekrény legaljáról és beledobáltam a ruháimat (végül nem csak feketéket), bedobtam pár higiéniai terméket és készen is álltam a holnapi szenvedésre.

Csináltam magamnak egy gyors vacsorát, aminek a receptjét az interneten találtam és megtetszett. A megszokott otthonos csendben elfogyasztottam majd a telefonom társaságában bevonultam a fürdőbe zuhanyozni.
Félegykor már kellően úgy éreztem, hogy nem tudom továbbhúzni a dolgot le kell feküdnöm aludni.

Gyorsan el is jött a másnap reggel és mostmár kevésbé tűnt jó ötlenek az a késői fekvés. Nyöszörögve kiszenvedtem lekvártestem az ágyból majd fogadott egy elég kellemetlen hír.
Mégpedig az, hogy rohadtul elfogok késni.

Lóhalálában indultam meg átöltözni és végleg elpakolni a szükséges dolgokat.
Szerintem még életében senki nem látott embert ilyen gyorsan elkészülni és elhadarni a taxisnak, hogy hová lesz az út.