Titkos múlt

Bosszantó jelenség

Victoria: Apa.

Sirius: Vicki, egyetlen drága lányom.

Sírva öleltem át azt a személyt akit több éve nem láttam, akit gyilkosnak nevez mindenki, akitől félnem kéne.

Sirius: Hogy tudtál ilyen jól kisurrani? Őrzik az egész iskolát.

Victoria: Pont találtam egy alkalmas falat ahol nem volt senki, de te mit csinálsz itt? Még a végén elkapnak.

Sirius: Ne aggódj, ha kiszöktem az Azkabanból, itt se lesz nehéz elbújni, sőt a tiltott rengeteg a legideálisabb.

Victoria: Oké ez mind jó, de a leveledben azt írtad, hogy Harry veszélyben van és az a sötét varázsló aki üldözi, tudod, hogy hol van?

Sirius: Ő is egy animágus, mint te vagy én. Annak a vörös hajú fiúnak a patkánya.

Victoria: Ron patkánya? Mármint Makesz?

Sirius: Ha úgy hívja akkor igen, azt a patkányt kell elpusztítani.

Victoria: Da akkor én is eltudom kapni, Ron úgyse hurcigálja mindenhova.

Reggel

Nagyon álmosan kelltem ki az ágyból, az apával való találkozás egész éjjel ébren tartott, de nem baj, legalább meg van a módja annak, hogyan találkozzunk. A tervem az, hogy majd ebéd szünetben teszem el Makeszt, és majd azt mondom Ron-nak biztos elszökött, persze csak ha kérdezi. Lementem a klubhelységbe és meglepetten láttam, hoyg senki nincs itt. Hát ez csodás, még Harry-ék is itthagytak. A nagyterembe érve megláttam Hermione lekezelő pillantását és inkább leültem Fred mellé.

Fred: Hey, mi a helyzet kis csaj?

George: Most a vicces srácokat akarod?

Victoria: Feltéve, hogy a vicces srácok nem szólnak meg mindenért.

Hermione: Aki nem alszik éjszaka az magára vessen, különben is hol voltál? Mert, hogy nem az ágyadban az biztos.

Ron: És te meg honnan veszed ezt?

Hermione: Felkeltem egy pohár vízért és láttam, hogy Vicki nincs sehol. Mikor visszamentem a szobánkba ő még akkor se volt ott. Vártam 10 percet, de nem jött vissza. Utána elaludtam.

Victoria: Nem mindegy neked, hogy hol vagyok? Amúgy meg csak sétáltam, ha nem bírok aludni akkor sétálok.

Hermione: Hol? A folyosón?

Victoria: Igen Hermione, a folyosón sétáltam.

Hermione: Csodálom, hogy Friccs nem kapott el.

Victoria: Nem egy mogorva gondnoktól fogok megijedni.

Hermione: Na és Sirius Black?

Victoria: Tőle végképp nem félek.

Harry: Szerintem hanyagoljuk most ezt a témát.

Ron: Harry-nek igaza van, végülis dementorok vannak minden bejáratnál, és mi van ha Victoria  a klubhelységben volt amikor te már visszaaludtál? A portrénkon nem tudna túljutni.

Fred: Ez igaz, a Kövér Dámának lehet borzalmas a hangja.

George: De az esze a helyén van és tudja kit engedhet be.

Hermione: És ha valamivel megátkozza, vagy Victoria a folyosón van és elkapja?

Ron: Hermione! Erre nagyon kicsi az esély. Úgy, hogy hanyagoljuk ezt most.

Hermione: Hihetetlen, hogy ennyire lazán veszitek ezt, de mindegy is, siessünk elkésünk az óráról.

Mondjuk ebben igaza van, főleg nekem nem kéne lazán vennem, mert azt kockáztatom, hogy lebukok, de meglehet Hermione, azért is pipa ránk emiatt mert a Reggeli próféta arról írt, hogy látták pár nappal ezelőtt apát egy kis városban innen nem messze.

Bájitaltan óra következett, amin megint csak a Mardekárosakkal vagyunk együtt. Malfoy ott drámázott folyamatosan a "sérült" karjával. Amit észrevettem, hogy Piton professzor nagyon nem kedveli Harry-t és rám is igen csak szúrósan nézett. Miközben Harry és Ron felváltva csinálták Malfoy feladatát, addig Hermione Neville-nek próbált segíteni. A fiú nem elég, hogy ügyetlen ebben a tantárgyban, Pitontól is retteg. Az óra végén kipróbáltuk Neville főzetét, ami bevállt, de kiderült, hogy Hermione segített neki, ezért 5 pontot levontak a Griffendéltől.

Ron: Hiehetetlen, hogy ezt tette, Neville főzete bevállt ez a lényeg. Hazudnod kellett volna Hermione.

Victoria: Ha hazudik, ha nem, Piton rájött volna, hogy Neville nem egyedül csinálta.

Hermione nem válaszolt, mire hátra néztünk Ron-nal.

Ron: Hova tűnt?

Megálltunk a lépcső tetején és kerestük a lányt.

Harry: Ott jön.

Hermione futva felért hozzánk teljesen kifáradva.

Ron: Ezt hogy csináltad?

Hermione: Mit?

Ron: Az előbb itt jöttél mögöttünk, aztán megint a lépcső alján voltál.

Hermione: Te meg miről beszélsz?....Ja, csak visszakellett szaladnom valamiért.

Majd ekkor Hermione táskája kissé elszakadt. Nem csoda annyi könyv van nála.

Ron: Minek tartasz magadnál ennyi könyvet?

Hermione: Tudod, hogy sok órára járok.

Ez önmagában is fura, de a legfurább, hogy Hermione kezében olyan könyvek is voltak amilyen órája nem is volt aznap. Ebéd után mentünk az év első sötét varázslatok kivédése órára. Harry-ék elmondták, hogy nem igen voltak normális óráik az elmúlt években. Ez szerencsére nem így volt most. Gyakorlati óra volt. Remus bácsi be vezényelt minket a tanáriba, ahol egy szekrénybe költözött mumussal kellett megküzdenünk. Nagyon izgalmas volt, amíg nem követtkezett Harry. Harry mumusa ugyanis egy dementor volt, ami megtámadott volna mindekit, ha Remus bácsi nem ugrik elé. Az ő mumusa a hold volt. A bűbáj gyors használatával visszazárta a szekrénybe.

Lupin prof: Elnézést gyerekek, ennyi volt a mai óra, legközelebb folytatjuk.

Kérdőn néztem a bácsikámra, de ő csak intett a fejével, hogy menjek Harry-kel. Most megint aggódom affelöl, hogy kiderül a kórsága.

Ron: Eddig ez volt a legjobb sötét varázslatok kivédése óra.

Hermione: Az biztos. Lupin nagyon jó tanár.

Felmentünk a klubhelységbe, onnan én egyenesen a szobánkba mentem. Beültem az ablakba egy könyvvel, hogy azt a látszatot keltsem csak olvasok. Igazából a tiltott rengeteget figyeltem, de nem láttam a nagy fekete kutyát, annak mondjuk örültem is jelen pillanatban. Ma este megint kimegyek és beszélek majd vele.