Avatar: A csillag árnya ~ Nala szemszöge

A váratlan vendégek

És nem hittem a szememnek! A hírhedt Toruk Makto volt és családja!

.....

Amire mi odaértünk Jake és a felesége Neytiri már bejelentette, hogy uturut kérnek, mivel Jake már nem harcol többet, a családját akarja csak megvédeni.
Már egészen kisgyerek korom óta ismetem
Toruk Makto történetét, és mindig is csodáltam személyét,
de itt, most és, ezen a  helyen nem örültem a jelenlétének.
Ahogyan láttam, Ronal is hasonló véleményen volt. Ő sem örült túlzottan az új jövevényeknek.

2 fiú es 3 lány volt velük. Körülöttük járkált és a gyenge kezüket,
vékony farkukat nézte. (Eleinte nekem is az volt, de 7 év csodákra képes). És ekkor az egyik fiú mellett megállt, megemelte a kezét és én nem hittem a szememnek! A fiúnak 5 ujja volt!
Erre Ronal ellkiáltotta magát.

-Démonvérű!

Erre az egész klán hátratántorodott, de Jake előlépett, es felmitatta kezét, amin szintén 5 ujj helyezkedett el.

-Én is égemberből lettem na'vi, és látjátok, meg lehet változni!
De én ekkor már nem rá figyeltem. A jövevényeket néztem.

Hamarosan közelebb is merészkedtünk a váratlan vendégekhez. Tsireya a tömegben maradt, de én, Aonung és Rotxo körbe körbe jártunk körülöttük.
Az egyik lány úgynézett Aonungra  mint aki most lát először hímnemű lényt. Erre olyan szúrós pillantást vetettem rá, hogy szerintem
egy életre megtanulta, hogy velem ne szórakozzon, mert ha kell én még verekedek is.

Egy kicsit előjött belőlem az antiszociális énem és ezt ki is mutattam.
Néha jó nagy röhögéseket hallatam, de Aonung is Rotxo se hagyta szó nélkül a  látogatókat. Ők is egymást lökdösveve mutogak.

Tonowari és a többi 3 felnőtt beszélt egymással, miközben mi lecsekkoltuk az újakat. Erre Tonowari megszólalt.

-Segítünk Toruk Maktonak és családjának. Igaz olyanok lesznek, mint a csecsemők. Mindent meg kell nekik tanítani, de Aonung, Tsireya és Nala majd segít!

Erre a bejelentésre elmormoltam egy "Oh Eywa" megjegyzést az orrom alatt. Amíg Tsireya elkísérte az új jövevényeket maruiukbs én ott maradtan Aonungal és
Rotxoval a panton, és sétáltuntk.

-Vajon mi okuk volt, hogy idejöjjenek?-tette fel a kérdést Roxto.

-Te skxawng! Jake elmondta, hogy a családjat akarja megvédeni! - vágott vissza Aonung.

-Engem nem is nagyon érdekel! Nekem unszimpatikusak! - jelentettem be.

-Ne csináld ezt! - lépett mellém  Aonung.

-Sajnálom de ismertek és tudjátok, hogy nehezen tudom elviselni a változásokat az életemben...- tettem hozzá, de a bejelentéstől elszomorodtam. A szüleim elvesztése nagyon mély sebet hagyott rajtam,
de akkor is erősödtem meg. Aonung ezt tudta, hisz ismert, és Rotxo sem volt számomra soha idegen.
És tudták, hogy ilyenkor hajthatatlan vagyok az érzelmektől. Legszívesebben sírva fakadtam volna de nem tettem is inkább beszélgetést kezdeményeztem.

-Egyébként nektek szimpatikusak? - erőltettem egy savanyú mosolyt a fejemre, de a reakciójukat nézve nem voltam valami meggyőző.

- Figyelj Nala! - szólalt meg Aonung - Tudjuk hogy nem vagy őszinte és igazából nem érdekel a véleményünk. De tudod hogy nekünk elmondhatod ha valami bánt!- és egy bátorító mosolyt küldött felém.

Nem vagyok egy érzékeny típus, sőt szerintem ha testvérpár is aligha egyszer látott sírni. Valamilyen okból kifolyólag viszont mégis könnyek szöktek ki a szememből.
Szerintem a 7 év felgyülemlett történései jöttek ki rajtam,
de még életemben nem éreztetem magam ennyire szomorúnak.
A fiúk is riadt képet vágtak.
Nem voltak hozzászokva, hogy engem sírni látnak. Szerintem én többször láttam őket sírni valaha is.
De egyszerűen nem bírtam abbahagyni a sírást,
sőt, már hangosan zokogtam. Próbáltak vígasztalni, de szerintem én se, ők meg pláne nem tudták mi bajom. Leültem a  homokba úgy,
hogy a hullámok a lábamat csapkodták, miközben a vizet bámultam, de még ez sem okozott megnyugvást, a könnyeim minduntalan potyogtak.

Nem tűnt fel, hogy mennyi idő telt el. Esetleg órák? Vagy csak percek? De amikor a könnyeim apadni kezdtek arra lettem figyelmes, hogy Rotxo már nincs itt, csak Aonung gubbasztott tőlem kb. fél métere a homokban. Amikor észrevette, hogy nézem, riadt  képpel rámnézett, és megszólalt.

-Minden rendben?

Erre csak még mindig szipogva bólintatom. Értettem, hogy furcsálja a helyzetet, de nem értettem, hogy miért maradt itt velem? Rotxoval is mehetett volna (bárhol is van.) De ő mégis  ittmaradt. Nem tudom, de fura nekem Aonung. Igaz soha nem volt normális. Erre a gondolatomra egy halkat kuncogtam,  mire ő értetlenül nézett rám. Erre csak legyintettem. Aztán a kezét nyújtotta, hogy segítsen felállni. Amikor sikeresen feltápászkodtam megszólalt.

-Gyere! Induljunk! Már 20 perce késünk Sullyék gyakorlásról!

-Ó basszus! A gyakorlás! - kiáltottam, és egy kicsit felgyorsítottam lépteimet, hogy lépést tartsak Aonungal.

És tényleg. A vízben már ott volt az 5 Sully, Tsireya, arrébb a klán nehany tagja. Bennük felismertem Aonung barátait is. Mikor közelebb értünk köszöntünk egymásnak, de eszembe jutott, hogy még nem is ismerjük őket név szerint. Hogy bemutatkozzanak megtettem az első lépést, és bemutattam magamat.

Sziasztook!💙
Ez lett volna a mai fejezet! Ha tetszik vote-oljatok. A folytatást most sem tudom bejelenteni pontosan előre, de hamarosan érkezik!
Addig is további szép napot nektek!!💙