Titkos múlt

A küldetés kezdete

Szeptember 1.

Egy órája itt ülünk a Roxfort expressen. Remus bácsival elsőként érkeztünk Londonba a vasútállomásra. Még kb egy óra van indulásig. Remus bácsi alszik éppen, két nappal ezelőtt telihold volt, hurrá. Csak nézek magam elé, még mindig apa levele jár a fejemben, ami nem csoda, hisz itt van a táskámban. Ezek után csak reménykedtem, hogy a Griffendélbe osztanak majd be, úgy tudom, Harry is oda lett osztva. Kinéztem az ablakon és figyeltem az üres peront majd lassan engem is elnyomott az álom.

Halk beszélgetésre ébredtem és éreztem hogy mozog a vonat. Kinyitottam a szemem és megláttam a fülkében Harry-t, egy vörös hajú fiút és egy hosszú barna hajú lányt.

Victoria: Sziasztok, Victoria vagyok.

???: Szia, én Ron Weasly vagyok.

???: Én pedig Hermione Granger.

Harry: Velem már találkoztál.

Victoria: Jó újra látni téged Harry.

Hermione: Megkérdezhetem, hogy te melyik házba tartozol? Mert, hogy egyáltalán nem emlékszem rád.

Victoria: Hát, igen én most leszek beosztva, mert nem kaptam meg időben a levelet.

Hermione: Ez nagyon furcsa ilyesminek nem szabadna előfordulnia.

Ron: Jaj, ne törődj ezzel, a varázslók is képesek olykor hibázni, a lényeg, hogy megkapta a levelet.

Harry: Egyébként, te mikor szálltál fel a vonatra?

Victoria: Viszonylag korán, a nagybátyámmal együtt jöttem.

Ron: Ő a nagybátyád? De ugye jól van?

Victoria: Igen persze, csak sokat szokott betegeskedni.

Az út további részében beszélgettünk plusz benézett hozzánk, mint számomra kiderült, egy Mardekáros fiú, név szerint Draco Malfoy. Egy undok kis féreg, de annak is néz ki.

Már besötétedett és esett is kint az eső, amikor hirtelen lassítani kezdett a vonat.

Hermione: Mi történik, nem lehetünk még ott.

Harry: Talán lerobbantunk.

 Ebben a pillanatban meg is álltunk. Hirtelen elment az áram, és elkezdett minden jegesedni. Sajnos nagyon jól tudtam ez mit jelez és a többiekhez hasonlóan rettegtem. Majd ekkor feltűnt az ajtóban a legfélelmetesebb lény. Egy dementor és csak közeledett Harry felé. Olyan szinten átjárt engem a félelem, hogy leejtettem a táskám amiben a pálcám volt, így nem tudtam segíteni. Már azt hittem végez Harryvel, amikor is Remus bácsi előkapta a pálcáját és a patrónus bűbáj segítségével elűzte a dementort.

Egy 10 perc múlva Harry magához tért és látszólag jól volt, fura volt, hogy a dementorok, csak őt támadták meg ilyen szinten. Az út további része nyugisan zajlott, mígnem elértünk az állomásra, ahol egy óriás, Harry-éktől megtudtam a nevét, Hagrid várta az elsősöket. Én Harry-vel, Ron-nal és Hermione-val mentem a kastélyba, ahol aztán szét lettünk választva. Engem az elsősökkel együtt vezettek be a nagyterembe, ami kissé kínos volt, mindeki engem bámult. Mcgalagony professzor elmondta, hogy zajlik majd a beosztás és beszélt az én helyzetemről is, ami csak még kínosabbá tette az egészet.

Mcgalagony prof.: Kezdjük is el. Victoria Jones.

Kellett ez nekem, elsőnek hív, na jó essünk túl rajta. Leültem és a fejemre tette a Teszlegsüveget.

Teszlegsüveg: Hm....igen érdekes, te vagy az első későn iskolázott gyerek, ám ahhoz képest van tehetséged, nem is gyenge. Okos vagy, megfontolt és elkötelezett.

Csak behunytam a szemem és vártam mit mond.

Teszleg süveg: GRIFFENDÉL!

Hatalmas öröm taps és minden más. Ezzel kezdetét is vette a küldetésem.