Night Of Bonfires

I.

Merlin az erdei patak partján ült, élvezve a kis nyugalmat amit kapott. Arthur minden ok nélkül szabad napot adott neki, aminek örült is meg nem is. Egyrészt aggasztotta hogy vajon mibe keveredik a szőke ha pár órán át nincs mellette. Gondolatai megint erre felé kalandoztak minden elhatározása ellenére. Inkább koncentrált a patak csobogására, a madarak énekére, az erdő minden neszére. Tökéletes harmónia volt a patakban a kövek koccanása, a lehulló levelek halk libbenése. Mégis valami beférkőzött csendes elméjébe, egy apró érzés, nyughatatlan bizonytalanság. Elpillantott a kastély irányába. Nem közeledett az erdő felé semmilyen lovas, sem gyalogos. Az érzés azonban egyre rosszabb lett, mélyebbre ásva magát Merlin teljesen valójában. Becsukta szemét, megkereste a mágia láthatatlan vonalát mely Camelotba vezette. Az alsó városon át, a piacon keresztül suhanó képeket látott lelki szemei előtt. Gyorsan felnézett Arthur szobájába, de a herceg nem volt ott. Át suhant a gyakorló térre, a trón terembe, még Gaius kamráját is megnézte de sehol sem látta még csak megcsillanni sem a szőke tincseket. Őszinte aggodalom fogta el, elszakította hát magát a mágia fonalától, és iparkodva indult el az erdőben. Csatangolva ment, elmerülve gondolataiban vajon merre tűnhetett Arthur. Ha vadászatra ment volna biztos magával rángatja. Élvezte Merlint kínozni a hosszú gyaloglással telt órákkal. Halk beszéd zavarta meg az erdő sajátos csendjét, és keltette fel Merlin érzékeny hallását. Letérdelt, kezét a föld és növények közé futatatta, elméjében felidézve a varázsigét. Szemei aranyszínben lobbantak fel, és már látta is az alakokat a növényeken keresztül. Ketten vannak, egy férfi és egy nő. Rettenetesen ismerősek, alakjuk közel ül egymáshoz, körülöttük gyümölcsök, színes virágok burjánzanak. A kép túl homályos, a növényeknek nincs fejlett látó szervük így elég nehézkesen lát pontosan. Feladta az íly módú kukkolást, inkább közelebb osont a kis tisztáshoz. A növények halk suttogása vezette. A fák vastag törzse jó rejtekhelyet biztosítottak, lépése halk de a levelek zizegése felkeltheti a két ember figyelmét. Gyorsan lehúzta csizmáit, hanyagul egy fa tövében hagyva őket. Amint mezítetlen talpa a talajhoz ért érezte a növények mágiája megtölti energiával, mindent lát és hall, minden állat csapását. Hallhatatlanul lépett újra, szinte már táncolva a gyönge fűszálakon. Érezte hogy közelebb kerül a két személyhez, érezte aurájukat, szívük egyenetlen ritmusát. Szemei már meg is pillantották mindkettőjüket. Merlin két fa közül leselkedett, értetlenül pillantva feléjük. Gwent ismerte fel a nőben, látta lila auráját, amiben egy másik szín vegyült. Mély vörös keveredett vele, ami Arthur színe volt. Mit keresnek ezeket kettesben az erdő közepén? Merült fel benne az immáron értelmetlenné vált kérdés. Szája hamiskás mosolyra húzódott. Tökéletes alkalom hogy büntetés nélkül megviccelhesse a szőkét. Gyenge szellőt keltett, Arthur ingét könnyedén meglibbentette, majd a fejére húzta azt. A szőke zavartan pirult füllel magyarázkodott, Gwen csak nevetett rajta. Merlin őt sem szándékozta kihagyni a mókából. Tudta hogy a lány halálosan fél az apró állatoktól. Szép szóval csábítgatta hát a mókusokat, apró dalos madarakat. Alig bírta vissza fogni nevetését. Arthur már már ordibált, követelte hogy jöjjön elő, bárki is műveli ezt. Ekkor fordult Merlin irányába. A fiatal mágus azonnal vissza húzódott, egyetlen szavára elhalt a gyönge szellő, a mókusok is vissza vonultak oduikba. Merlin közelebb lopózott, hallani akarta a beszélgetésüket. Hátát neki vette a legközelebbi fának és hallgatta őket. Arthur annyira másképp beszélt a nőhöz. Bizalommal fordult felé, olyasmiket mondott el, vissza a múltba menően, amiket Merlinnek nem. De miért? Merül fel benne újra a kérdés. Mindent megtett hogy Arthur bizzon benne. Ő bízott Hercegében, még akkor is ha saját életét kellett feltennie rá. Annyi azonban szent és sérthetetlen hogy ha az Ő életéről volt szó, soha nem számolt félre semmit. Mindent pontosan megtervezett, hatszor átgondolt. Akkor most miért mondja el ezeket Gwennek? Miben más mint Ő?