Időfutár-Ha én lennék Hanna

~A guberáló~

Szia Emu!
Pest őrültebb hely mint gondoltam...anya és apa teljesen ki van akadva. Ha jól tudom, épp egy szekrényt próbálnak felráncigálni, az egyik itt lakó nyanya pedig ordítozik velük, hogy ha leverik a falat, nekik kell kifizetni. Én bezárkóztam a vécére a laptopommal, hogy tudjak írni neked. (Igen, már van net)
Történtek ám érdekesebb dolgok is, mint a szekrény!
Amikor idefelé sétáltunk, tök fura volt a környék. Először azt hittem, mindenki most költözik, de kiderült, hogy csak lomtalanítás van. Egy öregember is ott mászkált a kupacok között. Valami guberáló, vagy ilyesmi. Közelebbről is meg akartam nézni, de anya elráncigált onnan, a "rossz a kisugárzásuk ezeknek a tárgyaknak" szöveggel...úgyhogy távolabbról kellett szemlélnem az öreget. Olyan ruhája volt, mintha egy múzeumból szabadult volna. Térdig húzott zokni, a nadrágszár beletűrve, és valami borzalmas kalap...érdekesen nézett ki, annyi szent.
Húha, mennem kell! Anya keres, és ha jól hallom, már számol. Kettőnél tart, lépek. Válaszolj minél hamarabb!
Puszi,
Bius

-Bianka! Mássz ki a gépből, és menj le vásárolni, kérlek!-kiált be a vécébe anya, most már igazán dühösen. Bianka lecsapta a laptop fedelét, és kirontott a vécéből. A gépet bevitte a szobájába, és az ablakon kinézve megállapította, hogy apa még mindig a szekrénnyel küzd, a vénasszony és a házmester vezényletével. Az előbb említett megunhatta a dirigálást, és egy perccel később már Biankáék ajtaján kopogtatott, teljes erővel. Bius szaladt ajtót nyitni, kezében egy hatalmas bevásárlótáskával.

-Szervusz! Én vagyok a Joli néni!-lépett be a banya a házba.

-Én meg a Bianka. Bocsánat, Joli néni, de nekem mennem kell bevásárolni. Anyukám a konyhában van, bár még nem tudom melyik helyiség az.-lép ki az ajtón a lány. Leszalad a lépcsőkön, pár bíztató szót kiált apának, és már kint is van az utcán.

*

Bius
Emmaaaa! Emma, itt vagy??

Emma
Igen, most olvasom a leveled. Baj van?

Bius
Emlékszel a guberálóra? Akiről írtam, tudod!

Emma
Igen, mi van vele?

Bius
Anya elküldött vásárolni, és megint itt volt. Az utcán, a ház előtt. Turkált a kupacokban, és a lehető legfurcsább tárgyakat emelte ki. Nem üvegeket vagy ilyesmit, hanem törött órákat, fém evőeszközöket, sakk-készleteket...ilyesmiket

Emma
És? Beszélt is hozzájuk, vagy mi?

Bius
Honnan tudtad?? Épp valami rozsdás fém bigyót emelt fel, és motyogott neki valamit. Ez még annyira nem is lett volna fura, de...az a valami válaszolt. Ilyen furcsa hangot adott ki. Mintha zizegés és motyogás keveréke lett volna. Nagyon fura volt

Emma
Csillagom...biztos nem képzelődtél?

Bius
Emu, ne már! Kérlek, higgy nekem. Ami ezután jött, az még durvább volt. Feltűnt a sarkon két öltönyös férfi. Az öreg észrevette őket, és rohanni kezdett. A két pasi utána. És mindez egy hang nélkül történt. Nem kiáltott segítségért, csak szaladt. Gondoltam, elindulok a közért felé, hisz azért indultam, és nem akartam belekeveredni ebbe. Aztán megláttam valamit a földön...

Emma
Mit??? Jaj Bius...ugye nem??

Bius
De bizony. Az a fém vacak volt. Felkaptam, és felhoztam. Ami azt illeti, most is itt van mellettem.

Emma
És? Beszél?

Bius
Nem. Csak fekszik, bebugyolálva valami koszos rongyba. Mint egy normális fém cucc.

Emma
Figyelj...szerintem dobd ki azt a rozsdás bigyót, és menj aludni. Rád fér.

Bius
Holnap reggel írok, jó?

Emma
De kidobod, ugye??

Bius
Még meglátom.

Emma
Bianka!!!

Bius kikapcsolta a laptopot, és bemászott a takaró alá. Újra meg újra lepörgette maga előtt a nap eseményeit. Az öreg furcsa ruháját és ráncos arcát, a rozsdás fém tárgyat, és a két öltönyöst. Az egész olyan volt, mint egy regény.
~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•

Nos, úgy érzem, itt az ideje újra szabadjára engedni ezt a művemet, hiszen az Időfutár iránti rajongásom nem múlt el, sőt! Már számolni sem tudom, hányadik alkalommal hallgatom épp a rádiójátékot...
Ez az első fejezet még elég rövid, de a többi kábé kétszer ilyen hosszú lesz majd.
A Hannából lett Biankát igyekszem a történet során minél inkább a saját személyiségemre formálni, és a szerelmi szálakat is átvariálom kicsit...
Ha tetszett, megköszönöm, ha nyomsz egy csillagot, sokat jelent!