Titkos múlt

A gyengeség lehet erősség

A másnap nem telt vidámabban. Ron egyáltalán nem akart Hermione-hoz szólni, holott gyógynövénytanórán ugyanazt a feladatot csináltuk.

Hermione: Hogy van Makesz?- én a helyedben inkább nem szólalnék meg.

Ron: Ott kuksol az ágyam alatt, reszketve.- Ron jelenleg van olyan vörös az idegességtől mint a haja. Vagy vörösebb.

Bár mondhatjuk, hogy nekem is nehezíti a tervem, hiszen napközben órán vagyok nem tudok fellógni megkeresni az állatot, este meg már Ron figyel rá. Ja igen fontos dolog: az éjszakai kilógásokat felkell függesztenem, hiszen Hermione ma reggel letamadott azzal, hogy már megint nem látott az ágyamban, és a csuklómra varázsolt egy egyszerűnek látszó karperecet, de ez elkezd furán füstölni, ha este elhagyom a sulit. Annyira bosszantó, hogy ilyen okos. Az lesz, hogy majd átváltoztatástanóra közben írok egy rövid levelet apának, hogy pár napig(legalább is amíg ki nem találom, hogy szedem le a karperecet) nem tudok lemenni hozzá, de a patkány üggyel tudok foglalkozni.

El is indultunk Mcgalagony professzor terméhez, de amikor oda értünk azt láttuk, hogy Lavender Parvati ölelésében sír, miközben Parvati magyaráz valamit Dean-nek és Seamus-nek.

Hermione: Mi történt?

Parvati: Rossz hírt kapott otthonról. A nyusziját Gombócot, megölte egy róka.

Victoria: Ez borzalmas.

Lavender: Megelőzhettem volna. Tudjátok hanyadika van?

Hermione: Öhm...asszem...

Lavender: Október 16. Trelawney professzor is megmondta, "amitől a legjobban félsz október 16.-án következik be".

Kis idő elteltével Hermione szólalt meg.

Hermione: Attól rettegtél, hogy egy róka megöli a nyuladat?

Lavender: Nem gondoltam, hogy róka végez vele, de igenis féltem, hogy meghal.

Hermione: Hát persze...Gombóc öreg nyúl volt?

Lavender: Nem, nagyon kicsit volt még.

Hermione: Akkor miért féltél, hogy meghal?

Most ez komoly Hermione? Hogy lehet ilyet kérdezni? Nem rosszból, de látszik, hogy muglik nevelték.

Hermione: Nézzük logikusan. Gombóc nem ma halt meg, csak ma érkezett a hír. És Lavender nem retteghetett a dologtól, hisz látjátok mennyire ledöbbent.

Ezzel nagyon nem segítettél Hermione, sőt csak rontottál a helyzeten.

Ron: Ne is figyelj oda Lavender. Tudjuk, hogy Hermione-t mennyire hidegen hagyják mások állatai.

Itt egyet tudok vele érteni, Hermione számára olyan természetes ha valami rossz történik más állatával. Ő viszont másképp gondolja és kb majdnem ráugrott Ron-ra, de Mcgalagony professzor ekkor nyitotta ki a terem ajtaját. Odabent Harry két oldalára ültek és nem szóltak egymáshoz. Szuper én Ron mellé ültem, pedig most Harry mellett biztonságosabbnak éreztem. Óra végén Mcgalagony felhozta a Roxmortsi témát.

Mcgalagony prof: Figyelmet! Mivel mindannyian az én házamba tartoznak nekem kell leadniuk az engedélyező lapot. Halloween-ig legyen szíves mindenki megtenni.

Én elraktam vajon? Ja igen itt van, bár lényegtelen mert én úgyse megyek le.

Neville: Öhm...tanárnő...én asszem elhagytam.

Mcgalagony: A nagyanyja közvetlenül nekem küldte el Longbottom. Gondolom ezt találta a legbiztonságosabbnak. Ennyi lett volna. Elmehetnek.

Ron: Most, menj beszélj vele.

Hermione: De Harry...

Victoria: Menj már!

Az egy dolog, hogy én nem megyek, de Harry ne hagyja ki. Halloweenkor és karácsonykor a legszebb a falu. Kimentünk a folyosóra és ott vártuk Harry-t. Egy 10 perc után Harry kijött szomorúan. Ebből már tudni lehetett, hogy nem járt sikerrel.

Elérkezett a Halloween. Mindeki izgatottan várta, hogy lemenjenek Roxmortsba. Reggeli után nem mentem Harry-kel, hanem benéztem Remus bácsihoz. Mivel ma este telihold lesz, megérdeklődöm hatásos-e a főzet amit Piton professzor szokott készíteni. Egy mellék folyosón megyek, semmi kedvem belebotlani Friccs úrba.

Victoria: Hahó! Remus bácsi?

Lupin prof: Itt vagyok az akvárium mögött.

Odafordultam és megláttam egy fura viziszörnyet.

Lupin prof: Hogy, hogy itt vagy? Nem mész le a többiekkel?

Victoria: Nem, semmi kedvem. Már mindent százszor láttam ott.

Lupin prof: Vagy úgy. Végül is teljesen érthető.

Egy olyan húsz perc után Harry is bejött, biztos a folyosón sélgatott, és Remus bácsi meglátta, mivel ő meg kinézett oda.

Harry: Az ott mi?

Lupin prof: Az egy kákalag, a következő órán foglalkozunk vele.

 Intettem neki mikor észre vett. Kicsit furcsálhatta, hogy itt vagyok.

Harry: Te miért nem mentél le a többiekkel?

Victoria: Egész életemben a faluban éltem. Engem nem hoz annyira lázba. Ha lementem volna max csak a Mézesfalásba ugrok be és annyi.

Lupin prof: Kértek teát gyerekek? Épp főzni akartam úgyis.

Harry: Öhm...köszönöm.

Lupin prof: Üjl le nyugodtan Harry.

Mivel átváltzotatástan közbe azzal voltam elfoglalva, hogy Ron és Hermione még Harry-n keresztül se kapjon össze, nem írtam meg a levelet. Ezért itt elkezdtem és most fejeztem be. Elraktam gyorsan nehogy Harry meglássa. Majd valahogy kivarázsolom az ablakon.

Lupin prof: Aggaszt valami Harry?- közben oda adta nekünk a csészéket.

Harry: Nem...vagyis, de igen.

 Meg is lepődtem volna ha nem aggasztja semmi se.

Harry: Azon az órán mikor a mumussal harcoltunk...

Lupin prof: Igen?

Harry: Miért nem hagyta hogy kiálljak ellene?

Ez viszont engem is meglep, nem csak Remus bácsit.

Lupin prof: Azt hittem egyértelmű. Azt feltételeztem, hogy Voldemort alakját veszi fel, de ezek szerint tévedtem. Viszont nem tartottam jó ötletnek, hogy a Sötét nagyúr megjelenjen a szobában. Mindenki bepánikolt volna.

Harry: Először tényleg rá gondoltam, de aztán...eszembe jutottak a dementorok.

Lupin prof: Értem. Nos ez...elismerésre méltó. Ez azt jelenti az amitől igazán félsz, az a félelem. Ez igen bölcs dolog Harry.

Victoria: Ha ez megnyugtat Harry, én ugyan úgy félek a dementoroktól.

Harry nem szólt semmit, inkább csak ivott még teát.

Lupin prof: Azt hitted nem tartalak elég ügyesnek?

Harry: Hát igen...tudja tanár úr...

Ekkor hirtelen kopogott valaki.