ᴋɪᴍᴏɴᴅᴀᴛʟᴀɴ • 𝘳𝘢𝘧𝘦 𝘤𝘢𝘮𝘦𝘳𝘰𝘯 𝘧𝘧.

egy

 - Te megőrültél? Mi van ha apád rájön, hogy loptál az italából? - néztem JJ-re kitágult szemekkel, ahogy megrázogatta előttem az átlátszó folyadékkal teli vizesüveget. Mindannyian tudtuk, hogy mekkora egy faszkalap JJ apja, hiszen a fiú történetei nélkül is eleget árulkodtak a foltok, amik gyakran borították a testét. Amikor a férfi otthon tartózkodott, általában az egyikünknél aludt, bár Kiara és Pope szülei nem nézték jó szemmel, Sarah ki volt lőve, John B. pedig Sarah miatt volt elérhetetlen a legtöbb éjszakán, így maradtam én.

 - Nyugi, Genie, visszatöltöttem vízzel. Amúgy sem szereti a vodkát, mire ezért az üvegért nyúl majd, már régen K.O. lesz. - magyarázta nyugodtan a szőke, majd leszedte egymásról a műanyag kis poharakat, hogy mindenkinek töltsön belőle. - John B., te elhoztad a söröket? - biccentett oda a fiúnak míg teletöltött egy poharat, elém tolva azt. Elmormoltam egy halk "köszönöm"-öt majd én is felé fordultam. 

 - Sajnos nem tudtam, észrevett a csávó, mielőtt kicsempészhettem volna. - rázta meg a fejét csalódott tekintettel, majd pár pillanaton belül elvigyorodott, felállva a rönkről. - Persze, hogy elhoztam, ennyire nem bíztok bennem? - emelte meg a kezében a kartont, és mindenki ujjongásban tört ki. Nevetve néztem végig, ahogy JJ felállt, a fenekét egyenesen az arcomba rázva, én pedig nem tudtam megállni, hogy ne csapjak rá néhányat. 

 - De kérem! Én nem olyan fiú vagyok! - sikkantott fel vékony hangot imitálva, nevetésem pedig még hangosabbá vált, ahogy a többiek is csatlakoztak. Pár percen belül ki lettek töltve a felesek, és mindenki kezébe került egy doboz sör, megkezdve ezzel a szokásos estét a tengerparton. 

***

 - Be fogok hányni. - jelentette ki összepréselt ajkakkal Kiara, miután lehúzott egy újabb felest, büntetésként azért, mert nem végezte el a merését. Már JJ is szép állapotban volt, így szinte lehetetlen feladatokat sorozott mindenkinek, akik a merést választották. Nem tudtam eldönteni, hogy ez amiatt volt, mert már ő is lerészegedett, vagy mindenkit olyan állapotba szeretett volna taszítani, amiben ő is volt. 

 - Genie! - mutatott rám Sarah, hiszen most rajta volt a sor, én pedig ijedt szemekkel néztem a szőkére, remélve, hogy ő nem annyira kreatív, mint JJ. A lány általában elég visszafogott kérésekkel jött, ám mégis tartottam tőle, hogy mit tartogat számomra. A feleléseim már elfogytak - hiába harcoltam, hogy növeljük meg a hármas számot - így két lehetőségem volt: elvégezni a meréseket, vagy inni. Ezzel a csapattal egyik ötlet sem tűnt túl jónak.

 - Merek. - sóhajtottam végül ki.

 - Fogadjuk nem mersz JJ-vel csókolózni. Minimum tíz másodpercig. - vigyorgott, azonban mindenki rákapta a tekintetét. Hiába hallottunk az este folyamán olyan mondatokat, hogy "menj a tengerbe és csak az egyik kezed használva fogj ki egy halat", mégis ez sokkolt le mindenkit. Még néhány hónappal ezelőtt felállítottunk egy szabályt, hogy bármilyen játékról is legyen szó, egymással soha nem csinálhatunk semmit, hiszen nem akartuk, hogy bárki is kényelmetlenül érezze magát. Sarah nem tudott erről a paktumról, így nem hibáztathattam miatta, ám kényelmetlen görcs keletkezett a gyomromban, ahogy a mellettem ülőre néztem. JJ-vel mindig is másabb volt a kapcsolatom, mint a többiekkel, valahol motoszkált bennem egy olyan érzés, ami több volt a barátságnál, azonban ezt eddig igazán ügyesen képes voltam elnyomni. 

 - Csókot! Csókot! Csókot! - kezdett el tapsolni Sarah, majd a többiek is izgatottan csatlakoztak. Nem tudom, hogy elfelejtkeztek-e a megegyezésünkről, vagy szimplán csak túl részegek voltak, hogy érdekelje őket, de nem akartam én lenni az a személy, aki elrontja a partihangulatot. 

 - Gyere, azt a tíz másodpercet csak kibírod. - néztem végül JJ-re félmosollyal a számon, aki bólintott egy aprót, de mosolya sehol sem volt található. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy talán mégis a felest kéne választanom, azonban már túl késő volt a bizonytalanságra, hiszen a szőke félúton találkozott ajkaimmal, óvatosan csókolva azokra. Bár pulzusom eddig sem lehetett a leglassabb, amint megérintett szájával, szívem a fülemben kezdett el dobogni. Sör íze volt, bőre pedig szinte égett, annyira felforrósodott az alkoholtól. Gyengéden csókolt, mintha félne, hogy ha durvábban teszi ezt, azonnal abbamarad kontaktusunk. Észre sem vettem, hogy mennyire gyorsan letelt az a tíz másodperc, míg JJ el nem húzódott, megtörölve a száját. Eleresztettem egy halk nevetést, ám hangomat elnyomta az övé, hiszen hangosan beszéni kezdett. 

 - Ew, ez undorító volt, soha többet ne kérjetek ilyet. Elhányom magam. - húzta fel orrát, olyan erősen dörzsölve a száját, mintha egy homokba leesett sonkát kellett volna megennie. Ez is megtörtént már néhány alkalommal ezelőtt, ám most sokkal intenzívebben reagált. Nagyot nyeltem, torkomon lenyomva ezzel mindent, amit mondani akartam neki, majd letettem a söröm, én is megtörölve a szám. Elmondhatatlanul fájt a fiú reakciója, hiszen mindenre számítottam, csak erre nem. Sokszor érzékenyedtem már el az alkohol hatására, de ehhez most legjobb barátom érzéketlensége is erősen rájátszott. Éreztem, hogy forrósodni kezdenek a szemeim, így felálltam, úgy téve, mintha megnézném a telefonomon az időt. Még csak fél kettő volt, általában reggel estem haza közös ivászatainkról, de most éreztem, hogy ha itt maradok, mindenki kedvét csak elveszem. 

 - Srácok, én megindulok haza, anyám megöl, ha megint reggel megyek. - jelentettem ki, elhúzva a számat, mintha bánnám indulásomat. A többiek tiltakoztak kicsit, egyedül JJ maradt csendben, egészen addig, míg meg nem fordultam a sarkamon, hogy elinduljak. 

 - Velem mi lesz? - kérdezte, utalva az ígéretemre, hogy ma nálam aludhat, de csak megvontam a vállaim. 

 - Oldd meg, JJ.