Időfutár-Ha én lennék Hanna

~Felemásszemű~

-Kislányom! Bevetted a Mercurius Solubilist? Kortyolgatod a teát?-nyitott be anya Bianka szobájába, ma reggel már tizenötödjére. Bius gyorsan a paplan alá tuszkolta a laptopot, ami újra életre kelt a tegnapi incidens óta. Apropó, csakis a tegnapi incidensnek köszönhető, hogy Bianka ma itthon feküdt az ágyában, ugyanis reggel úgy érezte, ezek után képtelen lenne nyugton ülni a helyén a suliban, a vízilóra emlékeztető Tibi mellett. Egy Oscar-díjas műköhögést követően anya el is hitte, hogy a lánya ma képtelen bemenni az iskolába.

-Nyugi anya, mindent bevettem.

-Nagyszerű. Akkor most szépen meggyógyulunk!-ezzel anya elrántotta a függönyt, Bius pedig gyorsan a szeme elé kapta a kezét, hogy ne vakuljon meg az erős fénytől.

-Most jöhet a testhelyzet változtatás. Ülj fel, ne fetrengj! Lélegezz mélyeket!

-Jó-jó...-sóhajtott a lány, tudva, hogy anya gyógymódjai elől nincs menekvés.

-Mid is fáj pontosan?-sandított rá anya.

-Öhm...a fülem!

-És mit nem akarsz meghallani?

-Micsoda?

-Ha fáj a füled, akkor bizonyára nem akarsz meghallani valamit. Esetleg olyasmit mondtak neked, ami fájdalmas volt számodra. Te jó ég! Csak nem én bántottalak meg?-kapta a szája elé a kezét anya.

-Jaj, ne drámázz már anyu!-forgatta a szemét Bianka, majd folytatta az előírt mély lélegzetvételeket. Már épp kezdett elege lenni az egészből, amikor csöngettek.

-Ki lehet az ilyenkor?

-Milyen ilyenkor?-vonta fel a szemöldökét Bius.

-Amikor beteg vagy. Ne feleselj!-anya befejezettnek tekintette a vitát, és kivonult ajtót nyitni. Bianka kiszedte a laptopot a takaró alól, és közben anya és az ajtóban álló Bubkó Feri párbeszédét hallgatta. Azt ugyanis már a döngő léptekből megállapította, hogy a csöngető személy nem lehet más, csak az a Feri akit tegnap hallott a gangon ordibálni Joli nénivel.

-Van kutya?-csapott bele rögtön a férfi.

-Nincs.-felelte megrökönyödve anya.

-És ugat?-csattant fel Bubkó.

-Nem ugat, mert nincs.

-Akkor ne is ugasson, az hiányozna még a Gerda meg a Ferike mellé!-fakadt ki a férfi.

-Jaj, maga annak az ikerpárnak az apja? Nagyon édesek!-tapsolt anya.

-Meg hangosak.-sóhajtotta Feri.

-Hát igen, még nem érkeztek meg a testükbe.

-Hogyan kérem?-kérdezett vissza Bubkó, és úgy pislogott, mint egy lepényhal. Bius a párnájába fojtotta a nevetését. Ekkor a hangokból ítélve megjelent az ajtóban Feri felesége.

-Ferikém, gyere haza!-szólt kedvesen.

-MINDJÁRT! NE ÜVÖLTS!-kiabálta Bubkó.

-Elnézést!-pillantott a nő anyára.-Angéla vagyok.-mutatkozott be, majd elráncigálta a férjét, hogy végre hazamenjenek.
Anya épphogy csak becsukta az ajtót, már megint csöngettek. Bianka kimászott az ágyból, hogy ezúttal ő is jelen legyen. A küszöbön Joli néni állt. Bius kettőt pislogott, és a banya már bent is volt a házban. 

-Jaj de örülök, hogy végre itthon találom magukat! Tegnap csak a kislánnyal találkoztam, én vagyok Jolánka néni a szomszédból. Nagyon kellemes itt, roppant kedves öntől, hogy behívott, kedves izé...mit is mondott, hogy hívják?-akadt meg a néni.