Időfutár-Ha én lennék Hanna

~A rettenthetetlen nyomozóiroda~

-Mindjárt újraindul, akkor viheted.-közölte András a lakásába belépő Biankával. A lány fintorogva álldogált a penészedő kajamaradékok és üres sörösdobozok között, és megkönnyebbülten sóhajtott, amikor András végre felé nyújtotta a laptopját.

-Köszi!-mondta gyorsan, és már indult volna haza.

-Hé, hé, ennyivel nem úszod meg!-húzta össze a szemöldökét András.-Nem akarsz mondani valamit?-kérdezte a lányt.

-Mit?

-Például, hogy mit keres hatféle kémprogram a gépeden? Csak te használod ezt a laptopot?

-Igen...apunak másik van, anyu meg nincs túlságosan oda az elektroszmogért.

-Nem került idegen kezébe a géped? Szerelőnek álcázott cukros bácsi, vagy ilyenek?

-Csak nálad volt.-felelte Bius.

-Kérsz cukrot?-vigyorgott rá András.

-Barom!-forgatta meg a szemét a lány.

-Csak vicceltem, te nyomi. Na figyelj. Újrainstalláltam az egészet, és kaptál egy szipi-szupi tűzfalat is. De mostantól vigyázz rá!

-Jó.

-Helyes! Na akkor jót ne halljak rólad!-azzal András kipenderítette a lányt az ajtón. Bius futva indult haza, és örült, hogy végre otthonról is tud Emmával beszélni. Ugyanis mivel András napokig ült a gépén, a Mozsár utcában történtekről informatikaórán volt kénytelen tájékoztatni a barátnőjét.

Emma
Szerintem szólj apádnak.

Bius elgondolkozva nézte barátnője üzenetét, közben szeme sarkából szemmel tartotta a tanári asztalnál horkoló Dr Delete-et.

Bianka
Nem!!

Emma
De miért??

Bianka
Várj, jön dr Delete!

Emma
Az ki?

Bianka
Az infótanár

Dr Delete ebben a pillanatban ért oda Bius asztalához. A lány pár kattintással gyorsan visszatért az Excel táblájához, és úgy csinált, mint aki nagyon dolgozik.

-Bianka hogy halad?-kérdezte álmosan pislogva a tanár.

-Csuda jól.-vágta rá gyorsan a lány.

-Betöltötte már a fájlt a táblázatkezelőbe?

-Igen.-bólogatott Bianka.

-Megkérném, hogy alkalmazza a megfelelő függvényt a továbbiakhoz! És tudja mi a szentháromság, ugyebár?

-Igazítás, keretezés, betűstílus!-kántálta Bius a tanárral kórusban. Delete erre elégedetten mosolyogva sétált vissza a tanári asztalhoz, ahol ismét elaludt.

Bianka
Ez az ember nem normális...

Emma
Hogyhogy infóról írsz?

Bianka
Hát, a gépem még Andrásnál van. Ma délután megyek érte

Emma
Biztos értékeli a háttérképedet :D

Bianka
Ha-ha. Viszont Emu...kezdek kicsit parázni

Emma
Nem csodálom, drága

Bianka
Aludni sem tudok, ahogy becsukom a szemem, az öreget látom magam előtt, ahogy vérző fejjel fekszik a boltban

Emma
Mondom, hogy szólj apádnak

Bianka
Nem...nem akarok ebbe beavatni senki mást. Az is elég, hogy Tibi tudja. Meg akarom érteni, mi folyik itt!